JungKook PoV

Nem voltak rosszak. Sőt, ahogy elfoglaltuk a helyeinket,minden el is kezdődött. Persze szokásosan voltak olyanok akiket az első hangnál leintettünk, azonban nem egy ember neve mellé került pipa.

- Ennyien voltak?- reménykedve kérdeztem a srácoktól, bár mielőtt akárki helyeselt volna, Kino jött be a helységbe két, eléggé megszeppent sráccal.

- Ők meg?- vonta fel szemöldökét Nam. Nagyon bizonytalannak és félénknek tűntek. Mint akik komolyan se veszik azt, hogy itt vannak. Nehezen rá lehetett őket venni az éneklésre, de a vérnyomásom az egekben cikázott. Rossz érzés tölt el. Főleg ha az alacsonyabbra nézek. Felszínes kinézet és kitudja mennyire romlott a belseje.
Utálok első látásra ítélni embereket, de ez egy rossz szokásom. Mindenkinek van, nem?

- Mit szeretnél elő adni?- a fiúk fáradtság ellenére türelmesen beszéltek a fiúhoz, aki a mikrofon elé állt. Oldalra tűrte világos színű haját így szemeit is látni lehetett.
Mélybarna,hatalmas szempár. Mint egy őzike.

- Ahm... Nico Collinstól a...Burning Houst- húsos ajkaiba mart fogával. Biztos ideged. A lábai is láthatóan remegtek.
Várjunk csak... ez nem az a srác tegnapról?? Szinte a víz is levert a hirtelen felismeréstől ami lendületből vágott arcon. Hát ezért nem szimpatikus nekem ez a fiú. Már akkor sem volt. Mindegy,úgy sem győzhet. Kizárt,hogy jó hangja lenne. Az ilyen srácoknak sosincs.

-Akkor elkezdenéd még ma?- megkeményedett a hangom és rekedten szóltam közbe. Időm mint tenger hisz a győztem számomra meg van. Már csak a többieket kell meggyőzni arról,hogy ki legyen a győztes.

Jimin Pov

Nem bírtam ki,összeszűkült a tekintetem.
Az éjfekete hajú fiú amúgy se volt szimpatikus számomra, de így, hogy ennyire lesajnálóan beszél velem...
A tiszteletet én megadtam neki. Ehhez nincs joga!

- Azonnal- gúnyos görbületre húzódott a szám s mivel gondoltam zenét nem kapok, belekezdtem.

A zene egyik kedvencem volt és a szövegét is tudtam. Nem is választhattam volna mást. Nem tudom mennyien jelentkeztek ide amerikai számmal, de ahogy elnéztem az arcukat,ismerték.

Felnézni nem mertem, tekintetük égetett. Hol a padlót fixíroztam, hol lehunytam pilláim.

-Jó...azt hiszem elég lesz- szólt közbe talán a legidősebb.

Hirtelen hallgattam el és deremedten néztem rájuk. Mind az öten valamit irogattak a lapjukra kivéve a legbunkóbb fiút. Ő csak meredten bámult maga elé és szép lassan felvezette rám a tekintetét. Lélekben visszaszámoltam, hogy mikor leszek kiröhögve,de helyette kiküldtek.

-Te szeretnél énekelni?- kérdezték meg Markot,de ő hevesen megrázta a fejét. Ja,csak engem kacagjanak ki?

- Akkor az eredményeket kint várjátok meg- intettek az ajtó felé.

Megragadtam Mark kezét és szinte kirángattam a teremből. A tömeg alább hagyott a folyosón, bár meg így is utat kellett törni ahhoz, hogy levegőhöz jussunk.

- Hallod mibe keveredtünk mi??- emeltem fel a hangom.

- De baszki láttad te az arcukat??- fogta meg a vállam s ledöbbenve meredt a szemembe.

- Nem és nem is akarom tudni mit láttál. Tűnjünk el innen- akartam meglódulni a kijárat felé, de visszahúzott.

-Várjuk meg az eredményt. Kérlek. Kíváncsi vagyok-kérlelt mire muszáj voltam belemenni. Mikbe bele nem kever...

-Jó,de csak mert tudom,hogy úgy se én fogok nyerni- mentünk a lifthez és lementünk a földszintre. Majd visszamegyünk 10 perc múlva. Addig szükségem van egy kis friss levegőre vagy képes leszek elájulni.

