⁘ Reader-chan
⁘ Saga Latour (Visual Prison)
⁘ Követnie kéne az anime eseményeit, de azt úgy elfelejtettem xd
⁘ Oneshot
⁘ Négy oldal (Wordben)
⁘ 1492 szó (Wordben)
⁘ Virag_666 kérésére

Már egy ideje részmunkaidős állást kerestél, mert a családod anyagi gondokkal küszködött és te is segíteni szerettél volna, viszont csak iskola után és hétvégente volt időd. Valahogyan megtudtad, hogy a közeletekben lévő ruha és ékszerboltban épp részmunkaidős segítőt keresnek, így nem haboztál, másnap iskola után odamentél. Bementél a nagy épületbe és a pult mögött észrevettél egy kedvesen mosolygó nőt.

- Jó napot!- köszöntél.
- Szia! Miben segíthetek?
- [Teljes Név] vagyok és hallottam, hogy részmunkaidős segítőt keresnek. Esetleg még lehet rá jelentkezni?
- Igen, te vagy az első, aki érdeklődött iránta. Ha most velem jössz, felteszek néhány kérdést és adok egy lapot, amit majd ki kell töltened. Egyébként nyugodtan szólíts csak Elizabethnek, [Név] - mosolygott.

Elvezetett egy szobába, ahol leültetett egy székre és veled szemben ő is helyet foglalt.

- Nos... Van bármilyen tapasztalatod munka téren?
- Nincs.
- Értem. Szereted a divatot?
- Szeretem, de nemigen követem az aktuális trendeket - mosolyogtál kínosan.
- Oké. Mit gondolsz, milyen munkában tudnál itt besegíteni?
- Úgy gondolom viszonylag sok mindenben. Szívesen takarítok, rendezgetem a polcokat és kellő háttértudással a vásárlókat is tudnám kezelni.
- Hmm... Oké. Tudsz teát csinálni?
- Igen.
- Rendben. Elsőre nem rossz. Odaadom a lapot, amit említettem. Kérlek töltsd ki és hozd vissza minél hamarabb.
- Rendben, köszönöm szépen és viszlát!
- Szia!

Hazamentél és miután köszöntél, felmentél a szobádba. Elővetted a lapot, majd nekiálltál kitölteni.

Név... Ez egyszerű... Iskola és osztály... Oké... Elérhetőség... Miért minket választott?... Hmm... Most nem kéne azt írni, hogy csak azért, mert közel van és szükségem van a pénzre... Legyen akkor... Mert mindig is szimpatikus volt a bolt a számomra és úgy gondoltam itt az ideje, hogy némi tapasztalatot szerezzek... Oké... Ez így jó lesz szerintem... Okés, kész is vagyunk... Ohh... Várjunk... Van még egy oldala... De ez legalább igen/nem-es x-elős... Szereted a divatot?... Igen... Szoktál sminkelni?... Nem... Suliban úgysem szabad és pénzem sincs rá... Hiszel a vámpírok létezésében?... Heh?... Ez meg milyen kérdés?!... Nah mindegy... Ha válaszolni kell, hát válaszolni kell... Nem... Félsz tőlük?... Nah jó... Ez már tényleg nagyon fura... Ha nem léteznek vámpírok, honnan kéne tudnom, hogy félek-e tőlük?!... Mindegy... Akkor nem... Nah jó ilyen kérdések után azért elgondolkozik az ember, hogy jelentkezik-e, nem?... Bár szükségem van a pénzre... Minél hamarabb... Valószínűleg nem engedhetem meg magamnak, hogy válogassak...

