FONTOS: (Név)-chan Viktor húga és 17 éves. Yurio 18, a történet pár évvel az anime után játszódik.

- (Név)-chan~

- Nem, nem és nem! 

- De...

- Nem!

Már mióta ezt játszottuk a bátyámmal, de ő nem unta meg. A fejébe vette, hogy így, négyen, vagyis ő, Yuri, Yurio és én elmegyünk kirándulni. Na, azt már nem! Plisetskyt ki nem állhatom! Nem megyek vele sehova! Nem és kész!

- De Makkachin szomcsi lesz - mutatta felém a kutyáját száját görbítve. 

- Ó, hagyjál már a hülyeségeddel! - vágtam rá.

- Oi, oi, itt mi történik? - lépett be a szobába Yuri.

- Nee-chan nem akar eljönni az üdülésre, amit terveztünk! - fájlalta Viktor.

- Naaa légyszi, (Név)! - nézett rám bociszemekkel már ő is. Felnőtt férfiak. Na persze. Pfff.

Oké, gondoljuk át még egyszer. 3 napos nyaralás, Spanyolországban. Szálloda, minden nap rendes kaja, tengerpart, szép tájak. Egyedül Plisetskyt kell kiállnom, de megpróbálom minimalizálni a társaságát. Viktor és Yuri pedig megérdemli, hogy kikapcsolódjon egy kicsit.

- Rendben - mondtam ki nagy nehezen.

- (Néééééév)-chaaaaaan te vagy a legjobb húgi! Imádunk - borultak a nyakamba mindketten.

- Jó, nem kell összenyomni!

~Pár nap múlva, a repülőn~

- Miért az idióta mellett kell ülnöm???? - méltatlankodott Yurio.

- Nekem se jobb, most órákig néznem kell a szőke képed! - morogtam.

- Hé, nyugi már! - szólt bele Viktor, mielőtt, még megfogom Plisetsky nyakát, és egy jól irányzott mozdulattal kilököm a repülőn. - Mindketten rakjatok be fülhallgatót és ne nézzetek egymásra! Légyszi, bírjátok ki!

- Jó - motyogtam, és már be is raktam a fülest. Plisetsky ugyanígy tett.

Pár óra múlva meguntam a zenét, ezért úgy gondoltam, idegesítem egy kicsit Yuriot. Elkezdtem bökdösni az oldalát. 

- Mi a fenét csinálsz?! - rántotta ki a füléből a fülhallgatót.

- Unatkozok.

- Unatkozz magadban.

- De úgy nem tudok. - Yurio unottan rámnézett.

- Jó, mit akarsz?

- Hát mivel szerintem az agyi képességeidet meghaladja akármilyen logikai játé-

- Mit beszélsz? - elkapta a csuklóm, és mélyen a szemembe nézett.

- Hé, engedj el!

- Nem. Így leszünk végig. Úgyis unatkoztál. - villantott rám egy gúnyos mosolyt. Mondtam már, hogy imá- vagyis utálom, amikor ezt csinálja?

- Pfff. Kibírom. - vigyorogtam rá én is. 

És igen. Így voltunk végig. Közben azért gondolkoztam. Ahogy ránéztem, furcsa érzést éreztem a hasamban. Nem ez az első alkalom...de az lehetetlen. Tényleg beleszerettem? De hiszen utálom! 

~A szállodában~

A szállodában egy nőci elvezetett a szobáinkhoz.

- Rendben, szóval ez itt az egyik szoba, a másik pedig a folyosó végén van. Jó szórakozást!

- Oi. - mondtam. - OI, OI, OI!!!! Mi az, hogy két szoba?

- Ez nem lehet igaz. - sziszegte Yurio.

- Elnézést, de két szoba lett foglalva. Vagy rosszul tudom? - nézett a nő Viktorra.

- Nem, tényleg két szobát foglaltunk. - kacsintott rám. Én meg jól fejbe basztam.

- Hé! Ezt miért kaptam? - dörzsölte a tarkóját.

- Miért kaptad? Miért kaptad? Az egy dolog, hogy te itt akarod kiélni a beteges szexuális vágyaidat, de engem ne keverj bele! Nincs másik szoba? - fordultam a hölgyhöz.

- Sajnálom, teltház van - tárta szét a karját.

- Ó, hogy az a ****

És így történt, hogy Yurioval egy szobába kerültünk. Egy ágy volt (ha már csinálod, jól csinálod, mi, Viktor?), így a szőke vállalkozott arra, hogy a földön alszik. 

- Köszönöm. - szóltam neki.

Mivel már este volt, ezért nem mentünk sehova. Viktor viszont úgy döntött, hogy menjünk le a medencéhez. Ilyen későn már senki nem volt (érdekes), ezért nyugiban fürödhettünk. A yaoi párocskát pár perc múlva elkapta a hév, ezért heves vízi csatát vívtak egymással, miközben mi Yurioval a parton üldögéltünk.

- Szerinted meddig akarják ezt csinálni? - mutatott Yuri felé, aki éppen Viktor nyakában ült és... lovacskáztak?

- Nem tudom, de ha így folytatják karikás tartalmat gyártanak. És én azt nem akarom látni.

- Én se - nevetett fel.

- Hé-hé, a jéghercegnek csak nem olyan kemény a szíve, és tud aranyosan is nevetni?

- Fogd be! De.. mi az hogy aranyosan? - nézett rám gyönyörű kék szemeivel.

- Semmi.

- De de, hallottam! Valamit mondani szeretnél? - vonta fel a szemöldökét.

- Na jó, tudod, utállak.

- Ez nem újdonság. Én is.

- De..

- De?

- Valahogy közben egy picit, egy hangyányit, de tényleg egy nagyon kicsit, kedvellek.

Yurio csak nézett rám tágra nyílt szemekkel.

- Most kéne nevetnem? Neked pedig azt mondani, hogy csak vicc volt? - kérdezte.

- Nem! Most kéne megcsókolnod, és azt mondanod, hogy te is így érzel!

- Hát jó. Én is így érzek - mondta, én pedig fel se fogtam. És megcsókolt. Én pedig vissza. Sokáig értek össze ajkaink, közben ő a derekamnál fogva magához szorított, miközben beletúrtam a hajába.

Miután elváltunk, a szemébe néztem, ő elmosolyodott, majd mindketten a medence irányába néztünk, ahol megszűntek a hangok. Ezek megfulladtak, vagy mi van?

Hát nem fulladtak meg, hanem mindketten minket figyeltek.

- Awwwww, olyan kis cukik vagytok - nyávogott Viktor. - Tudtam én, hogy ezalatt a nyaralás alatt összejöttök. Szerintetek miért foglaltam csak két szobát? - kacsintott.

Két törülköző, és egy papucs repült felé. De végülis igaza volt. Nem volt probléma, hogy csak egy szobát foglalt.