Mikor Júliusban megnéztem a Given első három részét már akkor is tudtam, hogy ez az anime egy kellően nyugis, "élem az életem és anime készül róla" fajta cucc lesz. Most, hogy ezt megnéztem igazából ez sokkal több, de még mindig meg van benne az az érzés, hogy ezt az animét nem tudnám még tizenegy részen keresztül követni. Ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne csupán azt, hogy minden egyes puskaporát ellövi kb. ebben a tizenegy részben. 

Vélemény: Tulajdonképpen ez nem egy rossz, sem egy meh anime csak épp elegendő. A zenék nagyszerűek, mind a háttérben és színpadon valamint az Opening is az egyik legszebb dolog amit animében valaha hallottam. Az anime hatodik részétől próbál beférkőzni egy pszichológiai szomorú szál amit én úgy fogadtam, hogy "na ez az végre történik valami izgalmas!" Egyes részek túl vannak nyújtva és nincs elég izgalommal kitöltve, ugyanakkor amikor ki van akkor az anime nagyon jól működik. Persze magam sem tudom elképzelni, hogy egy zenélésről szóló animében milyen izgalom kéne, de szerintem így ez olyan mintha hangos könyvet (vagy mangát) hallgatnánk. Az utolsó három rész viszont a legjobb dolog ami történt a részek alatt, és csodálatosan aranyos, szomorú ahogy az megvolt írva. A karakterek személyisége a toppon van és a helyenkénti humoros részek is megmosolyogtatóak. 

Az animére 7 fellépést adok a 10ből

Pozitívumok (+)
+ A zene
+ A karakterek
+ Egy zene életre keltésének milyen fájdalmai lehetnek
+ Uneyomana és Mafuyuu
+ A kutyus is + pont <3

Negatívumok (-)
- A sztori kissé gyenge
- Fél-üres részek
- A vége felé nagyon próbálja erőltetni azt a humort..

2020-ra bejelentettek egy filmet is ami elvileg tökéletesen kerekké teszi a történetet és az animét magát!

Képek:

További jó anime nézést kívánok ^^

Következő Kritika: Kanata no Astra (Astra lost in Space)