Jimin Pov

- Nem igaz, hogy nem tud magára figyelni!- morgolódott Mr. Byun miután a banda elbúcsúzott. Kook nélkül nem folytattuk és az idegességünktől, aggódásunktól nem is ment volna.

Azóta se javult az állapotom, de szerencsére JungKook-é igen. Már képes volt magánál maradni, mégsem beszélt. Csak pillogott maga élé, s egyáltalán nem nézett ki úgy, mint mindig. Sokkal inkább tűnt egy kisgyereknek, aki teljesen elveszett az eseményekben.

- Tudja, hogy mennyire maximalista- próbálta menteni a helyzetet NamJoon, de a főnök egyáltalán nem tűnt megértőnek.
Nem is csodálom. Akikkel egész végig volt, biztos ugyan olyan nagy vagy akár nagyobb üzletemberek, menedzserek voltak és hát a bandát nem tűntette fel jó színben Kook hirtelen kiesése.

- Lehetne esze magához huszonegy évesen! Tudnia kellene, mit bír a szervezete és mit nem! Egyáltalán nem voltatok soha meghajtva rendesen! Mindig kaptatok pihenőt, neki ez miért nem elég?- emelte fel hangját a volán mögött ülő férfi ezzel teljes hallgatásra bírva minket.

Nem volt igaza. Egyáltalán nem volt igaza, hiába nem szeretem JungKook-ot. Én is ugyan úgy aggódtam miatta, mint a többiek és teljesen megértettem az álláspontját. Szeretne jobb lenni ezért dolgozik ennyit. Szeretne a legjobb lenni, ezért hajt éjt nappallá téve. De még ezeket nézve is hatalmas butaság volt, amit tett. Hogy nem pihent, hogy reggel nem evett semmit, és ahogy néztem, tegnap este is csak turkálta az ételt. Biztos az idegesség miatt összeszűkült a gyomra, de akkor is felelőtlen dolog volt tőle, ebben egyet kell értenem Byunnal.

- Holnap reggel mind az irodámban kezdtek. Nincs kivétel. Jó éjt- ezekkel a szavakkal lettünk kitéve a dorm elé. Kijelenthetem, ezzel mindenünk lesz csak jó éjszakánk nem.

Mindenki leharcolva vánszorgott be és végre volt egy esténk, ahol nem kellett semennyit vitázni a fürdési sorrenden. Most még az se zavart, hogy csak hideg víz volt. Egyszerűen csak ágyba akartam kerülni és felkészülni arra, amit holnap fogunk kapni.

Remélem JungKook összeszedi magát és megmutatja, igenis tehetséges, nem feleslegesen hajt ennyit...

***

Másnap korán reggel fent volt már mindenki. Látszott az arcunkon, hogy keveset aludtunk és nyűgösek vagyunk, ámbár az idegesség is fellelhető volt a levegőben. Persze, azóta se tudtam kiverni a fejemből drága menedzserünk szavait, miszerint látni akar minket.
Vajon milyen egy lebaszás nála? Tegnap a kocsiban hallottam, ahogy kiabál és nem éppen esett a legjobban. Sőt, mondhatni megijedtem éles, tekintélyes hangjától. Mindig utáltam, ha megemelik rám a hangjukat, de reménykedjünk, hogy nem fognak a könnyeim előbukkanni. Az azért túl ciki lenne.

Szép komótosan mindenki beült az elénk küldött autóba. Érdekes, most még azon se kezdett el nyávogni senki, hogy hova üljünk. Szavak nélkül ültünk JungKook-kal a kocsi két legtávolabbi pontjába. Érdekelt mi van vele. Érdekelt, hogy érzi magát, mik a gondolatai ezek után, de nem voltunk olyan kapcsolatban, hogy csak úgy elé állva megkérdezzem ezeket. Másokkal se beszélt nagyon így érzéseit megtartotta magának.

Mind kiszálltunk az ügynökség előtt és a megszokott lánycsapat ott várt minket.

- JungKook Oppa! Oppa jól vagy??

- JiKook! Nézzétek milyen cukik!

- Omo, Oppa fogd meg Oppa kezét!

- JiKook! JiKook! JiKook!

Már megint ez... JiKook JiKook JiKook... Ez mi a gyászt akar jelenteni? Meg mi az, hogy fogd meg az oppád kezét? Ezekkel mi lett tegnap óta??

- Baszki... néztétek már a tweeteket?- nézte a telefonját hatalmas szemekkel Hoseok.

Mi is elővettük sajátjainkat, de azt gondolom, nem voltam felkészülve a látottakra.
Persze rengeteg hastag volt Kooknak a tegnap miatt, de azoknak a számát egyetlen másik hastag múlta felül. A JiKook hastageké. Akkor és ott világosodtam fel mit is takar a JiKook, mikor megláttam egy insta képünk összeszerkesztve, meg egy másikat meg majdnem az összest. Jimin és JungKook? Ez egyszerre volt bizar és ijesztő a számomra. Miért állítanak be melegnek? Persze, sose voltam teljesen hetero, ezzel mindig is tisztában voltam, de nem adtam okot arra, hogy melegnek tituláljanak! Ez sértő!

- Azt hiszem Jimin is belecsöppent a shippelés és yaoisták világába- próbálta elpoénkodni TaeHyung, de meglátva arckifejezésem, elment a kedve a viccelődéstől.

Mind egy rövidke kopogás után beözönlöttünk Byun irodájába. Két szék volt az asztala előtt, amire JungKook elsőként levetődött. Látszott rajta, hogy még nem nyerte vissza eredeti, teljes erejét, de reggel már rendesen evett, ahogy láttam.