Ezután megírtad a házidat és lementél segíteni anyukádnak a vacsora elkészítésében. Egész gyorsan végeztetek vele, ezért mentél szólni az apukádnak és az öcsédnek, hogy jöhetnek enni. Ochazukét csináltatok. Asztalhoz ültetek, anyukád elmondott egy imát és nekiálltatok a vacsorátoknak. Miután megettétek, apukád visszament a szobájába, csak ugyan, mint az öcséd is. Te viszont még ott maradtál segíteni elpakolni. Igazából egész este nem is szóltatok egymáshoz. A legtöbb kommunikáció közted és a családot közt kimerült abban, mikor lehívtad őket vagy, amikor anyukád jelezte, hogy valamit rosszul csinálsz. Néha még kitesz valaki egy cetlit a hűtőre, hogy elfogyott ez meg az vagy, hogy apukád később ér haza, mert túlórázik. Bár nem volt az mindig így. Régen mindenhová együtt mentetek, evés közben mindannyian vidáman meséltétek el az aznap történt eseményeket és jó sokat nevettetek. Együtt. Akkor mentek ennyire tönkre a dolgok, mikor a cég, ahol a szüleid dolgoztak, csődbe ment. Ezután kénytelenek voltatok eladni a házatokat és egy kisebbe költözni. Ráadásul teljesen másik környékre, így tényleg minden megváltozott, amit eddig természetesnek gondoltál; a házatok, az iskola, amibe jártál, az ismerős környék, a barátaidat se láthattad többet és azt az aranyos kék szemű cicát sem a fehér bundájával, aki mindig az iskoláig kísért reggelente. De a legnagyobb változás még mindig a családodban történt. Apukád változott meg legelőször. Pár héttel később már hozzátok sem szólt és rátok sem nézett. Csakis a munkájával foglalkozott. Az anyukátok nagy valószínűséggel miatta vált olyanná, amilyen. Mindkét szülőtök teljesen elhanyagoltak titeket az öcséddel; legalábbis érzelmileg. Minden tárgyilagos dolgot igyekeztek megadni nektek, mint például ruhák és étel. Mivel úgy érezted a szüleid elhanyagolnak téged, teljesen magadba zuhantál, ezzel magára hagyva az öcsédet. Emiatt a mai napig hibáztatod magadat, viszont most már úgy érzed, hogy nem tudod helyre hozni, mert túl nagy lett a köztetek lévő szakadék, ezért nem is próbálkozol. Ott voltak neki a barátai, akikkel akkor ismerkedett meg. Lényegében csak te maradtál egyedül, ami nem feltétlenül volt olyan rossz, mert így valamelyest könnyebb volt, hiszem senkinek sem okoztál gondot. Elmentél letusolni, miközben a múltadon agyaltál. Jól esett most a meleg víz, ami rád ömlött, ezzel elmosva a könnyeidet. Miután végeztél, visszabattyogtál a szobádba és beledőltél az ágyadba. Megszoktad már, hogy senkisem vígasztal meg, mikor szomorú vagy, mégis azt akartad, hogy valaki óvatosan megsimogassa a fejedet és azt mondja, hogy minden rendben lesz. De erre aztán várhattál a családodtól. Barátaid meg ugye már nem voltak. Egyre több gondolat cikázott a fejedben, amiktől sírva aludtál el. Megint. Másnap reggel gyorsan rendbe szedted a leginkább egy hulláéhoz hasonlító kinézeted, majd bementél a suliba. Az volt a jó, hogy körülbelül tíz percnyi sétára volt, így még másoknak jó két órával hamarabb kellett kelniük, ahhoz, hogy beérjenek, neked elég volt fél órával. Az órák dögunalmasak voltak, ezért kínodban már unikornisokat firkálgattál a füzeteid margójára. Matekon ültél és már számoltad a másodperceket a csöngőig, ami azt jelentette, hogy végre itt hagyhatod ezt az átkozott helyet. Legalábbis mára, de az most kit érdekel, csak mehess már. Abban a másodpercben, amint megszólalt a szabadságot jelző, fülsiketítő szimfónia, felkaptad a táskádat és szinte kisprinteltél az épületből. Miközben Elizabeth-san boltja felé haladtál, megigazítottad az egyenruhád és az ujjaiddal próbáltad rendbe hozni a madárfészket a fejeden. Mondjuk úgy, hogy egész normális kinézettel lépted át a küszöböt.

