E/3

YoonGi egész éjjel őrizte a mellette alvó fiú álmait. Néha érezte,ahogy az összerezzent a karjaiban,de néhány kedves simítás után azok a csúnya remegések is elmúlt.
Büszke volt Jiminre. Egész éjszaka a fiú mesélésén járt az esze, de csak elkönyvelte a fiút egy nagyon erős és tökéletes embernek. Hisz ki más bírta volna ennyire egyenes háttal azt, ami történt vele? Persze,hogy senki vagy csak nagyon kevés százaléka a vele egykorúaknak.
Kicsit bűntudata volt, de magában eldöntötte, be fogja mutatni a szüleinek. Azt akarja,hogy megismerjék. Megtudják,hogy milyen angyallal is van ő egy bandában. És talán egyszer végre együtt is.

Közben a többi bandatag hajnalban ért haza. Mind fáradtan voltak, csak le akartak végre pihenni. JungKook is ilyen szándékokkal ment a szobájukba,de a látvány ledöbbentette.

- Ti meg mi a francot csináltok?- JungKook szemei a kétszeresükre nőve vizslatták az ölelkező párost. Míg Jimin elnyílt ajkakkal szuszogott és apró mancsaival YoonGi ingjébe kapaszkodott, addig az idősebb fiú felült,lehámozva magáról a másikat.

- Ha fel mered kelteni, kitépem az összes szál hajad- fenyegette meg Suga a belépőt, s nem engedte lefeküdni a helyére. - Menj,keress másik szobát. Jiminnek rám van szüksége- kihangsúlyozta a magára vonatkozó mondatrészt,hogy nyomatékosítsa a szavak jelentését, súlyát.

Szegény Kook köpni-nyelni nem tudott a sokktól, ami érte. Ezt nem fogja ennyiben hagyni, már el is határozta, de semmi pénzért nem keltené fel a nyugodtan alvó Jimint. Most pihenésre van szüksége, hogy holnap vele tudja tölteni a napját. Ezt az elhatározását senki nem fogja tudni keresztülhúzni.

Jimin PoV

Fájt. Lüktetett és zsongott az egész koponyám megremegtetve testem. Hideg volt hiába vastag takaró és ket forró kar fedte s óvta testemet.
Szemeimet lassan sikerült csak nyitogatásra bírni. Szerencsére nem nappal szemben ébredtem, hanem egy fekete inggel, ami teljesen ráfeszült egy izmos mellkasra.
Beugrottak a tegnap történtek. Minden. Amit mondtam, ahogy elaludtunk, azok a puszik...
Egyiket se éreztem rossz részeges döntésnek. Pozitívan kell elkönyvelni,hogy az életem egy részét sikeresen meg tudtam osztani egy kedves, figyelmes és odaadó emberrel. Megérdemelte YoonGi,hogy ennyire bízzak benne.

- Látom a füled még nem kelt fel- hallottam meg végre YoonGi rekedtes hangját. Ahogy felnéztem rá,láttam, hogy fekete karikák ültek gyönyörű sötét szemei alatt. Ez nem aludt semmit?

- Én viszont azt látom,hogy a mai napot alvással fogod tölteni-   komorultam el, hisz nem igaz,hogy nem volt este fáradt. Ilyen nincs! Az lehetetlen.

- Ah, veled megyek majd mindenhova mert neked nem lenne jó a mai napodat elpazarolni. Spanyolország gyönyörű hely- ellenkezett szinte már reflexből, de még csúnyább tekintettel méregettem.

- Inkább menjünk reggelizni, és adj gyógyszert- húzódtam el tőle.

A hátamra fordultam s kezeim a homlokomra szorítottam hátra eltűnik a fájdalom. Sajna a fájdalom ottmaradt, viszont YoonGi elvette a kezeim.
Rá akartam szólni, hogy eresszen el, de ajkait nyomta kezem helyére. Talán hirtelen még a fájdalmat is elfelejtettem.

Zavart mosollyal keltem ki az ágyból és együtt hagytuk el a szobát. Piros arcom és YoonGi elégedett mosolya talán árulkodó volt a többieknek,viszont senki nem volt olyan bunkó,hogy rákérdezzen.

-Hogy aludtatok?- kérdezte Jin a kezembe nyomva egy tányért, ami tele volt étvágygerjesztő finomságokkal.
Úgy összefutott a nyál a számban, hogy csak na. Menten elkezdtem enni, amint lehelyeztem fenekem a pulthoz. Négyen ültek az asztalnál, JungKook,Nam, Hoseok és Tae. YoonGi és Jin között pedig volt egy szabad szék a pultnál így én azt foglaltam el. Ahogy tekintetem az órára tévedt, látam, hogy szerencsére még dél sincs. Akkor van még időnk a mai napra.

- Eleget. És kicsit fáj a fejem- utolsó mondatom leginkább Jinnek szólt, aki tudomásul véve kezdett keresni nekem gyógyszereket. -És ti?

Mindenki mosolyogva morgott valami hasonló választ mindenki. Elkezdték ecsetelni hova mennek meg mit néznek meg, de én még teljesen tanácstalan voltam, hiába kérdezték.

- Hát... YoonGival maradok mert nem aludt- eléggé bénán és egyhangúnak hangzott a tervem.

-Dehogy maradsz- ezt leginkább Sugától vártam volna, de az ő hangja mellett egy másik is felcsendült.

-Velem jössz várost nézni. Mindenki párban megy. Majd YoonGi alszik magába is. Hisz éjszaka aludnia kellett volna- Kook nem tűnt kedvesnek,inkább parancsolóan kért meg arra,hogy menjek vele. Nincs kedvem. Nincs kedvem hisztizni se, de JungKookkal tölteni ezt az egy napot még inkább nincs. Aish.

- Veled megy. Én amúgy is aludnék- a többiek nem nagyon mertek közbeszólni a hármónk beszélgetésébe ezért inkább ők el is vonultak készülődni mielőtt rosszra fordultak volna a dolgok.

-De jó, hogy eldöntitek helyettem, hogy mit csináljak- morrantam fel.

- Szeretnél várost nézni?- YoonGi kérdőn nézett rám, de muszáj voltam bólintani, hisz nagyon szívesen megnézném azokat, amik mellett eljöttünk taxival.

- Azt csak JungKookkal teheted meg. Egyél és utána készülődj- igaza volt hogy nem volt más, akivel menjek mert a többiek már párokba rendeződtek. Egyedül meg nem lett volna merszem.

- Tíz perced van- szabott időkorlátot Jeon.
Hogy fogom én kibírni ezt vele? Valaki mentsen meg...

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, bocsánat :c

Nos, ma is szeretnék gratulálni az érettségizőknek. Petra Unnienak xD tudom én, hogy nagyon ügyesek voltatok 😌😌

Igyekszek írni. Én tényleg igyekszek minőségi részeket írni, de ezt is majdnem félálomban írtam meg 😅 sajnálom, ha nem lett a legjobb ♡

Ha tetszett, hagyjatok nyomokat ♡♡

Pussz:VALAKI