Jimin PoV

És néhány nap múlva az a feszült, de nyugodt hangulat, amit az a beszélgetés idézett elő, nem tűnt el teljesen, de el lett fedve.
A srácok rengeteg élménnyel és sztorival jöttek haza így azt se tudtam melyiket hallgattam. Tekintetem vagy gondolatom egy pillanatra se terelődött Jeonra. Nem érdekelt. Ismer? Nem. Akkor meg minek idegesítsem magam rajta? Nem hagyta el a beszólogatást, de már sokkal könnyebben kezeltem.

- És veletek mi volt itthon?- érdeklődött YoonGi miközben a bőröndjeinket töltöttük meg a legfontosabb cuccainkkal.

- Hát Kook befestette a hajam. Ugyebár a V Live mert muszáj volt és azután a nap után nem is beszélgettünk. Vagy ha tettük is, egymást szidtuk- vallottam be elhúzott ajkakkal.

- De összevesztetek valamin, vagy miért?- aggódó hangját hallva a lábaim megremegtek,de kitartóan álltam neki oldalasan és lehajtott fejjel mintha csak a ruháimat nézegetném holott könnyeim összefutottak a szememben emlékezve mennyire is szörnyű ember JungKook.

- Hát megint érzéketlen volt és olyanokról kérdezett tolakodóan, amiről egyrészt nem illik másrészt meg semmit nem tud. És utána mikor próbáltam elutasítani... mindegy a lényeg,hogy eléggé megbántott de megszoktam. Ő ilyen. És én se leszek vele kedvesebb vagy hasonlók- bíztató mosolyt akartam felé küldeni, de szám szélét mintha mázsás súlyok húzták volna, egyszerűen nem görbültek felfelé.

- De Jimin, JungKook, hogy talál mindig olyat, amiről nem akarsz beszélni egyikőnknek sem?- hitetlenkedő kérdése inkább szólt magának, mintsem választ várva nekem.

- Én ugyan nem tudom. Nem is vagyunk mi olyan kapcsolatban, hogy olyanról kérdezzen, amit nem magamtól osztok meg vele- húztam össze második bőröndöm cipzárját és az első mellé helyeztem. Már csak a kisebb kézitáskámba helyeztem olyan dolgokat, amikre szükségem lesz a repülőn.

- JungKook ilyen. Egy nagy marha. De Chim, ha nem lennének olyan dolgok, amikről nem beszélsz, nem tudna megbántani. Nem gondolod?- nagyon próbálkozott valami ésszerűvel magyarázkodni, de csak égbeszaladt szemöldökökkel néztem rá.

- Mindenkinek vannak olyan dolgai az életében, amikről nem szívesen vagy egyáltalán nem beszél. Nem gondolod?- sóhajtottam fel.

- De mindent képesek vagyunk megérteni. Én legalábbis. Jimin azt szeretném, hogy beszéld ki nekem a gondjaid, bajaid. Én se tettem mikor idekerültem. Nekem is rossz volt meet magambafolytottam tulajdonképpen azt, aki valójában vagyok. De mikor megtaláltam azt, akinek tényleg mindent elmondhatok, csak úgy dőltek belőlem a szavak. És tudod mi lett belőle?- költői kérdésére inkább én adtam meg a várt választ.

- Jobb lett- sóhaj hagyta el az ajkaim, de közel se jól eső.

- Nem, hogy jobb, egyszerűen sokkal könnyebb lett minden. Már nem éreztem azt, hogy titkolnom kellene akármit. Már, ha csak egy ember is tudja- felsóhajtott. Sose hallottam még egyszerre ennyit beszélni. Pedig nagyon nagyon kellemes hangja van.

- Nézd én egy valamit ígérhetek meg. De ahhoz teljesen fogom magam tartani- fordultam felé alsó ajkamat beharapva. - Ha egyszer én végre beszélni szeretnék erről, te leszel az, akinek el fogok mondani mindent.

- El is várom, Törpilla- villantott felém félszeg mosolyt.

Csak egyszer kell összeszednem magam. Csak egyetlen egyszer.

***

A gépünk biztonságban leszállt másnap délben a Madridi repülőtéren. Csomagjainkat a velünk jövő biztonsági őrök elrendezték és kocsiba tették. Nekünk csak a táskáinkkal kellett szerencsére foglalkozni.
Ahogy elhagytuk a gépet, nemzetközi ARMY-k sikítása zengte be az egész épületet. Zavart mosollyal pillantottam feléjük bár a maszktól csak a szemeim látszódtak. Azok viszont az örömtől ragyogtak.
Mindenféle spanyol mondatokat hallottam, de sajna egyiket sem értettem. Csak azzal voltam elfoglalva,hogy azon az ösvényen el tudjak jutni az ajtóig, amit törtek nekünk az őrök. Imádjuk a rajongókat, félreértés ne essék, csak nem akarjuk, hogy szét tépjenek bennünket.

- Srácok itt a lakáskulcsotok. A recepciós hölgyek mindenképpen segíteni fognak- adott Nam kezébe egy kulcsot menedzserünk a kocsiban. Elfuvarozott minket a hotelbe, ahol meg fogunk szállni. Előre tudom, mekkora luxusban részesülünk majd. Amit én személy szerint nem igénylek,  de ha már van rá lehetőség, miért ne?

Fejem majdnem kiesett az autó ablakán, ahogy minnél több látványosság tárult a szemünk elé. Már akkor eldöntöttem, hogy szét akarok nézni. Majd elhívom YoonGit. Ő tuti eljön velem.

- Este 11-kor fog kezdődni a koncert. 9-re itt vagyok értetek- tett ki minket a legalább négy csillagos hotel előtt. Bőröndjeinket magunk után húzva léptünk be. Meglepetésünkre egyetlen ARMY se várt minket. Legalább nyugodt esténk lesz. 3 napot leszünk itt. Egy koncertet adunk Madridban, egyet Barcelónában és köztük egy napot kapunk arra,hogy szét nézzünk, pihenjünk. De sajna utána utazhatunk is tovább Franciaországba. És ez sajna még jó néhány országban így lesz. De megéri. Az a sok szeretet teljesen feltölt minket arra buzdítva, hogy még még és még.

Az információs pultnál ücsörgő hölgyemény elnavigált minket a hetedikre és a lakáshoz. Három szoba terült el, egy hatalmas nappali, felszerelt konyha bár lustaságunkat ismerve, mindig rendelni fogunk és a szobákhoz külön fürdőszoba. Végre talán nem kell hideg vízben pancsolnom.

- Akkor srácok. Most van egy óra. 8 óránk van elkészülni. Okosan osszátok be. Ja és a szobák. Én, Jin és Hoseok,az egyikbe. Tae és YoonGi a masikba. Jimin és Kook a harmadikba- osztotta ki gyorsan az alvó helyeket NamJoon.

-Miért miénk a harmadik?? Miért vele?- hüledezett JungKook.

- Mert ott egyetlen franciaágy van és elfértek rajta. Jimin úgyis kicsi-azzal ott hagyott minket és mindenki ment felfedezni a neki szánt területet. Szuper. És én még azt hittem ekkor, hogy ez a nap nem lehet furcsább vagy rosszabb.

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák,elnézést 😅😅

Na nem épp egy hatalmas hú de jó résszel indítottam, de nézzétek el nekem. Ugyebár mondtam,hogy csütörtökig nem lesz rész. Én pénteken is még eléggé offon voltam a szerda miatt 😂 de azt hiszem már összeszedtem magam. Valahogy 😅 igyekszek minnél több és jobb részeket hozni ♡ köszönöm, hogy vártatok ♡♡

Pussz: VALAKI