A randi utáni napjaim Sehunnál viszonylag nyugisan teltek, sőt, teljes békében, ha mondhatom így. Nem is találkoztam vele azóta, ahogy egyetlen másik emberrel sem, így kezdtem kicsit magányos lenni. Még az ételt is észrevétlenül juttatták be valahogy a szobámba, mikor én épp nem voltam ott. Nem értettem, hogy mi ez a nagy csend és nyugalom, ez pedig kissé feszülté tette körülöttem a levegőt. Minden nap csak bolyongtam fel-alá a hatalmas épületben, felfedezve így a szépségeit és hatalmas szobáit. Mintha visszarepültem volna az időben vagy ezer évet. Olyan volt ez az egész hely, mintha egy ókori császár palotájában jártam volna. Ezzel kapcsolatban viszont, sajnos nem tehettem fel senkinek sem a kérdéseim, sőt, nem is tudtam volna. Itt voltam egymagamban és ötletem sem volt, hogy hol van Sehun, vagy bárki más, akinek ezen a helyen dolga lett volna. Hiszen egy ekkora házat takarítani is kell, a kosz nem tűnik el magától. Viszont hiába agyaltam ezen, még csak egy takarítót sem láttam.

Ami szerencsének volt nevezhető, hogy már nem csak egy folyosóra és azon szobáira volt hatásköröm. Most már - mint említettem - az egész házat bejárhattam, viszont a kertbe nem mehettem ki. A nagy, főbejárati ajtót hiába feszegettem, az nem nyílt ki, pedig szívesen megnéztem volna a kertet is, ha már más dolgom sincs. Látni szerettem volna, hogy milyen lehet nappal az a kis ösvény, amit legutoljára este, a Hold fényében láttam, mikor Sehun idehozott.

Hová tűnt mindenki? Miért vagyok már megint ennyire egyedül? Miért mindig a magány jut nekem végül?

Este felé járt már az idő. Épp a vacsorámat fogyasztottam el, ami - mire megtaláltam - szerencsésen kihűlt, így kénytelen voltam a konyhába caplatni vele és megmelegíteni. Ami azt illeti, valójába nem is voltam éhes, a gyomrom nem igazán kívánta az ételt. Még az ízeket sem éreztem, amik még talán, valamilyen szinten élvezhetővé tehették volna az étkezést. Viszont ez nem volt, így én csak keserűen falatoztam és mikor már úgy éreztem, nem bírok több ételt lejuttatni a torkomon, inkább felálltam az asztaltól és elhagytam az étkezőt.

Mezítláb lépdeltem ki a kis étkezőből, a hatalmas aulába, ahova valamilyen szinten bejutott a kinti Hold fénye. Nem kapcsoltam lámpát, hisz nem is tudtam volna. Ezen a helyen valamiért csak gyertyák szolgáltak fénnyel a sötét estéken; ebben a házban semmi elektronika nem volt, mintha nem is ismernék az itteniek az áramot. Holott Junmyeon házában volt villany és minden egyéb más, amihez áram kell.

Ahogy mentem végig a sötét aulán, hirtelen halk lépéseket véltem felfedezni. Először nem törődtem a jelenséggel, hisz biztosan csak az én lépéseim visszhangját hallottam, a fantáziám pedig egyből beindult, a mumusokra kenve az egészet. Utáltam, ha ilyen gondolataim támadtak; egyedül voltam már több napja, ebben a hatalmas és esténként sötét házban. Nem csoda, ha kezdtem bekattanni.

Már épp úrrá lett volna rajtam ismét a nyugalom, mi szerint csak beképzelek magamnak minden ijesztő jelenséget, mikor egy kéz simult hátulról a csípőmre. Abban a pillanatban megálltam és lemerevedtem. Megint éreztem a kellemes forróságot és azt az érdekes aurát, ami mintha a részemet képezte volna. A kéz tulajdonosa hátulról hozzám simult, most már mindkét kezét a derekamra simítva, majd a nyakamba csókolt.

-Sehun...?

-Hiányoztam? - Egy megkönnyebbült sóhajt eresztettem el. Valamiért azt gondoltam, Sehun mellett nem érhet rossz; legalább is, olyan nagyon rossz nem.

