⁘ Reader-chan
⁘ Saga Latour (Visual Prison)
⁘ Követnie kéne az anime eseményeit, de azt úgy elfelejtettem xd
⁘ Oneshot
⁘ Kettő oldal (Wordben)
⁘ 758 szó (Wordben)
⁘ Virag_666 kérésére

— [Név] már elég régóta bement. Nem kéne megnéznünk, hogy jól van-e? — kérdezte Saga Elizabethtől.
— Ne aggódj, biztos jól van — mosolygott, de látni lehetett rajta, hogy ő is ideges egy kicsit.

A férfi sóhajtott, beletörődve, hogy a legtöbb, amit tenni tud az, hogy vár. Ahogyan telt az idő egyre türelmetlenebbnek érezte magát és elhatározta, hogy bemegy.

— Megnézem jól van-e — mondta a mellette állónak és elindult befelé.
— Ne, Saga! Nem mehe- — ekkor egy tompa puffanás szakította félbe Elizabetht.
— Basszus... — sziszegte Saga a fogai közt és szinte berúgta az ajtót. — [Név]! — kiáltotta, de nem kapott választ. — Hol a francban vagy?! — végigfutott a lakáson, míg el nem ért a szobádhoz. Te a földön feküdtél, a szemeid csukva voltak és néhány könnycsepp csillogott az arcodon. Saga egy pillanatra megdermedt a látványtól, majd odament hozzád és óvatosan a karjai közé vett. — Hé, [Név]... — finoman megrázott a válladnál fogva hátha felébredsz. Lassan nyitottad ki a szemeidet és összetört szemekkel néztél Sagára. Ő kiengedett egy megkönnyebbült sóhajt, hogy felébredtél, viszont aggódva nézett rád. — Hé... Mi történt...? — kérdezte finoman, a hangja a suttogás határát súrolta. Te félrenéztél, mert egyszerűen képtelen voltál most belenézni a szemeibe. Nem akartál ismét gondot okozni neki, pedig ezzel a kis akcióddal biztos sikerült. Saga sóhajtott. — Ha nem mondasz semmit, nem tudok segíteni — fogta meg az álladat és kényszerített rá, hogy a szemébe nézz. Ebben a pillanatban jött be Elizabeth is a szobába.
— Itt meg mi történt? — nézett rád aggódva ő is. Kiszabadítottad magad Saga karjai közül és nagy nehezen felálltál. Még mindig szédültél, így nem túl stabilan ácsorogtál, miközben egy mosolyt erőltettél az arcodra.
— Jól vagyok Elizabeth-san, nem kell aggódnotok — mosolyogtál.
— Na ne szórakozz velem, [Név]! — ragadta meg Saga a pulcsidat. — Pár perce még eszméletlenül feküdtél és látom rajtad, hogy valami nem oké, szóval ne merd azt mondani nekem, hogy jól vagy! — mondta Saga idegesen miközben a szorítása egyre erősebb lett a pulcsidon. Meglepődtél a hirtelen kirohanásán, egyszerűen nem értetted, hogy miért viselkedik így... Viszont, mikor a tekintetetek találkozott mindent megértettél. A szemeid tepsi nagyságúra nőttek, amint láttad Sagát a könnyeivel küszködni. Láttad, hogy mennyire fáj neki, hogy így lát, bár azt nem tudtad volna teljesen megmondani miért. Elengedett téged és beletúrt a hajába, hogy lenyugtassa magát.
— Figyelj, [Név]... — suttogta Elizabeth a füledbe. — Előttünk nem kell azt tettetned, hogy jól vagy... Kérlek mond el mi történt — nézett rád kérlelően.

Érezted, hogy újra megjelenik a gombóc a torkodban és a hányinger kerülget. Egyszerűen undorodtál attól, amit a cetlit tartalmazott. Undorítónak találtad, amit az anyukád képes volt arra írni. Nem igazán kötődtél már hozzájuk, mégis megviselt ez az egész. Lehajoltál és felvetted az aprócska lapot, majd odanyújtottad Elizabeth-sannak. Ő figyelmesen olvasta végig a mondatokat és elsötétült a tekintete.

— [Név]... Én... Nem tudom mit kéne mondanom... — nézett rád szomorúan.

Saga kitépte Elizabeth kezéből a papírdarabot és amint a végére ért a tartalmának, összegyűrte. Mindkét keze ökölbe szorult és feléd fordult. A tekintete egyszerre volt komoly és aggódó, viszont semmi szánalom nem volt benne, mint Elizabeth-sanéban. Megragadta a karodat és elkezdett maga után húzni.

— Saga...! Hova megyünk? — kérdezted.
— Nálunk fogsz lakni — mondta, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, de téged és Elizabetht teljesen lesokkolt.
— Várj! Mi? — kérdezted meglepődve.
— Nem fogom hagyni, hogy összetörjenek téged, hisz' előtte sem voltál jó állapotban. Ha mindig mellettem vagy úgy könnyebb vigyáznom rád — mondta és közben megsem állt.
— De­-
— El se kezd! Ha itt maradsz ebben a mérgező környezetben sosem fogsz továbblépni. Bár nem is várom ezt el tőled, de szeretném, ha megtanulnál ezzel élni. Ott leszel neked, mikor kell és ennek ez a legegyszerűbb módja. Nem fogom hagyni, hogy még egy számomra fontos személy szenvedjen... — halkult el a végére. — Különben is... egy fan számára ez maga a mennyország lesz. A kedvenc bandáddal élhetsz egy házban. Érezd magad megtisztelve — mosolygott azzal a tipikus féloldalas mosolyával.

Te köpni-nyelni nem tudtál. Sosem gondoltad volna, hogy lesz az életedben egy ilyen személy, aki ennyi mindent megtenne érted. Ráadásul pont Saga az? Na, erre még a legvadabb álmaidban sem számítottál. Teljesen össze voltál zavarodva, hiszen a családod most szakította meg veled örökre a kapcsolatot, de mégis... Valamiért boldognak érezted magad Saga szavai hallatán. Nem mondhatod, hogy nem szorít még a mellkasod a fájdalomtól és körülbelül minden pillanatban a sírás határán állsz, de úgy érezted, hogy Saga mellett minden rendben lesz. Úgy érezted, hogy egyszer tényleg el tudod felejteni ezeket ez embereket, akik miatt minden nap szenvedtél — hiába „csak" lelkileg. Az öcsédet egy kicsit még sajnáltad, de próbáltál nem bűntudatot érezni miatta. Inkább arra akartál koncentrálni, aki itt áll előtted és a kezednél fogva vezet egy új jövő felé. Egy sokkal gyönyörűbb új jövő felé.

2024.08.17.