- Jó napot! - köszöntél.
- Szia! Gyere beljebb nyugodtan! Itt vagyok hátul! - kiabált Elizabeth-san.
- Visszahoztam a papí- E-Elizabeth-san...?! - eléggé érdekes látványt nyújtott, miközben a földön mászkált ide-oda. - V-valami baj van...?
- Oh, nem, dehogy! Csak valahova elgurult az egyik gyöngy - állt fel. - De majd később megkeresem - porolta le magát.
- Visszahoztam a papírt - nyújtottad felé.
- De gyors voltál! - mosolygott rád kedvesen, majd elvette tőled a kitöltött lapot. - Egyébként... valószínűleg a válaszaidtól függetlenül is felvennélek, ezért... tudnál már ma kezdeni? - kérdezte egy kínos mosollyal.
- Oh... - kicsit meglepett a válasza, de mára nincs programod a tanuláson kívül, így belementél. - Azt hiszem rendben van.
- De jó! Megmentettél! Még rengeteg elkészítendő ruhám van mai napos határidővel, ezért attól féltem, hogy be kell zárnom a boltot. Gyere velem! Gyorsan megmutatom az alapokat!
- O-oké! - követted őt.

Elizabeth-san bevezetett egy aprócska öltözőbe, majd félelmetes mosoly terült el az arcán.

- Akkor lássunk is hozzá!

Valamelyik fiókból előtúrt egy ruhát és némi sminket.

- Ezt vedd fel, a sminkben pedig, majd segítek. Ne aggódj, amíg öltözöl kimegyek - mondta, majd csak úgy otthagyott.

Gyorsan lekaptad magadról az egyenruhádat és igyekeztél minél hamarabb végezni. Először a fekete harisnyát vetted fel. Majdnem el is szakítottad, de végül sikerült megmentened. Azután a szintén fekete, hosszúujjú garbóba bújtál bele. Ezt követte a sötétvörös rakott szoknya, ami éppen csak a combod közepéig ért. Rögtön elpirultál, amint realizáltod, hogy neked majd ebben kell kimenned a vásárlókhoz. Megráztad a fejed, hogy visszatérj a valóságba és folytattad a készülődést. Már csak a cipő és egy kabátka hiányzott. Jó, lehet, hogy nem kabátka, csak nem igen tudtad mi az. Hosszú ujja volt, viszont a vállaidat nem takarta és elől egy szalaggal kellett összekötni. Szóval ezt magába csak úgy nem vennék fel az emberek, mert akkor semmit sem takarna. A szalag megkötésével megszenvedtél és végül úgy hagytad, ahogy sikerült. Gyorsan belebújtál még a szintén sötétvörös, lakozott, enyhén magasított sarkú cipőbe, majd szoltál Elizabeth-sannak, hogy bejöhet.

- Ó! Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog állni! - mosolygott. - De ezt nem így kell bekötni - kuncogott, látva a sikertelen próbálkozásodat a szalaggal. - Hagyj segítsek - lépett közelebb hozzád, majd elegáns masnit varázsolt belőle. - Ne aggódj, majd megtanítalak rá. Egyébként... Eszel te rendesen? - mért végig felhúzott szemöldökkel. Úgy látszik nem tagadhattad le a tényt, hogy lassan rendellenesen vékony voltál. - Ha éhes vagy, egyél. Nem hiányzik nekem az, hogy egyszer csak itt elájulj nekem - a hangja ridegnek hathatott, de, ha valaki figyelmes volt, halhatta benne az aggódás apró foszlányait. - Na, de most gyere. Még meg kell csinálnunk a hajad és a sminked - sóhajtott és odavezetett egy székhez. - Jól figyelj, mert legközelebb már te csinálod!

Elizabeth-san egy laza, de mégis kissé elegánsnak tűnő copfot varázsolt a fejeden lévő hajzuhatagból és átkötötte egy mélyvörös szalaggal. Ezután áttért a sminkedre. Nem rakott rád sok alapozót, csak pont annyit, hogy eltűntesse vele a bőrhibáidat. Aztán húzott egy fekete tusvonalat és halványan bordó szemfestéket is rakott a szemedre. A szádra mélyvörös valamit rakott, amiről nem tudtad el eldönteni, hogy rúzs vagy szájfény.