Hosszú karjai körül ölelték vékony derekam, miközben egyre jobban a nyakamat kezdte szadizni. Először csak apró puszikat hintett a bőrfelületre, de aztán kezdett egyre jobban eldurvulni. Nem sokára már nyelvével simított végig a vékony bőrön, majd bármi figyelmeztetés nélkül beleharapott a nyakamba. Fájdalmasan nyöszörögni kezdtem, amit szerintem Sehun téves jelzésnek vett, mert csak egyre jobban és jobban belemélyesztette fogát bőrömbe. Fájt, mégsem mertem szólni, pedig remegtem, mint a nyárfa levél és minél inkább bedurvult, annál jobban bennem volt a késztetés, hogy fájdalmasan felkiáltsak és befejezést kérjek. Viszont sokáig csak csendben tűrtem, amit művelt velem, mikor viszont - az eddig hasamon lévő - keze az ágyékomra simított, megszólalt a fejemben a vészcsengő.

-Sehun! Kérlek... hagyd ezt abba!

-Nálunk ez teljesen normális édesem. Megadtam neked a randit és a pár, nyugalomban telt napot. Most már én jövök. - És tovább folytatta, amit elkezdett. Mozgolódni kezdtem a karjai között; el akartam menekülni, messzire, de nem engedett. Csak erősített a szorításán és szembe fordított magával. Tekintetem találkozott a bíborvörösen ragyogó szemeivel, majd egy váratlan pillanatban lecsapott ajkaimra és bármi finomság nélkül tépni kezdte puha ajkaival az enyéimet, később még a fogát is bevetve. És én? Én... mintha megbabonáztak volna. Belül majd szétfeszített a menekülni vágy, de a testem... de a testem nem volt száz százalékosan az én irányításom alatt. Teljesen úgy cselekedtem, mintha Sehun kedvére akartam volna tenni, holott ez nem volt így. Az eszem csak a körül forgott, hogy mennyire is undorodom ettől a sráctól és, hogy messzire kéne futnom előle, mégsem tettem ezt. A testem nem úgy viselkedett, ahogy azt én akartam.

A karjaimat Sehun nyaka köré fontam és bekapcsolódtam a csókba. Nem akartam, mégis így cselekedtem, mire éreztem, Sehun elégedetten elmosolyodik és még jobban magához szorít. Erőszakosan vájta körmeit a csípőmbe, én meg ahelyett, hogy heves ellenkezésben törtem volna ki, jólesően felsóhajtottam.

Mintha az elmémet bezárták volna a testem rejtekébe, amit nagy bizonnyal valaki más irányított, mert hogy én eddig semmit nem élveztem az biztos. Jó, valamilyen szinten ez is hazugság, hiszen az elején tetszett a gyengédség, amivel Sehun hozzám ért, de a későbbiek már tényleg nagyon nem voltak szimpatikusak. Még rohadtul soha nem feküdtem le senkivel, eddig nagyon Sehun bizonyult az elsőnek, de... de még megfékezhetem... ugye?

Sajnos nem igazán akart a testem úgy viselkedni, ahogy azt én akartam, így kissé beletörődve próbáltam ellazulni a szorosan tartó karok között, miközben a karok gazdája hevesen csókol és egyre lejjebb vándorolnak kézfejei. Bármi finomság nélkül markolt fenekembe, én pedig... én pedig megint csak az ő kedvére játszottam. Kérés nélkül ugrottam az ölébe, lábaimat összefonva dereka körül, miközben Sehun, még mindig a fenekemet markolva tartott magánál, lassan elindulva valahova. Próbáltam az agyam kikapcsolni egy kicsit, hogy valahogyan átvészeljem ezt az egészet, de nagyon nem akart sikerülni. Folyamatosan sikítottam belülről, csak szabadulni akartam innen, de még csak egy gyengébb ütést sem voltam képes mérni Sehun mellkasára.

Sehun ügyesen kinyitotta a hátam mögött lévő ajtót, majd belépett velem, a szépen kivilágított helyiségbe. Csak pár gyertya volt elszórtan a nagyobb hálóban, mégis, erős fényükkel képesek voltak bevilágítani az egész szobát. Ez még tetszett is, hiszen így sejthettem, hogy azért szorult némi romantika Sehunba, ez pedig csak valami pozitívum volt ebben a kilátástalan helyzetben, ahol nem vagyok a magam ura. Sehun csak lazán a nagy, francia ágyra dobott, majd lekapva magáról pólóját, sebes tempóban felém mászott. Kicsit sem finoman nyitotta szét a lábaim, ezzel közéjük férkőzve és csípőjét nekem szorítva éreztem meg, kicsit sem kicsi merevedését, az enyémmel ellentétben. Kénytelen voltam erre az egész szituációra felizgulni, leginkább csak undorodtam magamban ettől. Bizony, hiába manipulálta valaki a testem, azért egy erekciót csak nem tud összehozni a részemről, ha belülről egy kicsit sem rajongtam a helyzetért.

