*einunddreißig*
Jimin PoV
Már majdnem, hogy hetek teltek el azóta, hogy TaeHyunggal "szövetséget kötöttünk", miszerint szétválasszuk azt a hisztis picsát és Rosét.
Eddig nem sok mindent tettünk, inkább csak megfigyelés alatt van a kapcsolatuk.
Ami eddig leginkább szemetszúrt, hogy kevesebbet veszekednek, de az oka egyszerű. Kook papucs lett. Már nem hallani, ahogy visszaszól vagy ellenkezik. Mindenre rábólint és ez leginkább a tárcája bánja. Oké,hogy rengeteg pénzt keres, de ha egy pióca minden nap a legdrágább éttermekben akar vacsorázni és ebédelni, akkor az a rengeteg pénz pillanatok alatt eltűnhet.
- Hallod nem haladunk és egyre jobban idegesítenek- böktem meg Tae vállát az egyik koncert előtt.
Most is csak hátul búcsúzkodtak egymástól, mert JungKooknak fel kell lépni két óra erejéig. De nagy baj, hát fejemet a falba verem.
- Nyugi chimi. Minnél jobban húzzuk, annál jobb lesz - nyugtatott meg, vagyis csak próbált, de az én agyam ugyan úgy rajtuk kattogott.
Lopva pillantottam feléjük a vállam felett, de a tekintetemmel összekapcsolódó fekete szempár nem hagyta,hogy elkapjam a fejem. JungKook szemei nem voltak lehunyva, ahogy egy érzelmes csókot váltottak,inkább engem nézett megkövült tekintettel. Mi bennem annyira érdekes?
Végigfuttattam magamon a tekintetem, de mivel semmi különlegest nem találtam, mélységes pirulás borította be orcáimat.
Annyira érdekelne mi jár a fejében... rám gondol? Vagy csak ennyire feltűnő voltam?
- Jimin, indulj meg- bökött enyhén hátba RapMon mert az előttem álló Tae már rég kiment. Megráztam a fejem, hogy elzavarjam a nem odaillő gondolataimat és kiléptem a csillogásba, ami minden egyes koncerten szeretetként vesz körbe. Ennek kellene boldoggá tennie, most mégsem érzem azt,hogy minden rendben lenne. Már megszoktam, hogy JungKook és én a színpad két távoli részében vagyunk, most mégis kedvetlen voltam.
- Chimie,fel a fejjel-ölelt át hátulról Suga és nyakamba tette a fejét. A rajongók egy emberként sóhajtottak fel az aranyos pillanatra, de ez még az én ajkaimra is apró mosolyt csalt.
Nem néztem többet a gondolataimat zavaró személyre. Úgyis megoldjuk egyszer a problémát.
***
- Ügyesek voltatok fiúk. Ismét. Most pedig nyomás zuhanyozni és pihenjünk végre egyet- ahogy beléptünk a dorm ajtaján, mint kiéhezett vadállatok, rohanni kezdtünk az egyetlen fürdőszoba irányába.
- Ma is hideg víz. Meg se lepődök- motyogtam a bajszom alatt és csak elsétáltam a srácok mellett, akik összetömörülve akartak bejutni, mégis csak egy személy volt annyira szerencsés, hogy elsőre magára csukja az ajtót.
-Ha gondolod mehetünk ketten utóljára- hirtelen csendült fel mellettem YoonGi hangja.
- De akkor is te előttem- kedvesen mosolyogva hagytam meg neki az elsőbbséget.
- Nem úgy értettem Jimin. Hanem egyszerre. Ne érts félre, csak úgy kevesebb az esélye annak,hogy valamelyikőnk tüdőgyulladást kap a jéghideg víztől- zavartan simított a tarkójára,tekintetét mindenfele vezette az egész szobában.
Most arra kért, hogy zuhanyozzak vele? Még...sose zuhanyoztam senkivel. Soha. Ez elég bizar lesz főleg, hogy ő is fiú... de igaza van. Egyikőnk se kockáztathat meg egy betegséget. Lassan újra munkába kell lendülni.
Kelletlenül rábólintottam és nem szóltam semmit. Láttam rajta,hogy ez neki is elég kellemetlen lesz.
Szépen megvártuk mindketten azt,hogy mindenki végezzen és eltűnjön aludni.
Felkaptuk pizsamáinkat s YoonGi kulcsra zárta az ajtót.
Nem tudtam volna megmondani, hogy a zavartság vagy az izgalom miatt, de a szívem ezerrel kezdett el verni. Mindig szégyellős voltam és sose öltöztem le másik előtt, de egyszer ideje lesz mar felnőnöm.
- Mi a baj Chim?- hallottam meg egy mély bár kedves hangot a fülem mellől. Testem egyszerre kezdett lágy remegésbe s minden erőmet a lábamba koncentráltam, hogy még véletlenül se essek össze.
- S...semmi- hangomból se az jött le, hogy semmi baj,de én váltig állítottam, hogy nekem ugyan kutya bajom.
- Nah, ha szeretnéd kimegyek- YoonGi választást adott nekem, de kezei a derekamra siklottak. Ezektől a puha érintésektől hogyan akarjak megszabadulni.
Te jó ég, mi vár még rám...
Oh Boii Halli :3
Megkéstem, elhanyagoltam mindent tudom tudom tudom :c
Kaptam díjakat az utóbbi időben amiket eskü megcsinálok és majd azzal együtt magyarázkodok, meg köszönetet mondok hisz már 10.000-nél járunk!!! Pedig annyira nem érdemlem meg...
Pussz:VALAKI
A RÉSZT KÖSZÖNJÉTEK PETRA UNNIEMNAK, AKI ELKEZDETT VISSZASZOKTATNI A KPOPRA 😂😂😂😂
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top