- Kész is vagyunk! - mosolygott rád kedvesen. Egy tükröt eléd tartva mutatta meg neked a végeredményt. Nagyon meglepődtél, mert most egy teljesen más embernek tűntél.
- A-azta! - szóhoz sem jutottál az átalakulástól.
- Reméltem, hogy tetszeni fog - mosolygott.
- Igen! Nagyon tetszik! Sosem gondoltam volna, hogy ennyire megváltozom egy kis sminktől.
- Hát igen... Lehet kicsit sok volt ennyi elsőre - gondolkozott el.
- Nem, dehogy! Tényleg szép lett Elizabeth-san!
- Jól van, jól van... Akkor viszont menjünk dolgozni - csapta össze a tenyereit.

Bólintottál, majd követted őt. Gyorsan elmagyarázta, hogy mit kell csinálnod. Lényegében annyi a feladatod, hogy üdvözöld a vendégeket és segíts nekik, amiben csak tudsz.

- Rendben, akkor énmegyek is! - mondta mosolyogva, majd ott hagyott téged. Egyedül.

Hűha... Jó rég volt már, hogy Virag_666 kérte ezt a oneshotot... Eltűntem, nem is kicsit xd
Nincs erre jó mentségem és csak annyit mondhatok - ismét -, amit már egyszer írtam, hogy nem voltam a toppon😅
Ezért elnézést szeretnék kérni, meg egy "kicsit" meg is fog látszódni a sztorin az a sok hangulat ingadozás (XD), de remélem így is elnyeri majd a tetszéseteket :33
Viszont a lényeg, hogy visszatértem hihi és ez azzal is jár, hogy igyekszem többet írni 🤭
Amíg kicsit eltűntem, sok új cuccot néztem, amikből szintén lehet majd kérni

Itt is a lista:
- Tensei Shitara Ken Deshita
-Bungou Stray Dogs
- Dead Mount Death Play (2. évadot nem láttam)
-Fugou Keiji: Balance:UNLIMITED
-Iseleve -> Isekai de Cheast Skill wo Te ni Shita Ore wa, Genjitsu Sekai wo mo Musou Suru: Level Up wa Jinsei wo Kaeta

- Kamonohashi Ron no Kindan Suiri
- Kusuriya no Hitorigoto
- Majo to Yajuu
- Mashle
- Solo Leveling -> Ore dake Level Up na Ken
- Saijaku Tamer wa Gomi Hiroi no Tabi wo Hajimemashita.
- Sousou no Frieren
- Undead Girl Murder Farce
- Wind Breaker
- Tian Guan Ci Fu (a könyvet még nem olvastam, így itt kicsit rezet a léc xd)
- 30-sai made Doutei da to Mahou Tsukai ni Narerurashii -> SZŰZVARÁZS (magyar cím imádom 😂)
- Tadaima, Okaeri
- Mask Danshi wa Koishitakunai noni (OVA)
- Muge -> Nakitai Watashi wa Neko wo Kaburu (movie)
- Natsu e no Tunnel, Sayonara no Deguchi (movie)
- Kimi to, Nami ni Noretara (movie)
- Kimi wa Houkago Insomnia
- Loop 7-kaime no Akuyaku Reijou wa, Moto Teikoku de Jiyuu Kimama na Hanayome Seikatsu wo Mankitsu Suru
- Yubisaki to Renren
- Vampire Dormitory
- Hananoi-kun to Koi no Yamai
- Wolf Children -> Ookami Kodomo no Ame to Yuki
- Atarashii Joushi wa Do Tennen
- Opus.COLORs
+ Hazbin Hotel
+ Alice in Borderland

Jó sok xd
Viszont még annyi változtatás lesz, hogy nem fogok vállalni több oneshotot
Leginkább azért, mert mindig túl szövöm és már egy egész könyv lehetne belőle és emiatt sokszor meg is unom xd
De helyette lesznek preferencesek, amik szerintem legalább annyira jók, plusz ott lehet egyszerre több karaktert/párost is kérni
Remélem azért még lesz valaki, aki elolvassa ezt a sztorit 😖
Na byebye❤

2024.08.14.