JungKook PoV

Rég gondoltam ennyit valakire egy estén keresztül. Jimin teljesen beköltözött a gondolataim közé, s este se nagyon akart menni. Csak Ő és Ő volt. Este az utolsó, reggel az első... Tán kezdek megbolondulni?

Miután kelletlenül elmentem elkészülődni, vártam rá. Azt a tíz percet, amit adtam neki, jócskán átlépte. Ennyit a Hyungja felé mutatott szófogadásról és a tiszteletről.

- Kész vagy?-kérdeztem végigmérve, egyáltalán nem takarva tettem. Minek? Úgyis csak a fintort látta az arcomon, legyen akármi is a fejemben.

A mai napra egy szinte már örök kedvencet választott rövid lábai fedésére. Tökéletesen kiemelte vékony combjait és törékeny valójukat. Felsőtestén egy laza póló lapult, azon pedig egy világos árnyalatú farmer kabát. Talán még egész jól is nézett ki. De csak talán.
Napszemüvegét felkapta a dohányzóasztalról és sötétszürke surranójába belebújva megállt tőlem egy fél lépés távolságra. Túl közel Jimin. Túl közel.

- Máskor talán betarthatnád a tíz percet- intéztem felén flegmán.

- Megvártál, nem? Akkor meg?- pimaszkodása határtalan volt most is.

Megforgatva fekete szemeim kinyitottam az ajtót és elsőnek hagytuk el a lakást. Még az utazás előtti estén megnéztem néhány fontosabb nevezetességet, finom éttermet és jó üzleteket, amiket nem lenne rossz megnézni. De persze csak változatosan, hogy ne legyen unalmas a kirándulás.

Az alacsonyabb fiú csak szótlanul szelte mellettem lépteit, ami nem épp jó közérzetet keltett bennem.

- Megtennéd, hogy legalább megpróbálod  látszólag élvezni? Szörnyű így rád nézni- nagyot sóhajtva ráztam meg a fejem. Amúgy is rossz ránézni, de ha ilyen komoly fejet vág, egyszerűen szörnyű.

- Megtennéd, hogy nem nézel rám? Irritáló a szemed- fújtatott dühösen.

- Talán mert szebb mint a tiéd?- nevettem fel jóízűen. Jajj Jimin,magadat kevered ilyen rossz helyzetekbe.

Csúnya pillantásokkal válaszolt csak beszólásomra s gond nélkül beszállt a taxiba, amit hívtam. Oké, csak nem lesz "szégyellős" és kedve szerint csinál mindent. Nincs kedvem terelgetni meg hasonlók.

Elsőnek a Királyi Palotát gondoltam megnézni. Persze erről megkérdeztem Jimin véleményét is, de ő beleegyezően bólintott. Mivel az angol tudásom meglehetősen közepes szinten volt, könnyen meg tudtam értetni magam a taxissal.

- Mennyire beszélsz angolul?-kérdeztem Jimintől a röpke tíz perces kocsiút alatt.

Lesütötte nagy barna szemeit majd megvonta a vállát.

- Minden évben átrugdostak kettessel- vallotta be kicsi ujjait gyűrögetve. Legalább őszinte.
De így elkönyveltem magamban, hogy majd akkor nekem kell kommunikálnom mindenhol. Csak ragad rá majd valami az elkövetkezendő fellépéseken és tud majd beszélni a nem koreai ARMY-kkal is. Nem tudom hirtelen miért foglalkozok ennyit vele, de ha már a csapattársam, ez amolyan minimum, nem?

Mint említettem, az út alig volt tíz perc, de már a távolból lehetett látni a királyi palota hatalmas vaskapuját.
Nem egy őr állt ott,gondolom átnézni a belépőket, nehogy valami szabályszegés történjen. Gyorsan kifizettem a taxist és mindketten elhagytuk a járművet.

-Wow ez... de gyönyőrű- Jimin dús ajkai elnyíltak egymástól és szemei kitágultak. Leginkább egy kisgyerekhez tudtam így hirtelen hasonlítani,de ez is eléggé megmosolyogtatott.

