JungKook Pov

Hetek teltek el az incidens óta és az állapotom szépen javult. Már eszek rendesen és nincs meg bennem az a bizonyos megfelelési kényszer, mint eddig. Ez nem köszönhető másnak, mint a srácoknak, akik esélyt se adnak arra, hogy elhagyjam a józan eszem. Minden reggel aggódva figyelik mennyit és mit eszek. Mikor leülünk pihenni, nem engedik, hogy én tovább és tovább csináljam. Persze ez már kicsit sok néha, de tudom, hogy a szeretet, aggódás és az odafigyelés vezérli őket.

És persze Jimin. Tudom, hogy mindenki arra kíváncsi, hogy mi lett velünk azóta, de kellemesen csalódtam benne.
Először megrémisztett mikor ő rohant ki legelőször hozzám a színpadra, de addig nem foglalkoztam vele különösebben, míg a rajongók el nem kezdtek minket összeboronálni. Nem nagyon akartam Jiminnel szórakozni annyi ember előtt, mert nem esik jól. Nam akarok hozzáérni, nem akarok vele beszélni, nem akarok semmilyen kapcsolatot kialakítani vele s ezen, néhány ember beteges vágyai sem fognak változtatni. Még mindig nem táplálok felé szimpátiát se annak valamilyen töredékét.

Az utóbbi napokban rendszeresen ráálltunk a próbákra és az új dalok felvételére. Suga számai alap esetben megleptek volna, de ahogy múltkor meglestem a füzetét, már semmi meglepetés nem volt benne. Szerelmes. Már csak az a kérdés még mindig, hogy ki lopta el a rideg rapper szívét.

- YoonGi, hoztam vizet- lépett oda hozzánk Jimin majd a kicsivel magasabb fiú kezébe nyomta a palackot.

- Oh, köszi Mochi- mosolygott rá majd kinyitva belekortyolt.

- Te hazamész a szüleidhez a hétvégén?- intéztem YoonGinak a kérdést Jimint teljesen figyelmen kívül hagyva.

- Uhm, persze - bólogatott hevesen. Csodáltam mindig, hogy ennyire jó kapcsolatot ápolt a szüleivel és a testvérével.

Ha jól tudom, nem csak akkor látogatja őket, mikor kapunk egy szabad hétvégét, hanem rendszeresen hívja el őket a koncertekre, találkoznak, amikor csak tudnak... Az én szüleim azt se tudom mikor mondták azt utoljára, hogy szeretnének látni. Az ilyen hétvégéken persze rendszeresen haza megyek én is, de az sem áll másból, mint megjátszok mosolyokból és sablonos beszélgetésekből. Tudom, hogy sose akarták azt, hogy otthagyjam a sulit egy ennyire „képlékeny" állásért, amivel már most jobban keresek, mint ők egész életükben akármikor is fognak. Azt akarták, hogy érettségizzek le, majd menjek egyetemre. Diplomázzak le, doktoráljak és kezdjek valamit az életemmel.
Nos, én kezdtem vele dolgokat csak az előtte lévő dolgokat ügyesen átugrottam. Túl rövid az élet ahhoz, hogy átlagos körülmények között, a saját szürke életemben végigéljem.

- Mi lesz hétvégén?- kérdezte Jimin enyhe értetlenséggel.
Ilyenkor annyira furcsa az arca. Nyelvét enyhén kidugja husis ajkai között és nagyon próbál koncentrálni a másik ember szavára. Ha nem Jiminről lenne szó, azt mondtam volna, hogy nagyon aranyos.

- Ugye hétvégén fog kijönni az új dalunk és az új MV, de egyből utána jönnek is a koncertek, utazgatások stb. Minden ilyen album kiadása előtt kapunk egy teljes hétvégét, ami a csütörtököt, pénteket, szombatot és a vasárnapot foglalja magába, és mind elutazhatunk a családunkhoz. Nam Ilsanba, mi Taevel Daegu-ba, Kook Busanba és mindenki tulajdonképpen oda, ahol a szülei élnek- adott magyarázatot Suga, de JungKook születési helyénél a szemeim egy pöppet megnőttek.

- Busani vagy?- fordultam felé döbbenten.

- Igen, miért?- vonta fel szemöldökét is hirtelen nagyon hasonlított Cooky-ra.

- Én is- vontam vállat.

- Nem tudtam, hogy Busanban hozzád hasonlók éltek- fintorodott el egy pillanatra.

- Ezt meg mire véljem?- háborodott fel hirtelen.

- Szerintem jobb, ha nem mondom el mire gondoltam- pimasz mosollyal végigmértem, de láttam, hogy hirtelen kedve támadt volna bemosni az arcom.

Nem tehetek róla. Örüljön, hogy kamerák előtt olykor megölelem, piszkálom pufi és kicsi kezét vagy éppen úgy teszek, mintha nem épp a halálét tervezném. Valamivel azokat muszáj kompenzálni, nehogy elfelejtem hirtelen mennyire nem kedvelem.

- Oké, fejezzétek be. Legalább a kamerák előtt nem kell hallgatni a gyerekes vitátokat- forgatta meg a szemét Suga majd Jimin kezét megfogva távoztak tőlem.

