Jimin POV

Lassan húzta le rólam a pólómat és meg lassabban fordított maga felé.
YoonGi teste forrón simult az enyémhez ezzel teljes nyugodtsággal eltöltve lelkemet.
Mindig is fura volt számomra YoonGi, de mióta a Kookos incidensem rendeződött, máshogy közeledik.
Persze nem vagyok már 15 éves, hogy ne tudjam feldolgozni vagy megérteni mit is szeretne. Már csak azt kellene mérlegelnem,hogy ezt szabad-e

- Kettőnk közt marad- mintha csak gondolataimat hallaná, úgy suttogott nyakam csupasz bőrébe.

Ezek szerint ő már végiggondolta ezt és az ő álláspontját meg is osztotta. Nekem is kellene valamit mondanom, de miért utasítsam vissza? Vonzódom a fiúhoz. Sőt. Kedvelem.

- Akkor ugyan azon a véleményen vagyunk- eresztettem meg egy gyenge mosolyt.

Kezei csípőmről a nadrágomhoz vándoroltak. Övemet kicsatolta, a gombot kibújtatta a helyéről s az anyag nagysága miatt így már le is csúszott rólam. Ejnye a vékony csípőmbe.

- T...te is vetkőzz- tátogtam szinte hangtalanul de kezeimmel megpróbáltam leszedni róla a pólóját.

- Vetkőzztess- mély és érdes nevetés tört elő belőle. Mérhetetlenül szexi...

***

- El ne csússz- ahogy ki akartam szállni a kabinból, úgy fogta meg a kezem gyorsan YoonGi. Még aggódik is.

Amik az elmúlt 15 percben történtek,azok inkább a mi kettőnk piszkos titkai. Persze nem kell nagyon rosszra gondolni, egyszerűen csak élveztük egymás társaságát. Erről tanúskodhat heves szívdobogásom is.

Épségben kiszálltam a csempére és körbetekertem magam puha törölközőmmel. Szárazra töröltem testemet és belebújtam a pizsamámba.

- Halkan- figyelmeztetett szobatársam mielőtt elhagytuk volna a fürdőszobát. Nem lenne szerencsés felverni a srácokat.

Ahogy kiléptünk a forró és párás helységből,egy fekete alakot láttam meg a sötétben. A falnak volt támaszkodva, mellkasa előtt összefont karokkal. Nem szólt, nem mozdult. Talán képzelődhettem.

Suga előre engedett az ajtóban így el tudtam venni róla a tekintetem. Biztos a fáradt agyam játszik velem.

JungKook POV

Kezem automatikusan emeltem volna a szememhez,de a könnycsepp megellőzött. Hamarabb hullott a földre, minthogy felitassam a kezemmel. Semmi nem volt  köztünk. Soha semmi... mégis megcsalva és átverve érzem magam. Taenek igaza volt. Ez a két jómadár csak keresztbe akar nekem tenni ott ahol csak tudnak.
Tökéletes személy számomra, igaz? Na még mit nem. Park Jimin, hivatalosan is elvesztettél.

***

- Merre mész JungKook?- fekete sapimat húztam a fejembe szinte utoljára, de NamJoon Hyungnak szemet szúrt idegesebb készülődésem. Tegnap este óta csak azok az undorító hangok ismétlődtek a fejemben. Ahogy Jimin kacag majd az a kacaj egy kellemes sóhajba nem fullad... undorító. A testét bemocskolták és nem én. Talán ez zavar a legjobban, de Park Jimintől nagyobb kurvát még sose láttam.

- Roséval találkozok. Remélem senki nem tiltja meg, hogy a barátnőmmel találkozzak- gúnyos voltam és lekezelő bár senki nem tehet a problémámról. Leginkább Nam nem. Ő az egyetlen, aki épp megoldást tudna számomra szolgálni, de nem állok készen arra,hogy elmondjam a gondolataimat és érzéseimet.

- Csak nyugodtan de Kook- szólt hirtelen utánam és megfogta a csuklóm, mielőtt bezárhattam volna az ajtót. - Most legyél észnél. Tudom, hogy menni fog.

Aprót biccentve adtam tudtára, hogy megértettem és végre elindulhattam. Tudom, hogy érti. És tudja, hogy ideje megtennem.

***

- Kookie~- nyávogás csapta meg a fülem, ahogy már bő fél órája csak a kocsinak támaszkodva vártam.
Esküszöm nem fog hiányozni.

- Szia. Beszélnünk kell- löktem el magam a járműtől és nemes egyszerűséggel elé álltam.

Vékony karjait a nyakam köré fonta, s próbált csókkal üdvözölni, de eltoltam  mielőtt száraz ajkai az enyémekhez értek volna.

- Miről Nyuszi?- biccentette oldalra a fejét. Az értelem halvány szikrája se látszott rajta így attól nem kellett félnem, hogy az érzéseit megbántom.

- Én ezt nem folytatom tovább. Beszéltem Byunnal, nem kell tovább folytatnunk ezt a színjátékot. Már elfelejtették a Jiminnel való incidensemet szóval mehetsz dolgodra- fontam össze mellkasom előtt a karjaim.

-Hogy mi van?- angyali mosolyból hirtelen váltott át komoly és mérges arckifejezésébe.

- Jól hallottad. Örülj, hogy eddig húztam- léptem hátra tőle majd beültem a volán mögé.

- Jeon JungKook! Te engem így nem dobhatsz ki- topogott a kocsi mellé s próbálta kinyitni az ajtót. Természetesen sikertelenül.

- Pedig pont azt tettem Cica- nyomtam el kitörni készülő nevetésem.

- De nem! Elintézem, hogy elveszítsd az állásod ha most azonnal nem kérsz bocsánatot és nem viszel ek valami drága helyre!- már szinte sípolva kiáltozott.

- Uhm, az nem fog összejönni. Jó legyél. Ribanc- azzal a lendülettel indítottam be a kocsit és hajtottam el. Hallottam,hogy a hátsó szélvédőnek csapódik egy cipő, de ekkor már hangos nevetés tört ki belőlem. Szánalom egy nő.

Most pedig mind tudjuk mit kell tennem. Helyesen cselekedni. A leghelyesebben.

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, elnézést kérek ^^

Első évad utolsó előtti része :o higgyétek el, én is nagyon meglepődtem,de felesleges húzni. Itt az ideje lezárni egy szálat vaaagy...😏

Remélem tetszett és ha igen, akkor hagyjatok nyomokat ♡♡

Pussz:VALAKI