- Szerintem is- biccentettem egy aprót míg a táskáinkat leadtuk az őröknek akik átnézték,hogy miket viszünk be. Szerencsére se rajtunk, se táskáinkban nem találtak semmi rosszat ezért nyugodt szívvel léphettük át a kovácsolt vaskaput.

Így közelről megfigyelve az építményt,már megértettem, hogy miért nevezik ezt európa egyik legszebb palotájának. Persze összehasonlítási alapom nincs, mégis annyira megragadta a tekintetem.

- Uhm, tűz...- láttam Jimint, hogy egy táblára mutat, azon belül pedig egy szóra. Hát tényleg elég szegényen lehet az angol tudása, ha csak ezt szúrta ki.

- Szeretnéd tudni mi van oda írva?-kérdeztem rá mielőtt még feleslegesen elkezdtem volna fordítani.

Hatalmas barna szemeit rám emelte és bólintott.
Megköszörültem a torkom majd gyorsan átfutottam szemeimmel azt a néhány sort, amit a palotáról írtak.

- A palota egy korábbi vár helyére épült, amit egy tűzvész pusztított el. Az új palota terveit egy olasz építész készítette el, akit azzal a feladattal bíztak meg, hogy egy hatalmas, pompás épületet készítsen a franciaországi Versailles-i kastélyhoz hasonlóan. Az épület felépítéséhez már egyáltalán nem használtak fát, csak kőt és téglát, hogy egy esetleges tűz már ne tudjon nagy károkat okozni. Ma a palota többnyire fogadások és állami ceremóniák színtere, a királyi család egy másik, Madridhoz közeli palotában él- egy szuszra elhadartam neki az egészet és vettem egy nagy levegőt. Ez gyors, de fárasztó folyamat volt.

- A királyi család nem ebben él? -lepődött meg. - Bolondok. Mennyire menőn néz már ki- bosszúsan megrázta a fejét és az arcára kiülő komolyság nevetésre késztetett. Nem is olyan rossz társaság Ő

***

11:23

- Bueno... Retori park- próbálta Jimin leolvasni a park nevét, amibe a palota átjárása után mentünk. Park Jiminnel egy Parkba. Haha, tudom,nem vicces.

- Majdnem jó- elismerően bólintottam bár kijavítottam. - Buen Retiro park

-Oh,majdnem- mintha zavarba jött volna hirtelen, de nem tekintettem neki nagy figyelmet.

Ez egy bájos park volt Madrid belvárosában. Tele volt gyönyörű szobrokkal, galériákkal, egy lélegzetelállító kristálypalotával és egy idilli tóval is találkozhattunk ahol, mint láttam, csónakokkal is meg lehet adni akár egy randi módját. Milyen tökéletes randikat lehetne szervezni itt. Lehet otthon is,nem tudom hisz nem randizgathatunk... Se az idő, se a munka nem engedi. Nem mintha úgy nézegetnél lányokat. Fúj. Fiúkat inkább.

- Nézd,madarak!- hirtelen bökött Jimin a tó irányába. Sajna nem volt nálam hirtelen semmi, amivel megetethettük volna őket ezért sürgősen kezdtem keresni valami árust.

-Ah,oda- tettem tenyerem vékony hátára és elkezdtem egy férfihoz terelni, akinél zacskózott madáreledel volt. Kenyerek és magok együttese, amit a madarak jóízűen fogyaszthatnak el.

- Szép napot. Egy kisebb csomagot szeretnénk- köszöntem illedelmesen az eladónak és megvettem a kis zacskó ételt.

-Nézd- jöttünk távolabb, közelebb a madarakhoz, akik a közelségünktől meg se rezzentek. Szétnyitottam a zacskó száját s felé tartottam, hogy markoljon bele egy nagyot pici kezével. Így is tett majd egy keveset szórt belőle a földön turbékoló galamboknak.
Azok felkapták viccesen bamba fejüket és elkezdték mindet egytől egyig felcsípkedni. Egy apróbb termetű madár ép nagyon hümmögött egy nagyobbnak, aki sikeresen elszedett minden egyes szem magot.
Az a bugyután ideges fej eléggé Jiminre emlékeztetett így újra felkuncogtam,de csak diszkréten. Miért jut eszembe Jimin még egy ilyen jelentéktelen madárról is?

