*JungKook POV*

-Mi tartott ennyi ideig? - a fiúval való beszélgetésem, már ha lehet ezt annak nevezni, után szépen visszaültem a helyemre. Újra bevackoltam magam, de a fáradt csapat társaimnak is pont arra kellett pocsékolni utolsó csepp energiájukat, hogy faggassanak.

- Lány volt? Eléggé úgy nézett ki- kócos fejét Tae is felkapta hiába készült aludni egy jót Hoseok vállán.

- Dehogy volt lány- torzult komor grimaszba az arcom. - Egy fiatal fiú volt. Nem lehetett több tizenötnél. Én kedves akartam lenni és segíteni, de elkezdett hisztizni.

- Vagy csak tolakodó voltál- javasolta Jin, de legszívesebben lehurrogtam volna.

Még, hogy én tolakodó? Könyörgöm, csak meg szerettem volna fogni a homlokát, hogy nem-e dagadt fel azonnal! Azért ez a durvaságtól messze áll!

- Ugye nem ismert fel? -aggodalmaskodott NamJoon, de most az egyszer merném kijelenteni száz százalékos magabiztossággal azt, hogy semmilyen pletyka nem fog kiszivárogni erről az "esetről". Legalábbis a fiútól tuti nem. Ha rajongó lenne, a hangom felismerte volna ha már az öltözetem annyira hatásos volt.

- Kizárt- ráztam meg a fejem majd azt az ablaknak hajtottam. Csak érjünk végre haza és egy forró fürdő által elfelejthetem az előbb történt bosszantó dolgokat. Ilyen egy neveletlen kölyköt. Mit keres egyáltalán még ilyen későn az utcán, ráadásul egyedül? Ránézve biztos vagyok benne, hogy nem haza igyekezett.
Aish... valóban nagyon bosszantó.

*Jimin POV*

Egyszerűen még húsz perc séta után, se tudtam kiverni a fejemből. Amikor már sikerült volna, azonnal beugrott a végére elém táruló arca és újra elöntött a düh. Még egy ilyen pofátlan, tolakodó és nem mellesleg unszimpatikus személyt még életemben nem láttam. A nevét se tudom, de remélem soha az életben nem látom többet. Ennyi elég volt belőle egy életre. Még sok is

***

- Úristen BTS- visítottam fel gúnyosan az üres ház konyhájában majd grimaszolva dobtam el az újságot az étkező asztal másik végébe.

Most már értem a tegnapi sok embert. Valószínűleg a város nagyrésze mind megjelentek a stadionban.
Sose kedveltem az efféle "munkát". Igaz, hogy jó magam is szeretek és szívesen éneklek, de sose vágnék bele ilyenbe. Az nem az en stílusom.

Legurítottam kávém utolsó cseppjeit is és a koszos bögrét elmostam. Ha hazajövök talán ideje lenne mosogatnom is. TaeWoon is csak aludni jár haza legtöbbször meg enni. De akkor a mocskát képes itthagyni! Ezt se nevelték meg rendesen.

- Jó reggelt- az említett reszelős és fáradt hangja csapta meg a fülem. Ch, ezt is csak emlegetni kell.

Válaszul csak biccentettem, de tekintetem rá se vezettem. Minek? Hogy lássam borostás, rendezetlen arcát? Fekete karikás szemeit és beesett arcát? Kösz nem. Elég a többi lelombozó pillanat a napjaimba. Nem kell még ez is. Emlékszem én magamtól is arra, hogy lehetne rendes, normális életem, ha meg tudok ülni a seggemen. De ez, annyira egy lényegtelen történet egyelőre.

- Elmentem- jelentettem ki és csak felkaptam a táskám. Már indulásra kész voltam egy jóideje, csak kíváncsi voltam mikor és milyen állapotban tér haza. Hogy tud-e magáról vagy sem. Egyik esetbe se maradnék és segítenék neki, csak tudjam már mire számítsak ha hazaérek.

Morgással köszönt el mint mindig majd már a becsukott ajtón keresztül hallottam köhögését. Ezt teszi a dohányzás. Hajrá, öld tovább a szervezeted te vén fasz.

- Hey Chim!- nem is érhettem volna ki számomra kedvesebb hangokra, mint Mark reggeli boldog kiáltására.

- Szia- érintettem öklöm az övének, majd becsuktam a kaput. Minden reggel együtt kezdjünk a napot és többségben együtt is zárjuk. Kivéve, ha neki haza kell menni vagy a suliba marad vagy ilyen apróságok.

- Mizu? Merre voltál meg este?-érdeklődött felőlem azonnal, miután elindultunk lassú, lomha lépésekkel afelé a rákos iskola felé.

- Hát merre lettem volna? Otthon ültem és vártam a nevelőapámat- kérdeztem sértettségét tettetve, de sajna rá kellett jönnöm már az első pillanattól arra, hogy neki hazudni nem tudok. Nem mintha akarnék, de akarva se tudok. Túl eszes egy fiú.

- Ezt az elején se vettem be, te id tudod. Nos akkor kivele, merre jártál? - adott újra lehetőséget a válaszadásra.

- Elmentem sétálni. Belebotlottam egy hatalmas tömegbe és, mint így reggel láttam az újságban, koncert volt. Csendben törtem az utat, lehajoltam, mert kikötődött a cipőfűzőm, erre a parkolóban az egyik kocsi a fejemnek nyitotta az ajtót. Ne tudd meg milyen egy suttyó paraszt szállt ki. Legszívesebben megütöttem volna- a meséléssel csak azt értem el, hogy újra összeszorítottam a fogaim és megfeszítettem az állkapcsom.

- Lehet, csak te értetted félre- próbálkozott.

Hah? Most próbálja védeni???

- Tuti nem! Erőszakoskodott, hogy megfogja a homlokom. Elutasítottam és hisztisnek nevezett!- fakadtam ki. Még mindig nem érti???

- Jó jó. Ne idegesítsd fel magad. Hiszek neked. Tényleg egy utolsó senkiházi- értett végül velem egyett, de tudom, hogy csak azért, hogy ne kelljen velem kiabálni és lenyugodjak.

Igazából sikerült is neki ezért csendben kifújtam magam.

- Utána csak lézengtem. Semmi több nem történt- vontam meg a vállaim és inkább hagytam, hogy ő beszéljen az estéjéről.

Nem mondom azt, hogy százszázalékosan odafigyeltem, de én megpróbáltam. Már megint azt a férfi járt az eszembe. Mit tett az, hogy ennyire nem tudom kiverni a fejemből? Más is idegesített már fel. Ez se más. Vagy de?

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, utólag is bocsánatot szeretnék kérni ♡

Huh második rész :3
Picit eseménytelen, de semmit nem szabad elsietni :3
Remélem tetszett és, ha igen, akkor hagyjatok nyomokat ♡♡

Pussz:VALAKI