És tényleg sokkal kedvesebb lett. A múlt kori kisebb összeomlásom után, Sehun sokkal tapintatosabban kezdett el velem bánni. Bocsánatot kért több dologért is, és bár Junmyeon hyung szerint nem kellett volna megbocsájtanom neki a tetteit - hadd őrlődjön magában - én mégsem voltam képes rá haragudni. Hyung csak azt szajkózta nekem, hogy ez a hülye angyal énem miatt van, túl kedves vagyok, de most nem igazán gondoltam volna, hogy emiatt lennék ilyen elnéző. Szimplán csak beletörődtem jó pár dologba és már nem tudott olyannyira érdekelni, kábé semmi. Kényelmesen el voltam a nagy, palota nagyságú házban, miközben Junmyeon hyung mindennap ellenőrizte mind a fizikális, mind a mentális épségemet. Az előbbi kezdett teljesen rendbe is lenni, míg az utóbbi egyre hanyatlott. Elkezdett bennem kopni az a kicsiny láng, ami ragyogóvá és vidámmá tett. Semleges arckifejezéssel jártam mindenhova a házban, mikor Sehunnal beszéltem is nehezen varázsoltam egy erőltetett mosolyt az arcomra. Pedig nagyon is meg akartam neki felelni. Senki se tudná megmondani, hogy miért akarok olyan lenni, amilyet ő akar, holott utálnom kéne, de nem voltam képes mást csinálni. Most kivételesen Sehun nem irányított, mint az első együttlétünk alkalmával, én mégis az ő szíve szerint cselekedtem. Nem volt erőm arra, hogy mást csináljak, ráadásul azt is beláttam; ha normálisan viselkedem vele, én is jobban járok. Meg hát... látszólag ő is nagyon igyekezett a kedvemben járni. Már két hete nem feküdt le velem, csak türelmesen várt; helyette inkább minden este velem aludt, összebújva és gyakran ölelgetett, csak úgy, hogy kimutassa a hamis szeretetét. Őszintén? Ötletem sincs, miért gondolom azt, hogy nem szeret valójában engem, holott érezni lehet a közelében valami furcsa emóciót, ami nekem kedvez. Mintha az a láthatatlan kapocs köztünk egy erős szerelem lenne. Egy erős és megmagyarázhatatlan szerelem, ami fájdalmas és sebekkel teli, mégis kitartóbb, mint bármi más. Olyan, mintha Sehunnal már ezer éve ismernénk egymást, holott alig telt el pár hét, mióta úgy igazán a közelében vagyok és lassan, de biztosan ismerkedünk egymással.

Igyekeztem minél többet beszélni Sehunhoz, magamról is mesélni egy kicsit neki, ha már ő, konkrétan az egész életét elregélte nekem. Beszéltem neki a nevelőszüleimről és, hogy milyen volt a lenti világban felnőni. Beszéltem az örökös gyengeségemről, ami rengeteg mindenben korlátolt és megakadályozott. Beszéltem neki mindenről, ami csak egy kicsi részben is én voltam. Ő pedig csak csendben hallgatott, megadva ezzel felém egyfajta tiszteletet. Nem tudtam, hogy Sehun vajon miért tisztelhet engem. Lehet, hogy szimplán csak azért, mert idősebb vagyok, de Sehun nem olyannak tűnt, mint akit annyira érdekelne ez a dolog. Lehet, hogy ezért, mert a párja voltam és egy párkapcsolatban általában a felek kölcsönösen tisztelik egymást. Akármilyen meglepő, én is tiszteltem Sehunt. Nem rég tudtam meg róla, hogy ő a démonok királya, ez pedig mindenképp nagy dolog volt a részéről. Sehun apja egy borzalmas zsarnok volt, aki mindenkit elnyomott és bántott, de miután meghalt és a fia, Sehun vette át a helyét, minden megváltozott ebben a világban. Abba maradt a folytonos öldöklés és rettegés, az itteniek imádták Sehunt, ez pedig tényleg, nagyon tisztelendő volt benne. Csupán egy huszonhárom éves fiú volt, mint én, mégis képes volt ilyen bölcsen uralkodni a démonok népe felett. Nekem biztosan nem ment volna. Én soha nem voltam az a vezető egyéniség. Inkább bújtam meg mások árnyékában, minthogy bármi érdemlegeset is tegyek.