***

12:14

Ebédidőt ütött az óra, s a mi hasunk is kezdett eléggé éhes lenni. Először Jimin vetette fel az ötletet, hogy mi lenne ha ennénk valamit, de én se tiltakoztam hisz elég rég volt az a finom svédasztalos reggeli. De azért Jin főztjét egyáltalán nem múlta felül.

Ezért hát, hogy csillapítsuk éheségünk, Madrid főterét vettük célba, ahol régen a bikaviadalokat, kivégzéseket tartották. Mára már lakások százai sorakoztak itt, alul egy plázához hasonló bevásárló központtal.
Kiválasztottuk szimpatikus éttermet, s meg is ebédeltünk.
Én paella-t ettem míg Jimin az ország masik hagyományos ételét, a cocido-t választotta. Ahogy sikerült csennem belőle egy falatot, meg kellett állapítanom,hogy mindkettő egyszerűen kifogásolhatatlan.

A Plaza Mayorban és annak területén a kelleténél több időt is eltöltöttünk, hisz annyira jól laktunk, hogy majd egy órán keresztül csak vizet iszogatva, hátradőlve a székünkön, beszélgettünk. Csodák csodájára, normális emberek módjára, semmi gúnyolódással beszélgettünk. Ez az egész számomra eléggé bizar volt, de nem tettem szóvá, nehogy ez a "varázs" eltűnjön.

***

15:42

Már jócskán a délutánt súroltuk, de utolsó megállónk előtt még volt időnk másra. Sokat gondolkoztam azon, hogy mit kellene még megtekintenünk azelőtt,mielőtt az este leszáll, de a legérdekesebb a megmaradt híres helyről az a Museo del Prado volt.

-Múzeum? Komolyan?- Jimin unalmában szenvedve,de követett.

Nekem se volt nagy kedvem menni,mégis jobb mint egy helyben ülni és nézelődni. A múzeum telis tele volt mindenféle spanyol, olasz, flamand és német művészek alkotásaival, amiknek a száma meghaladta a múzeum befogadóképességét és ideiglenesen más múzeumokban vannak kiállítva. De persze most nem egy-két értékes műemlékről beszélünk. A fent elsorolt nemzetiségű emberek tömve vannak ilyen és ezekhez hasonló tehetséggel. Irigyelem őket azért.

- Üljünk le- ajánlotta fel Jimin, ahogy a múzeum kertjében megpillantott egy szépen faragott padot.

Éltem a lehetőséggel s helyetfoglaltam mellette. Mosolya hirtelen leírhatatlannak tűnt annyira hatalmas és őszinte volt. Nem is értettem egészen addig míg értetlenül rá nem kérdeztem és meg nem válaszolta boldogsága okát.

-Gyönyörű ez a város. Egyszerűen nagyon emberbarát és akárki eljön ide,érzi mennyi kedves és segítőkész ember veszi körül. Sajna ez az otthoniakról nem mondható el- utolsó mondatát egy lemondó sóhaj követte.

- Ezt hogy érted?- összevont szemöldökkel néztem rá mert nem igazán értettem, hogy ugyan otthon miért nem ilyen a légkör? Az ázsiai származású emberek magyon kedvesek és pozitív kisugárzásúak. Nem értem mi baja van a hazaiakkal.

- Hát mondjuk az utcán ha sietnek, lökdösődnek. De nem kicsit, nagyon. Meg egyszer mentem haza,még régebben és kikötődött a cipőfűzőm. Rengeteg ember jött velem szembe és én meg lehajoltam, hogy visszakössem a fűzőm, erre egy bunkó férfi rámnyitotta az ajtót. Elkezdett velem veszekedni,hogy hagy nézze meg a homlokom, mert megütött az ajtóval. Elutasítottam mert nagyon erőszakos volt, de a végén még én jöttem ki belőle rosszul- fújtatott nekem meg hirtelen kedvem támadt kacagni.

Azóta se tudja, hogy én voltam? Na, de jobb is. Ígyis kellő képpen meg van köztünk a feszültség. Most meg igazából mintha az eltűnt volna és úgy tudunk beszélgetni, mint két normális ember.