Látszólag Sehun próbált engem is valahogy izgalmi helyzetbe hozni, ami őszintén mondva, egy kicsit feldühített. Nem elég neki, hogy övé a testem, meg úgy a mindenem, még azt is elvárja tőlem, hogy élvezzem, ahogy konkrétan megerőszakol, még ha ez nagyon nem is úgy tűnik.

-Kérlek... Jongin... Én csak azt akarom, hogy te is élvezd. - Játsznyi könnyedséggel tépte le rólam a felsőmet, majd egy kis ügyetlenkedés után, lecibálta rólam a nadrágomat, hogy immár csak egy szál boxerben feküdjek alatta. Elmosolyodott, mégis látszott rajta; még nem teljesen elégedett. Ahhoz nekem is be kellett merevednem, akármennyire nem hajazott erre a dolog. - Kérlek... - Nem tudom, hogy Sehunnak valami fejbeli problémája lehet, de ez már kezdett betegesnek hatni. Itt feküdtünk - nagy bizonnyal - az ő szobájában, miközben én nem voltam ura a testemnek, fejben pedig már meg is haltam, míg ő készült megerőszakolni, de közben pedig izgalmi állapotba akart keríteni, emiatt pedig képes volt könyörögni is. Már nem azért, de rohadtul nem így működöm. Attól nekem nem fog állni a farkam, hogy valaki könyörög nekem.

Sehun viszont tényleg mindent bevetett. Lassan megszabadított az alsómtól és a még mindig széttárt lábaim között feküdve, kissé lejjebb csúszott és a bokáimtól kezdve, egészen a belső combjaim legfelső határáig, gyengéden végig csókolt. Ez még talán tetszett is valamennyire, de még mindig nem vesztettem el a fejem, így pedig tudtam, csak a maga javára játszik; valójába nem érdeke az, hogy nekem is jó legyen.

Egy ideig csak az ágyékom körüli résszel foglalkozott, a péniszem még csak egy pillanatra sem érintette. Próbáltam ellazulni, más szemszögből nézni a dolgokat és végre, egy kissé sikerült elvonatkoztatnom a dolgoktól, így kezdtem bemerevedni. Tudom, hogy ezzel Sehun kezére játszom, de ha nem vagyok képes egy kicsit sem élvezni a helyzetet, akkor a későbbiekben nagy bajba kerülhetek.

-Ügyes fiú... - Vigyorodott el perverzen, mikor észrevette éledező tagomat. Én csak szenvedve csaptam hátra a fejem, hiszen míg neki ez felért egy hatalmas boldogsággal, addig nekem kín-szenvedés volt a dolog, de valamiért, a tudatalattim mélyén nem akartam neki rosszat. Ki érti ezt?

Sehun őszinte boldogsággal nyalt végig, eddig érintetlen péniszemen. Sokáig csak kínzott, több szempontból is, emiatt pedig már ordítottam magamban, hogy most vagy kielégít, vagy békén hagy, csak essünk túl már ezen. Viszont úgy látszik, Sehun megint nem szándékozta azt tenni, amit én olyan nagyon akartam. Türelmesen megvárta, amíg rendesen meg nem nő az erekcióm, és majd csak akkor volt végre hajlandó hozzámérni. Ráérősen kapta be először a makkomat, többször végig is nyalva rajta, mire nagy nehezen oda is eljutottunk, hogy eltüntesse ajkai között, meredező férfiasságom. Még mindig nem tudom, hogy voltam képes bemerevedni, de nem is nagyon gondolkoztam rajta. Csak túl akartam esni ezen az egészen, lehetőleg minél hamarabb. Egy olcsó, bedrogozott kurvának éreztem magam.

Míg Sehun lassú tempóban leszopott, egyszer csak három ujját elém tolta, én pedig engedelmesen bekaptam azokat. Már előre féltem, hogy mi fog jönni nem sokára és hogy őszinte legyek, egyáltalán nem volt vágyálmom ez. Nem mondom azt, hogy valaha is teljesen heterónak vallottam volna magam, de ez soknak bizonyult számomra. Mint már említettem, soha, senkivel nem feküdtem még le, így nem is voltam tisztában azzal, hogy mire számítsak. Sehun lassan kiengedte ajkai közül legbecsesebb részem és kivette számból az ujjait, pár centivel hátrébb húzódva.