-Miért vagy mostanában ilyen szomorú? - Sehun kivételesen megengedte, mikor este fele már ment le a nap, hogy egy kicsit kijöjjek a kertbe. Tényleg, őszintén értékeltem ezt a gesztust és talán még a kedélyem is kicsit jobb lett, de ez nem látszott rajtam. Néha elmosolyodtam, mikor a kis kerti ösvényen lévő lila virágok, a nap lemenő fényében egy új színben csillantak meg, viszont ennek ellenére nem tűnt el a keserűség az arcomról. Bánatosan sétálgattam egymagamban, mikor éreztem, valaki hátulról nekem simul és átkarolja a derekam, a fülembe suttogva kérdését. Sehun jellegzetes, erős menta illata szökött az orromba, mire csak egy nagyot sóhajtottam, megfordulva ölelésében, hogy viszonozhassam a meleg érintést. A mellkasába fúrtam fejem és csak élveztem a biztonságot nyújtó karokat, miket szorosan körém font. Ahogy Junmyeon hyung mondta, Sehun tényleg nőtt egy kicsit az első szeretkezésünk óta. Alapjáraton is magasabb volt nálam, kemény egy centivel, de most már biztos voltam benne, hogy egy jó öt centivel termetesebb lett. Ez egy kissé zavart, de egyben élveztem is, hisz így teljesen el tudtam tűnni az ölelésében, akár egy kismacska. - Mond el nekem Jongin... Miért vagy ilyen szomorú, angyalom? - Tolt el egy kissé magától, egyik kezével állam alá simítva, így emelve tekintetemet az övébe. Fekete szembogarai őszinte aggodalommal csillogtak felém, miközben másik kezével a derekamat simogatta.

-Én... nem tudom. Fogalmam sincs, csak... Valamiért egyre rosszabbul érzem magam. Mintha... hiányozna valami. - Feleltem neki őszintén. Valahogy az utóbbi időben nőtt a ragaszkodásom Sehun irányába és néha már inkább választottam az ő társaságát, mint Junmyeon hyungét. Sehun mellett, sokszor kellemesebben éreztem magam, mint bárki másnál, ez pedig megmagyarázhatatlan volt, de szükségem volt rá. Szükségem volt arra, hogy szeressen és a karjaiban tartson, mintha csak mi lennék a világ legtökéletesebb párosa. Talán én is kezdtem átvenni Sehun őrültségét, de őszintén? Egyáltalán nem zavar ez, ha örökké érezhetem azt a melegséget, amit áraszt magából, csak felém.

-Mi hiányzik angyalom?

-Nem tudom... - Suttogtam felé, mikor arca egyre közelebb került az enyémhez, majd gyengéden összeérintette ajkainkat. Engedelmesen simultam közelebb hozzá, karjaimat nyaka köré fonva. Nyelvével végigsimított alsó párnácskámon, én pedig bármi hezitálás nélkül nyitottam szét ajkaim, utat adva a nyelvének, mi nem volt rest egyből felfedezni egész szájüregem. Annyira imádtam a csókjait, hogy így akartam meghalni, elhamvadni ezen a gyönyörű, lemenő nap fényével megvilágított kis kerti ösvényen.

Egyik pillanatról a másikra, egy kellemes szellő libbent fel körülöttünk. A kellemes, őszi szél belekapott hajamba, gyengéden simogatva kreolos bőröm. Sehun mosolyogva vált el tőlem és hosszas napok után, végre én is őszintén elmosolyodtam. Miért tud ilyen hatással lenni rám?