JungKook PoV

-Nem nem nem- fordultam feléjük az asztalra csapva. - Most azonnal verjétek ki a fejetekből!

- JungKook álljál már le!- morrant rám Suga és meghúzta a hajam.

Felszisszenve húztam össze magam a székemben s morcos tekintettel meredtem rájuk.

- Most,hogy befejezte a kis herceg is a hisztit- forgatta meg szemét a leaderünk. - Mind nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy az utolsó fiú a mi emberünk.

-Ugyan miért?- kezdtem vitába újra
Mindent megteszek csak azért, hogy ne ő legyen a banda új tagja. - Mert talán van arca? Tehetsége nincs!

- JungKook te tudsz olyan hangon énekelni mint ő? Itt egyikőnknek sincs meg az a magas hangja mint neki! Már csak ráadás az arca- mondta el álláspontját Hope is.

-Park Jimin-nyögte be Tae.

Értetlenül néztünk rá, de ő csak meglengette a telefonját.

- Tudtam, hogy valahonnan nagyon ismerős volt az arca. Nem hiába. Kiemelkedő sport és tánc eredmények. Kook,egyéb ellenérv?- felvont szemöldökkel pillantott rám.

Tudta, hogy megfogott. Mindenki tudta,hogy nem tudok mit tenni. De azt igen, hogy nem fogom eltűrni csendben. Hangot fogok adni az utálatomnak. Ha nem bírja,magától lelép majd.

Jimin PoV

- Izgulsz?- majdhogynem ugrált Mark amikor visszamentünk az emeletre. Még több ember...ez...szuper...

- Te jobban,pedig nem is te énekeltél-halál nyugodtan megforgattam a szemeim. Biztos voltam abban, hogy nem én nyerek.

A hat fiú lassan kiszállingozott a teremből egy papírral a kezükben.

- Mind nagyon tehetségesek vagytok és hálásak vagyunk a próbálkozásért. Ne adjátok fel soha. Küzdjetek az álmaitokért- lépett előrébb egy szélesebb vállú férfi. Biztos ő a vezető. Én is őt választanám már ránézésre is.

- De csak egy ember lehet a következő BTS tag- elvette a lapot az unszimpatikus fiútól majd rápillantott.

BTS? Ezek azok a fiúk akikért úgy oda van mindenki? Fel se tűnt. Bár sose szerettem a hazai zenéket. Inkább húztam nyugat felé.

- Jimin!- ordított fel Mark és mindenki egyszerre fordult felénk.

-Mi?mi? -kapkodtam a fejem mert nem értettem. Most kajak a semmibe felordította a nevem? Esküszöm megfojtom itt helyben.

- Park Jimin. Te nyertél- ismételte meg magát a fiú.

Sokkolva bámultam rá és éreztem,hogy mindenki elkönyvel egy fogyatékosnak. Elkezdett Mark feléjük lökdösni, utat törve nekem a tömegben. Az utolsó emberen is átlökött, de megbotlottam és a padlóra estem. Néhány centi kellett ahhoz,hogy orrom egy lábnak ütközzön.
Remegve néztem fel, de bár ne tettem volna.

- Ahm..azt hittem örülni fogsz- sietett oda hozzám az egyik majd talpra segített. Ennyire magasak ilyen közelről?

- é...én csak le vagyok sokkolva- vallottam be.

- A papírokat később is elintézhetjük- simított zavartan a tarkójára.

- Rendben...- bólintottam. Örülök, hogy megértőek
Főleg,hogy erre egyáltalán nem voltam felkészülve.

Az emelet kiürült, már csak nyolcan maradtunk fent. A fiúk, én és Mark.

- Én mondtam- láttam a felhőtlen örömöt barátom szemében,de az enyémben csak félelem villogott. Mit fogok én tenni ezzel a helyzettel?

- Próbáld már a jó oldalát nézni- simított a karomra nyugtatás képpen.
Igaza van... ezek a bandák mindig külön élnek a családjuktól. Nekem meg így hogy nincs,csak jó lehet. A sulit is otthagyhatom. Ez egy biztos állás lehet számomra. Csak nem szabad megfutamodnom...

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák,elnézést kérek ><

Huh ilyen gyorsan se hoztam még új részt 😥😂 de remélem nem baj 😅
Amennyiben tetszett,hagyjatok nyomokat ♡♡♡

Pussz:VALAKI