⁘ Reader-chan
⁘ Saga Latour (Visual Prison)
⁘ Követnie kéne az anime eseményeit, de azt úgy elfelejtettem xd
⁘ Oneshot
⁘ Kettő oldal (Wordben)
⁘ 815 szó (Wordben)
⁘ Virag_666 kérésére

- Rendben, akkor én megyek is! - mondta mosolyogva, majd ott hagyott téged. Egyedül.

Egy darabig csak néztél, mint borjú az új kapura, a sokkból a csengő hangja zökkentett ki, ami azt jelezte, hogy jött egy vendég. Gyorsan összeszedted magad és egy mosollyal az arcodon mentél üdvözölni. Szerencsédre nem a bunkó ügyfelek táborát erősítette, így nem traumatizáltak téged már az első alkalommal. Viszont ahogyan telt az idő, egyre több és több vásárló jött, pechedre egyszerre, ezért ide-oda rohangáltál, mint egy mérgezett egér. A sok munka mellett gyorsan repült az idő és hamar eljött a záróra. Az utolsó vendégtől is mosolyogva búcsúztál és átfordítottad az ablak előtt lógó táblát, hogy mindenki tudja mára bezártatok, majd lehuppantál a kanapéra. Úgy érezted ott helyben el tudnál aludni, pedig még csak hat óra volt. Ekkor ismét hallottad a csengő hangját és egy sóhaj kíséretében álltál fel.

- Elnézést kérek, de mára már bezártunk - hajoltál meg.
- Hah?! Te meg ki vagy? - szólalt meg a fekete hajú férfi mély hangon.
- M-mi? Oh! Én [N-Név] vagyok! Részmunkaidős!
- Hm? - húzta fel egyik szemöldökét. - Részmunkaidős, mi? - elindult az egyik szoba felé.
- E-elnézést, de ki maga?! - kezdtél kicsit pánikolni, mert nem akartál idegent beengedni, viszont tudtad, hogy egy olyan törékeny lánynak, mint te, esélye se lenne ellene.
- Saga vagyok - mondta semleges hangon.
- M-mi...? Ö-ön Saga-sama...?

Köpni-nyelni nem tudtál, annyira sokkolt egy pillanatra. Elszégyellted magad, amiért nem ismerted fel őt, hisz a LOST EDEN a kedvenc bandád és ráadásul imádod Saga-t. Bár mentségedre szóljon, hogy most teljesen máshogy néz ki, mint a koncerteken. Akkor mindig bő, fekete nadrágot és kapucnit visel, ezért csak nehezen látható az arca, plusz a sok smink is megnehezíti a helyzetet. Most viszont sokkal lengébben van öltözve és az arca összes vonása tökéletesen látható. Így sokkal elérhetőbbnek tűnik, ahogyan ott áll előtted. Viszont most már nem kell amiatt izgulnod, hogy valamiféle betolakodó, hiszen már rég rájöttél, hogy Elizabeth-san, a LOST EDEN Elizabeth-e.

- És... umm... S-Saga-sama... Mit csinál itt...?
- Elizabeth-t keresem. Nem tudod merre van?
- Elment, mert el kellett intéznie valamit, viszont még nem jött vissza.
- Értem - sóhajtott. - Akkor nincs más választásom, minthogy megvárom itt - leült a kanapéra és látszik rajta, hogy semmi kedve Elizabeth-re várni.
- Um... S-Saga-sama... - kezdted óvatosan.
- Mi az? - mondta bunkón.
- Esetleg... készítsek egy teát...?
- Nem kell.
- Oh... oké...

Ezután beállt az a tipikus kínos csönd. Vagy tíz percig szobroztál előtte és közben végig azért imádkoztál, hogy Elizabeth-san minél hamarabb jöjjön vissza. Ezt az állapotot Saga törte meg:

- Miért vagy ideges? - kérdezte egyenesen a szemeidbe nézve.
- É-én nem vagyok ideges! - érezted, hogy az arcod felforrósodik, ahogyan a vörös szempár téged figyel.
- Azt látom - villantott egy félmosolyt.

Az arcod egyre jobban égett, de szerencsédre ebben a pillanatban nyílt az ajtó.

- [Név]! Visszajöttem! - hallottad Elizabeth-san hangját, mi most egyenlő volt a megváltással.
- Na végre... - állt fel Saga a kanapéról.
- Ó, Saga. Valami baj van? - kérdezte Elizabeth-san.
- Nincs, de beszélnünk kell - mondta komoly hangon. Elizabeth bólintott, majd feléd fordult.
- Ne haragudj, [Név]! Nyugodtan menj haza. Köszönöm a mait! - mosolygott, majd bementek Sagával egy szobába.

Te bementél az öltözőbe és átvetted a ruháidat. Miután végeztél, azért megnézted nem jöttek-e már ki, de az ajtó még mindig csukva volt. Sóhajtottál, majd elindultál hazafelé. Egész úton azon gondolkoztál, hogy vajon minden rendben van-e? Hisz olyan komolynak tűntek. Ráadásul az sem segített a helyzeteden, hogy még mindig láttad magad előtt, ahogyan Saga mosolygott. Érezted, hogy az emlék hatásásra az arcod ismét felmelegszik és a szíved hevesen ver.

Szedd már össze magad [Név]! Mégis mi ütött beléd?! - kicsit megpaskoltad az arcodat, hogy eltereld a gondolataidat.

Bár valójában már régi vágyad volt, hogy legalább pár szót válts Sagával, de úgy, mint a rajongója. Vagy százszor elképzelted a pillanatot, mikor találkoztok, de a mai még csak meg sem közelítette a fantáziád szüleményeit, ugyanis álmodban sem gondoltad volna, hogy ilyen aranyosan fog mosolyogni!

Kyaaaaaaaaaaa! (instant fangörcs hangjai XD) - takartad el az arcodat és kezdtél el furán nevetgélni, majd hirtelen észbe kaptál. - Oh basszus! Remélem nem látta senki! - néztél körbe kínosan és gyorsan továbbmentél.

Tényleg nagyon odavoltál Sagáért, mivel mikor elköltöztetek a LOST EDEN számai tartották benned a lelket. Mikor Saga énekelt, úgy érezted nem vagy egyedül. Épp emiatt örültél ennyire a találkozásotoknak. Remélted, hogy még máskor is meg fogja látogatni Elizabeth-sant, mivel úgy tervezted, ha valaha is találkozol vele, meg szeretnéd neki köszönni, hogy szebbé tette a napjaidat, de erre ma nem volt lehetőséged. Annyira elvesztél a gondolataidban, hogy észre sem vetted, hogy hazaértél. Kinyitottad az ajtót és bementél. Levetted a cipődet és elindultál a szobád felé. A megszokottnál is nagyobb volt a csend, ezért benéztél a nagyszobába, hátha van ott valaki. Meglepetten tapasztaltad, hogy üres volt, ami kezdett egyre furcsább lenni, mert apukád mindig ott szokott tévézni, mikor itthon van és tudtoddal ma csak kettőig dolgozott. Elindultál a konyha felé, ahol pedig anyukád szokott főzni. Üres. Egyre gyorsabban sétáltál, sőt, szinte már futva mentél végig az egész házon.

- Hova lett mindenki...? - suttogtad magadnak a nagy házba, mi már szinte fájdalmasan kongott az ürességtől.

2024.08.15.