-Talán csak ez hiányzott neked. - Eme mondata után a szél egy nagyobbat libbent, mire egy nagyot szippantottam a felfrissült levegőből. - Tetszik? - Kuncogott fel, ismét magához húzva és egy apró csókot adva.

-Mi?

-A szél? Látom, mennyire élvezed, ahogy a bőröd simogatja és a hajadba kap. Tagadni sem tudnád. - Mosolyodott el önelégülten, mire csak egy kisebb ütést mértem a karjára, kellemesen felnevetve, azon a fülsértő hangomon.

-Tényleg nagyon tetszik.

-Nekem pedig a nevetésed. - Vallotta be, őszintén csillogó szemekkel. Soha nem mondta még nekem ezt senki. Többnyire csak azt szajkózták mások, hogy fogjam vissza magam, ha nevetek, mert idegesítő ilyenkor a hangom, ráadásul a csinos pofim is eltorzul. Sehun viszont nem így gondolta, ezt bizton tudom, hisz éreztem, most semmiképp nem hazudik nekem. Vidáman elmosolyodtam és újra hozzábújtam, bármi undor vagy nehézség nélkül. Tényleg nem tudom, hogy mi történt velem az utóbbi napokban, mi miatt változtam ekkorát, de nem is zavart, egészen addig, amíg ugyanilyen nyugodt és békés marad minden.

Sehun könnyedén felkapott az ölébe, mire lábaimat, már szinte reflexként kulcsoltam csípője köré. Ismét megcsókolt, lágyan és gyengéden, miközben elindult velem együtt valahova. Nem igazán érdekelt, hogy hova megyünk, még csak a szemeimet sem nyitottam ki. Teljesen elvesztem ajkai játékában, finoman ízlelgetve párnácskáit. Éreztem, hogy keményedő tagja ágyékomnak dörzsölődik, mire csak egy aprót sóhajtottam, fejemet hátravetve, hogy csókjai nyakamat érjék.

Tudtam, hogy mi következik. Tudtam, hogy mit akar velem csinálni és nem ellenkeztem, még csak fejben sem. Egy pillanatra elkeseredtem, mikor eszembe jutott; ismét ugyanolyan gyenge vagyok, mint a lenti világban, de nem is törődtem ezzel a gondolattal sokáig.

Sehun szobájába érve, finoman elfektetett az ágyon és mikor ágyékát, a már nekem is merev tagomhoz dörzsölte, egy elégedett sóhaj hagyta el ajkaim. Sokkal másabb volt most. Sokkal gyengédebb és szeretetteljesebb. Tényleg figyelt rám, ahogy megígérte, ezt már előre tudtam, még úgy is, hogy még mindig volt rajtunk ruha.

Szenvedélyesen simított végig az oldalaimon, egyre feljebb és feljebb tűrve vékony pólóm, hogy aztán gyorsan meg is szabadíthasson a felesleges ruha darabtól. Végig csókolta az egész felsőtestem, keményre szívva mellbimbóim. Igyekezett, hogy minél inkább izgalmi állapotba kerüljek és ezzel sikerrel is járt. Alig történt valami, én mégis úgy álltam már a gatyámban, mint a cövek. Nem tudom miért, de most kifejezetten vágytam Sehunra, mintha az éltető elemem lett volna, hogy egybeforrjunk.

-Sehun-ah... - Sehun először gyengéden, majd egyre durvábban kezdte kezével dörzsölgetni az ágyékomnál keletkezett dudort, közben továbbra sem állt le felsőtestem szadizásával. Felkúszott hozzám egy szenvedélyes csókért, lent a nadrágom korcával szórakozva. Felbátorodva nyúltam pólója alá, mire egy felettébb elégedett nyögés távozott ajkai közül és éreztem, a csókba mosolyog. Mindent megtettem, hogy a kedvére tegyek, pedig most nem is voltam az irányítása alatt. Mégis... örömet akartam neki szerezni. Talán csak végső beletörődés az, amit csinálok, de nem érdekelt. Jól akartam magam Sehun közelében érezni, ehhez pedig együttműnködőnek kellett lennem

