JungKook PoV

- Én nem kopogok- jelentette ki a liftben Hoseok.

- Én se- rögtön követtem, mielőtt még a legkisebbre zúdítják ezt a nagy feladatot.

Végül a maradék négy ember egyszerre mondta ki, hogy ők bizony nem fognak kopogni.

- Nam, te vagy a leader. ez a te feladatod- veregette hátba Jin hisz mind tudtuk, hogy hiába a veszekedés. Nam, ha nem is rangidős, de mégis csak a csapat feje.

- Utállak titeket- morogta nem létező bajsza alatt, s elhagytuk a felérkezett liftkabint.
A pulzusom az egekbe szökött néhány másodperc alatt, bár ahogy ránéztem a srácokra, nem csak az én arcomon tükröződött vissza félelem. Nem is hiába, mert az elmúlt hónapokban akármikor hívott be minket, mindig valami miatt le lettünk hordva. Vagy a rajongók nincsenek megelégedve velünk, ez azért elég sűrűn fordult elő, vagy a lemezeink nem fogynak annyira, ami szintén a rajongókhoz köthető. Vagy csak jó olykor fejmosást osztani nekünk. Fogalmam sincs, hogy mi zajlik, le Mr. Byun fejében ilyenkor.

- Gyertek- szinte kettő kopogtatás se hangzott el, be lettünk invitálva. Most kivételesen várhatott minket.
Csak szép sorjában bevonultunk, de már a jól megszokott lesütött szemekkel és lehajtott fejjel.
A székében foglalt helyet és ujjait összekulcsolta az ölében, Ahogy egy pillanatra ránéztem épp végigmért minket. Nem láttam a kidülledő ereket a nyakán ezért a pulzusom talán egy leheletnyit lentebb ment.

- Most az egyszer kérlek titeket, ne nézzetek már rám úgy, mintha én rosszat akarnék nektek- törte meg Byun a beállt kínos csendet.

- Akkor miért hivatott minket ide?- udvariasság volt kivehető Hoseok hangjából. Csodáltam, hogy megszólalt, mert ilyen elbeszélgetésen van, hogy akkor se beszél, mikor kérdezik. Valószínűleg neki is leesett az a bizonyos kő a szívéről és fel tudott rendesen lélegezni, mert most ezek szerint nem lebaszást fogunk kapni.

- Mert kitaláltam, mivel tudnánk a banda jövőjét fellendíteni- Csapta össze tenyerét és győztes mosoly jelent meg arcán.

Mi mind a hatan csak kíváncsian néztünk össze. Mi volt az, amit eddig sose említett mégis ez lehetne a mi jövőnk kulcsa?

- Feloszlatni minket?- Suga morcosan és ironikusan jegyezte meg ártatlannak nem mondható feltételezését, ellenben senki sem értékelte.

- Nem Suga, a banda marad. Csak bővülni fog. Én személy szerint a plusz két tagot soknak gondolom, de egy még teljesen beleférhet. És ti fogtok választani. Vagyis a kint lévő tömeg már várakozik, hogy jelentkezzenek- állt fel székéből s tenyereivel megtámaszkodott az asztalán.

Elsőre semmilyen reakciót nem kapott, annyira le voltunk sokkolva. Még egy tag? Őket is nehéz volt megszokni, de hogy még egy idegennel osztozzak egy házon nap, mint nap? Kizárt, hogy menne.

- De mi tökéletesek vagyunk így- próbáltam védekezni, bár a többiek nem úgy látszottak, mint akiknek nem tetszik az ötlet.

- Ha találtok valakit, aki még különlegessé tenne a BTS-t akkor maradtok. De, ha nem sikerül, - hallgatott el egy picit majd gyorsan végigfutatta rajtunk a tekintetét. Szeme megállt rajtam, amitől a hideg is kirázott. Miért van ilyen lélekbe látó és sötét tekintete? És miért ilyen minden üzletember? – Abban az esetben muszáj vagyok a bandát teljesen feloszlatni. Túl sok mínuszt hoztatok a cégnek, ami most még felhozható, de később nem. A döntés a ti kezetekben van- ellökte magát támaszkodó helyzetéből és távozni készült.

- Ja és a meghallgatás a második emeleti teremben lesz. Már csak rátok várnak- tudta, hogy senki nem fog ellenkezni és a feloszlatást emlegetve mindünket megnyert. Szégyen, de engem is. Nem fogok visszamenni Busanba. Nem fogok visszamenni a suliba vagy dolgozni. Nekem ez volt az álmom és bármi történjen, megvalósítom.

- Akkor azt hiszem ezt beszélnünk se kell. A BTS még egy taggal bővül. nézett ránk Jin, de ő sem repesett az örömtől. Minket zargassuk azt, ami már évek óta úgy volt jól, ahogy volt? Nem is értem.