Legalább mióta Jimin is sokszor vissza szokott vágni nem csak engem neveznek gyerekesnek. Rendszeresen hallom, ahogy YoonGi próbálja biztatni, hogy hagyjon, mert akkor nem fogom piszkálni, ha látom, nem érdekli, de mintha a fiúnak egyik fülében bemennének a szavak és a másikon már az én szidásom jönne ki. Érdekes egy páros az biztos, de kezdem furcsállni mennyire is jóba vannak. Annyira nem lett felkapott még a YoonMin páros, hogy erről beszélni kelljen, de sokszor inkább YoonGi felé húz Jimin. Nem bánom persze, mert nem szívesen csinálom meg ez csak egy buta ship, de ha Byun rájön, mi folyik itt és, hogy nem igazán megy a JiKook, de a rajongók követelik, mi fogunk szívni.

Jimin PoV

- Te a szüleidet meglátogatod?- miután YoonGi eltávolított Kook közeléből, azonnal témát váltott.

Sóhajtva ráztam meg a fejem, hogy kizargassam JungKook buta gondolatait a fejemből és tiszte fejjel tudtam a kérdésnek állni, amire nem mellesleg nagyon nem akartam válaszolni.

- Hát, majd megkérdezem őket, hogy ráérnek-e - köszörültem meg a torkom.

- Oh, ha gondolod, jöhetsz velem is. Kapcsolódj ki egy kicsit- biztató mosollyal simított végig a vállamon, de nemlegesen ingattam a fejem. Nem akarok teher lenni. Biztos nagyon szívesen tölt értékes idő a szüleivel. Majs egyedül el leszek a dormba. Majd áthívom Markot.

Szegény fiúnak is van, hogy hetekig nem adok magamról életjelet a kevés szabadidőtől. Jót tenne nekünk egy kis közösen eltöltött értékes, minőségi idő. Majd meg is kérdezem, és azt hazudom a srácoknak, hogy a szüleim nem érnek rá. Akik nem mellesleg nem is élnek és nekem olyanok nincsenek az életemben. A hazugság mégis csak szebb nem? Ez csak egy jó cél.

A serény próbák után még elmentünk az MV egy részének leforgatására és ez sikeresen betette nálunk a kaput. Mindenki hulla fáradtan esett be a ház ajtaján és alig vártuk, hogy végre elnyomjon minket az álom.

- Felhívod a szüleid?- nem igazán felejtette el a dolgot YoonGi ezért tovább kérlelt, győzködött.

- Aham... majd holnap. Úgyis itt vannak a városban. Nem kell messzire mennem- motyogtam a padlót bámulva. Holnap akkor kiürül az egész dorm. De furcsa lesz...

***

A következő napon kivételesen aludhattam kilencig és még tovább is tehettem volna, de YoonGi épp azt az időt választotta arra, hogy mellettem pakoljon.

- Ne haragudj, nem volt szándékos- enyhe ijedtséggel nézett felém felmérve kómás alakom.

- Semmi baj- motyogtam és fejem a párnámba fúrtam elfojtva minden hangot, ami ki akart szökni a torkomon.

Nem csak YoonGi motoszkálását és pakolását hallotta, hanem a többiekét is. Francba, még elő kellene adnom, hogy a szüleim nem érnek rá.
Nyöszörögve kiszenvedtem magam az ágyból és elhagytam az emeletet. Rengeteg bőrönd és táska hevert az ajtóban, Mindenki felöltözve rohangált, hogy az utolsó fontos dolgokat se felejtsék itthon én viszont lazán, a macis pizsamanadrágomban mentem a reggeli kávémért.

- Te mikor mész?- nézett rám meglepetten Jin. Napszemüvege a haját fogta hátra, ahogy feltolta az orráról ezzel egész más kinézetet adva neki.

- Nem érnek rá így itthon maradok- köszörültem meg a torkom. A hazugságnak hála tényleg úgy néztem ki, mint aki bánja csak éppen nem azt, amit ők gondolnak, hanem azt, hogy ennyire elcseszett az életem.

- Oh... sajnálom. Remélem, legközelebb összejön. Biztos hiányzol nekik- simogatta meg a hátam.

Ja, gondolom, mennyire hiányzok JiWooknak. A szüleim meg valószínűleg meg is feledkeztek már rólam... a halál utáni élet mámora elvehette az eszüket, mert az élet csalfaságai is könnyen becsapták őket vagy más esetben nagyon könnyen magukba is szippantotta a szüleimet.

- Nem gáz, majd áthívom Markot- vontam vállat. Lassan elköszöntem mindenkitől, de JungKook még sehol nem volt. Azt hittem volna, hogy már rég elindult, de csak egy bő 20 perccel utána jött le, mikor a többiek elmentek.

- Te nem mész?- kérdeztük egyszerre egymásra nézve bár az ő kérdése jogosabb volt, mert nálam nem volt semmilyen cucc ráadásul pizsibe voltam, de ő húzta maga után cuccait.

- Nem érnek rá- vontam vállat és el akartam menni mellette, de visszatartott beszéde.

- Nem is mész?- kérdezgetett, de reflexből már csak a fejemet ráztam. - Mit fogsz itthon csinálni egyedül?

- Neked az nem mindegy? Unatkozok- rántottam vállat. Utálom, hogy ha a semmiből bele akarnak mászni az életembe.

- Akkor én se megyek- indult el vissza fel, de csak értetlenül pillogtam utána.

- Mi van?- értelmes megnyilvánulásomért nem szívesen veregettem volna vállba magam

- Itthon maradok veled

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, elnézést 😅

Nos ezzel a résszel szeretnék mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánni ♡! Sok sok nyuszit és sok sok JungKookiet 😏
Ha tetszett a rész,hagyjatok nyomokat ♡

Pussz:VALAKI