- Sziasztok - köszönt nekünk és már bele is vágott a közepébe. – Nos, először is szeretném megemlíteni, hogy tegnap nagyon ügyesek voltatok. Rég volt ekkora közönség egy koncerteteken is, de rengetegen aggódnak miattad JungKook. Ők is tudják, hogy nem ez az első alkalom mikor szimplán feladod és összeesel. Ez nem vet se ránk, se rátok jó fényt, mert mind tudjuk, hogy nem vagytok megkínozva, nem vagytok túl hajtva.

- Sajnálom Mr. Byun. Ígérem, többet nem fordul elő- mai nap talán először szólalt meg JungKook..

- Remélem is, mert annak már súlyosabb következményei lesznek, nem csak egy kis megszidás- ezt így le is zárta, de egy nem várt témára tért át. – Jimin neked külön szeretnék gratulálni. nagyon szépen helyt álltál a tegnapi koncerten. Büszkék vagyunk- elismerő pillantásai a lelkemig hatoltak. Illedelmesen megköszöntem és meghajoltam egy lágy mosoly mellett. – Szerintem mind értesültetek a tegnap este óta tomboló lázról, ami JungKook és Jimin körül forog. A rajongók bennetek is felfedeztek valamit, fogalmam sincs mit és már ship nevetek is lett. Mivel ez az a páros, ami eddig a legtöbb embert megmozgatott és vonzott a bandához, úgy gondolom, ezt nem kellene ennyiben hagyni.

- Ez mit jelentsen főnök úr?- kérdeztem enyhén elcsukló hangon.

- Egyszerű fanservice. Ti próbáltok minél több aranyos apró dolgot csinálni a kamerák előtt, amik azt a reményt keltheti a rajongókban, hogy köztetek van valami. Nem kell túlzásokba esni, nem ezt mondtam. Csak mint, akik nagyon nagyon jó barátok- magyarázta el a teendőimet, nekem meg kedvem támadt kiröhögni őt.

Miért pont JungKookkal? És miért? A rajongóknak ebben mi a jó? Sose fogom megérteni...

- Ne aggódj, ez megszokható- bíztatott Nam és meg megpróbáltam neki hinni. Ha ez kell a népnek, megpróbálom megtenni. De ehhez JungKook is kell. Nélküle kizárt, hogy valamit össze tudjunk hozni.

Nem úgy tűnt, mint aki nagyon ellenkezne a dolgok ellen. Bizonyára beletörődött és tudja, nem lehet erről lebeszélni Byunt.

***

- Hyung- ültem le YoonGi mellé este öt óra tájt.

A beszélgetést lezáróan haza lettünk küldve pihenni. A ház rendkívül csendes volt, egy lélek sem mászkált céltalanul a folyosón.
YoonGi, amint hazajöttünk befoglalta a kanapét és a füzetébe írogatott gondolom dalokat, de amint leültem mellé azt behajtotta.

- Mond Chim- mosolygott rám kedvesen. Annyira aranyos és segítőkész azóta mióta itt vagyok. Nélküle valószínűleg nem tudnám ilyen könnyen átvészelni a napokat.

- Kérdezhetek valamit?- rágtam húsos alsó ajkam.

Egy kérdés reggel óta nagyon foglalkoztatott, de nem mertem senkitől megkérdezni, mert biztosan kinevettek volna. vagy nem tudom. Persze egyik fiút sem ismertem meg rossz szándékúnak, JungKook se kivétel ez alól, ő egyszerűen csak más, de nem bíztam a kérdésem értelmességében így olyanhoz fordultam, aki a legközelebb állt hozzám.

- Persze. Mondd mert megijesztesz- tette le a dohányzóasztalra füzetét s minden figyelmét nekem szentelte.

- Nektek is kell ilyen... fan..izét csinálni?- elfelejtettem a nevét, de tudta, hogy mire gondoltam.

- Jimin, ez minden idol életében fontos szerepet játszik hisz valamilyen módon minden fan szeret összeshipelni egyeseket másokkal. Van, akiket lányokkal, van, akiket fiúkkal, de ez a cégeknek egy nagyon jó bevételi esély ezért szeretnek ezekre nagy hangsúlyt fektetni- magyarázta el szép lassan, hogy minden szavát megértsem.

- És... neked kivel kellett?- reménykedtem, hogy nem túl személyes a kérdésem és, hogy meg fogja ezt is válaszolni.

- Ez nincs konkrét személyekhez szabva. Ezt csinálhatod akárkivel, de az fontos, hogy a fanoknak tettszen. A ti esetetek eléggé más, hisz titeket azonnal együtt, másokkal nem is vagy nagyon kis százalékban. Gondolok itt JungKookra és Tae-re- dőlt hátra kiropogtatva a nyakát.

- De miért pont vele? Mi nem is csináltunk semmit- sóhajtottam gondterhelten.

- Jimin, ahogy kirohantál hozzá mikor összeesett még nekünk is furcsa volt hiába tudjuk mennyire szörnyű a viszonyotok- pillantott rám jelentőségteljesen.

- Oh... de nekem mással nem is lehet, ha nem tetszik ez?- kérdeztem bepánikolva.

- De igen, csak legyen kinek eladni- vonta meg a vállát.

- Akkor...- néztem, ahogy felállt majd távozott, de gyorsan kimondtam mielőtt, még végleg eltűnt volna. – Veled szeretném.

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, elnézést 😅

Nos a mai nap még időm se volt írni ráadásul ezt is futtában posztolom,de remélem egy részt sikerül megírnom mert nem akarok napot kihagyni :c bűntudatom van :c de én tényleg igyekszek ♡

Ha tetszett hagyjatok nyomokat ♡♡

Pussz:VALAKI