- De jól kell döntenünk- lódult meg az egész csapat a lift felé.

Jimin PoV

- Mi meg hol vagyunk?- óriási szemekkel nézett körbe Mark nagyra tágult szemekkel a szép és ízléses előcsarnokban. Nekem nem volt ellenemre ilyen tiszta helyen ücsörögni, de ő minden áron szerette volna felfedezni az épületet.

- De mi van, ha elkapnak?- rágtam alsó ajkam. Közben már lassú léptekkel oldalaztunk a lift felé. a lépcsőzés unalmas.

- Akkor...ahm..- pillantott körbe majd szinte láttam, ahogy az apró villanykörte megjelenik a feje felett.

- Azt mondjuk, hogy Mr. Byunt keressük- fogott meg egy szórólapot az egyik polcról.

Valójában, nem hülyeség. Max majd annyit mondunk, hogy nem találtuk és lelépünk. Szórakozni se árt egy kicsit. Így tehát beszálltunk a liftbe, de azt hittem szívgörcsöt kapok mikor megláttam a rengeteg gombot. Ennyi emelet egy épületben?

- Csoda, ha itt nem téved el mindenki. Akkor legalább nem leszünk feltűnőek- néztem át a lift falán lévő tükörre és megigazítottam összeborzolódott hajam.

- Nos, én nem tudom, hogy melyik emeleten van ez a Byun, szóval nézzük meg az összest- azzal pimasz mosollyal megnyomta az egyes gombot és elindulhattunk felfedező túránkra.

***

- Hány táncterem van itt, te jó isten? És mennyi stúdió? Meg mennyi fotózásra berendezett helység?? – akadtam ki nagyra nőtt szemekkel és már majdnem az utolsó emeleten jártunk.

- hah?- hallgattunk el mindketten majd fülelni kezdtünk. Énekszava zengte be az egész építményt. Ráadásul még nem is volt annyira rossz.

- Én látni akarom - csillantak fel a szemeim bele se gondolva mibe keverem magunkat.

- Lentről jöhet- rohantunk vissza a liftbe majd a harmadik emeleti gombot megnyomtuk. A lift kifejezetten lassan ért le, de ahogy szerettünk volna kirohanni, egy magasabb, testőrnek tűnő férfiba futottunk.

- E...elnézést- fehéredtem le s dadogva pillogtam markra. Most mi lesz.

- Mit keresnek fiatal emberek?- mért minket végig. Nem lehetett olyan sietős a dolga, mert simán hagyta, hogy a lift felmenjen.

- Mr. Byunt keressük- jött a tervvel mark.

- A második emeleten. Jöjjenek- elindult a lépcső felé mi pedig jelentőségteljes pillantást váltottunk. Mindketten elkezdtünk valami alibin gondolkozni, de amint leértünk a második emeletre és a sok ember ránk szegezte tekintetét... Attól kellemetlenebb már csak az volt, mikor mindenki elé bemehettünk.

- Találtam két jelentkezőt még- csukta be utánunk az ajtót.

Barna, ijedt szemeimmel körbenéztem, de egyáltalán nem tetszett a látvány. Kik ezek a férfiak és mit akarnának tőlünk.

- Valamelyik kezdje el, mert még választanunk kell- morgott rekedt hangon egy éjfekete hajú férfi bár ő tűnt a legfiatalabbnak. Mégse tetszett a stílusa. Túl flegma. olyan, mint a suli többsége.

- Pontosan...mit?- bátorkodott megkérdezni Mark és közelebb merészkedett lehámozva magát a falról.

- Éneklést. Vagy nem a válogatóra jöttetek?- vonta fel szemöldökét az előző srác mellett ülő kék hajú. Ezeknek miért olyan a hajuk, mint egy szivárvány? Életemben nem láttam még őket. Talán azt a piros hajút az asztal másik végén. Tudom, hogy ő nagyon jól táncol. De itt kifújt az ismeretem feléjük.

- Oh... akkor Jimin kezdi- tolt meg a mikrofon felé Mark. Hogy én őt mennyire utálom... Bár belegondolva nem lehet ezt az egészet sokkal kellemetlenebbé tenni az összeszedetlen és hamis hangommal se. Szóval akkor kezdjünk bele...

Oh Boii Hali :3

Lehetnek benne hibák. utólag is sajnálom <3

Huh hát kicsit elcsúsztam, de most volt ihletem, most írtam. Utálom erőltetni. Na meg azokért az olvasókért érdemes folytatni, akik ennyi kihagyás után is ugyan olyan lelkesedéssel várják az új részt ^^

Tudom, hogy nem lett tökéletes, de most ilyenre sikeredett. Majd úgyis jövök egy updattel  nemsokára szóval majd ott elmagyarázok mindent ^^

Ha tetszett kérlek titeket, hagyjatok nyomokat ^^

Pussz: VALAKI