-Ez egy kicsit kellemetlen lesz, angyalom... - Még egy utolsót végig nyalt rajtam, majd még hátrébb csúszott, még nagyobb terpeszbe húzva lábaimat. Nagy levegőket véve próbáltam felkészülni, de elmondani nem tudom, hogy milyen rossz érzés volt. Sehun bármi finomkodás nélkül, egyből két ujját tolta be nekem, mire az egész testem befeszült, még úgy is, hogy továbbra sem én irányítottam magamat. Felsóhajtottam és egyáltalán nem a kellemes érzéstől. Viszont Sehun továbbra sem akart kedvesnek mutatkozni, így lazán betolta a harmadik ujját is, úgy, hogy még az első kettőt sem szoktam meg. Mintha már annyira nem lenne érdeke, hogy én is kellemesen érezzem magam, ez pedig egy kisebb pánikot idézett elő bennem. Nem akartam már az első szeretkezésem alkalmával megtudni, milyen is, ha felszakítanak.

-Se...se...sehun... - Ennyi voltam csak képes kinyögni, holott legszívesebben ordítottam volna vele, de még csak ennyire voltam képes a saját testem felett uralkodni.

-Sssssh... - Lazán ajkaimra csókolt, ekkor egy erőset döfve bennem, mire ismét felnyögtem, megint csak, egyáltalán nem amiatt, mert élveztem volna ebből bármit is. Most már tényleg kezdett a megerőszakolás irányba hajlani a dolog.

Elmondani sem tudom, mekkora ijedtséget szült bennem, mikor egy perc után kihúzta belőlem az ujjait. Bár ő ebben a percben is simán belém hatolt volna a farkával, én erre még rohadtul nem voltam kész. Már az ujjai is elviselhetetlen fájdalmat okoztak, akkor milyen lesz, ha az erekciójával hatol belém? Ez a kérdés még kétségbeejtőbb lett, mikor Sehun, gyorsan lekapkodva magáról a nadrágját és az alsóját, elém tárta férfiasságát. Nem viccelek, tényleg, rohadt nagy volt neki, így már konkrétan, előre elkezdhettem sírni magamban. Szenvedtem, már csak a gondolattól is, emiatt pedig nagyon nem vágytam a folytatásra.

-Ez a közös jövőnk érdekét szolgálja, angyalom. - Még csak sikosítót sem kent magára, így nehezedett rám teljes súlyával, egy éhes csókot adva. Rettegtem. Akkor tényleg rettegtem és el akartam menekülni, de nem tudtam, ez pedig borzalmas érzés volt. Úrrá lett rajtam a tehetetlenség, emiatt pedig semmit nem tudtam tenni, mikor Sehun, konkrétan a nyakába helyezte lábaim és így hatolt belém, bármi finomság nélkül. Felsikítottam, egy általam eddig nem is ismert hangmagasságba.

Iszonyatosan fájt és feszített, azt hittem, abban a pillanatban kettészakadok, de Sehunt ez nem hatotta meg, pedig tisztán éreztem, az arcom egy meglehetősen kifejező fintorba rándult. Hátra csaptam a fejem, mikor éreztem, ez csak még rosszabb lesz. Sehun előre dőlt, hogy egy csókot nyomjon az ajkaimra, így a térdeim a fejemnél helyezkedtek el. Nem is az volt rossz, hogy az izmaim megfeszültek, hisz egy elég hajlékony személy voltam, ez nem jelentett gondot, de Sehun, így még mélyebbre jutó pénisze igen. Őt látszólag ez örömmel töltötte el, hisz egy elégedett, férfias hörgés hagyta el ajkait, még jobban rám nehezedve, ezzel még beljebb csusszanva. Más helyzetben, ha finomabb és gyengédebb lett volna, talán még élvezni is tudtam volna ezt az egészet, de így? Így csak elviselni tudtam, hiába nyomta meg jó erősen pénisze hegye a prosztatámat. A fájdalmat még ez sem tudta megszüntetni.

Sehun erőseket kezdett lökni bennem. Minden egyes döfésnél éreztem, a fenekem már itt, az elején kezdi felmondani a szolgálatot, de csak tehetetlenül feküdtem az ágyon, akárcsak egy rongybaba.

-El sem tudod képzelni, mennyire vártam már ezt. - Lihegte boldogan fülembe, egy kissé megrágcsálva kagylómat, miközben egyre sebesebb iramot diktált, én pedig... én pedig csak vártam ennek az egésznek a végét.

Sehun teste erőteljesen megfeszült, mikor elérte az orgazmus, ezzel belém engedve nedvét, mi hideg volt és kellemetlen és csak azt vártam, hogy mikor hajlandó végre kiszállni belőlem. Sehunnak viszont más tervei voltak. Az én férfiasságom, valami csoda folytán, még mindig merev állapotban volt, így a felettem lévő addig gyötört, míg én is el nem élveztem. Utána...? Utána pedig csak összetörten feküdtem ott, teljesen kimerülten.