Sehunnak alig kellett pár perc, hogy teljesen lecsupaszítson. Meztelen testem érzetére egy kissé zavarba jöttem, holott a felettem lévő nem most először látott meztelenül, de azért ez a helyzet mégis más volt. Csak élveztem a kellemes és lágy érintéseket, a testem a saját irányításom alatt volt és fejben nem zokogtam mindaz miatt, ami történik. Sehun ahányszor rám nézett, csillogtak a szemei, ajkai egy boldog mosolyra húzódtak, mintha feltétlen vigyorognia kellett volna. Ez az én arcomra is egy apró mosolyt csalt és hogy őszinte legyek, valóban élveztem ezt a helyzetet. Élveztem, hogy Sehun hatalmas kezei a testem minden részén végigsimítanak, óvón, mintha csak porcelánból lennék. Élveztem a bennem egyre növekvő vágyat és bár furcsa lesz ez a kijelentésem, de azt akartam, hogy Sehun megdugjon. Soha nem képzeltem magam passzív félnek, sőt, soha nem is gondoltam volna, hogy jó a másik oldalon lenni és bár az ez előtti szeretkezésünk számomra nem volt túl kellemes, most annyira át voltam csöpögtetve vággyal, hogy ez teljesen elfeledtette velem a rossz emlékeket. Sehun a szememben most nem volt más, mint egy tökéletes, álom pasi, aki mindig figyel és vigyáz rám és mindig őszinte szeretettel fordul felém. Hiszen láttam, mennyire elvarázsolva játszadozott kisebbik énemmel, mi teljesen elveszett ajkai között és láttam, hogy hogyan vizslatja a testem és arcom minden pontját. Akartam. Elviselhetetlenül akartam és ekkor nem féltem még attól sem, hogy esetleg teherbe eshetek. Csak akartam és kész.

-Sehunh... kérlekh... - Kiengedte péniszemet ajkai közül és felkúszott hozzám egy csókra. Éreztem saját előváladékom ajkain, de nem érdekelt. A csókja ettől még ugyanolyan csábító és édes maradt számomra, ezt pedig semmi nem tudta volna jelenleg befolyásolni.

Én is igyekeztem minél hamarabb megszabadítani őt is a ruháktól és mikor mindketten anyaszült meztelenül feküdtünk egymás előtt, még inkább akartam. Szerencsémre Sehun nem húzta el nagyon dolgot, ujjait benyálazva csúsztatta belém egy, egy perccel később kettő, majd három ujját. Meglepő, de meg sem éreztem, csak örömködve felsóhajtottam és élveztem azt, amit művelt velem. Kihúzta ujjait és bár ekkor egy kisebb kétely keletkezett bennem, ez hamar elveszett. Olyan óvatosan bánt velem, hogy még csak egy kicsi fájdalmat sem okozott, mikor méretes tagját belém vezette. Elégedetten nyögtem fel, mikor férfiassága vége pont a prosztatámat nyomta meg.

-Otth... Sehun... kérlekh...

-Kívánságod, számomra parancs. - Suttogta ajkaimra és mikor összeforrtunk egy szenvedélyes csókban, mozogni kezdett. Igyekezett egy pillanatra sem megváltoztatni a szöget, hogy mindig eltalálja gyengepontom. A hasam erőteljesen megfeszült, ahányszor teljesen kitöltött, de ez valami földöntúli érzés volt. Ahogy tempója egyre gyorsult, úgy sűrűsödtek hangos nyögéseim, várva a tökéletes beteljesülést, ami hamar el is ért. Mindkettőnk egyszerre feszült meg, Sehun ondója belém szivárgott, mire az egész lényem beleremegett az érzésbe, de emellett még valami furcsa is volt ebben a dologban.