- Sok fura ember van otthon, ezzel egyet kell értenem- bólintottam majd szusszantva a gyönyörűen virágzó fákra vezettem a tekintetem. - De azért vannak ott jó emberek is. Mint mondjuk a banda.

- Ez igaz. Te se vagy annyira rossz alak most- próbálta bóknak szánni, de ahogy éreztem, nem vitte túlzásba.

- Oh Jimin, ez a szívemig hatolt-  meghatódottságomban jobb kezem a mellkasomra helyeztem, mintha csak a szívem fájna, de felnevetve visszaengedtem karjaim az ölembe. -Te is egész értelmes vagy, Törpe. Még talán azt is mondhatom, hogy jól érzem magam veled.

- Hülye- ahelyett, hogy szépen megköszönte volna, már megint szidott, de megláttam én takargatott piros orcáját, ezért nem is szóltam neki érte semmit. Akármit mond, mást érez. Vagyis azt láttam.

- Viszont jó lenne indulni mert már szépen elkezdődött az esti élet- összecsaptam tenyereim és felálltam a padról. A nap már jócskán lemenő félbe volt, viszont a beszélgetésünk mellett ez a gyönyörű látvány eltörpült. Na igen, a Nap minden egyes délután elhagyja az eget és a Hold kerül a helyére, ámbár az, hogy mi Jiminnel teljesen nyugodtan, beszólások nélkül tudunk beszélgetni, szökőévente egyszer, ha teljesül.

Nagy nehezen sikerült fognunk egy taxit, mert mint mondtam, eléggé felébredtek Madrid utcái. A fiatalok kihasználták az est leszálltát, hogy olyat tegyenek, amit reggel közel kizárt, hogy megtennének.

- Most hova megyünk?- érdeklődött a fiatalabb fiú, hogy ugyan én hova szeretném őt vinni. Sejtelmes mosoly terült szét az ajkaimon s csak egyetlen mondatot mondtam válaszul.

- Remélem van kedved kicsit megkóstolni a helyi finomságokat.

Persze hirtelen nem igazán értette mire gondolok, de lassacskán beértünk a La Latina negyedbe.
Itt az eddiginél is több ember lézengett poharakkal a kezükben.
Jellegzetes spanyol zenék hangzottak el, s ha fülem nem csalt, élő zenészek voltak.

- Szóval ilyen finomságokat- szállt ki Jimin is a taxiból majd szorosan mellettem maradva mentünk be a negyed titokzatos bugyraiba.

- Hát én tegnap nem ütöttem ki magam- pimasz mosollyal pillantottam rá. -De egy kis helyi bor meg hasonlók nem áthatnak neked sem.

- Igazad lehet. Akkor ideje kocsmatúrázni egyet- csapta össze a tenyereit csillogó szemekkel.

Hirtelen végiggondoltam, hogy igazából ez a nap micsoda. Hisz én hívtam el, én fizettem minden egyes apró dolgot most pedig az én oldalamnál állva keresi az első bárt, ahova be tudunk térni... én ma randiztam Park Jiminnel?

Oh Boii Halii  :D

Lehetnek benne hibák, utólag is elnézést kérek :c

Majdnem 2000 szó xD, de két nap kihagyása után ez szerintem elvárandó volt hisz késtem, de hogy megmondjam az okát: rengeteg háttérinformációt kellett gyűjtenem. De tényleg rengeteget.

Ennyire pontos akartam lenni, hogy még ezekre is rákerestem 🤣 nem akartam butaságot írni 😅

Ha tetszett a rész hagyjatok magatok után nyomokat ♡♡

Pussz: VALAKI

Ui....

Ezt így csendben szeretném itt hagyni xD
Magyaron valami hülye besorolást kellett csinálni és ez a szó is szerepelt xD a padtársammal rendesen majdnem meghaltunk 😂
Én csak mellé akartam írni, hogy én vagyok, de nem engedte :c a tanár is csak nézett rám,hogy miért mondom rá,hogy az én vagyok 😂😂

Aztán azt a szívecskét a nevem mellé nem én tettem xD nem vagyok annyira egoista 😂😂