Jimin PoV

- Chim, segíts légyszi- épp a fürdőt akartam elfoglalni még néhány percre mikor Hoseok rontott be a JungKookkal közös szobánkba. Igaz milyen rosszul hangzik? Én se akarom többet hallani.

- Miben Hopie?- fordultam felé, de mikor megláttam rendezetlen, begombolatlan ingét, azonnal letettem  a kezemben tartott zakómat és elkezdtem begombolni az inget rajta.

- Túl aranyos vagy. Ezt sose tudtam magamnak, de más már nem segít- legörbültek ajkai, s kócos hajával ez így elég kisfiús külsőt varázsolt neki.

- Jajj te. Máskor is segítek- ígértem meg kedvesen. Már az utolsó gombokat akartam a két csuklóján elrendezni, de JungKook belépett az ajtón.

- Mintha nem lennél már húsz felett. Olyan vagy mint egy nagy gyerek- cinikus és rossz megjegyzésén én már csak forgattam a szemem. Ez senkivel nem tud normálisan viselkedni. Kezdem feladni a reményt, hogy egyszer majd megváltozik.

- Fogd már be Kölyök. Azt hiszed mindenkitől feljebb vagy. Ezzel a gyerekes viselkedéssel nem leszel jobb Jeon- Hoseok viszont nem hagyta szó nélkül. Fura volt tőle olyat hallani, amit nem minden nap. Nem hittem volna, hogy ilyesmi durva szavakat is ki tud mondani a pozitív és a mosolygós kisugárzása ellenére.

Szerencsére JungKook nem mondott semmit erre. Inkább el is hagyta a szobát. Addig jó. Azt fogja elérni, hogy mindenki egytől- egyig el fog tőle fordulni. Mert még, ha csak velem lenne ilyen azt mondanám oké, én nem vagyok neki szimpatikus. De úgy, hogy minden szarság miatt képes megszólni a másikat... ez azért eléggé undorítóan utolsó dolog. De ez JungKook. A történések után őszintén mit várunk?

A jelenet után én elvégeztem a dolgomat a fürdőben, leápoltam a furcsa levegő miatt kiszáradt arcom. Ezért utálom, hogy ennyire érzékeny a bőröm minden féle dologra.
Ezért kell annyi minden kozmetikumot szinte egyszerre az arcbőrömre.

Kilencre mind a heten teljesen díszbe öltözve hagytuk el a lakást és lelifteztünk a földszintre.

- Jól áll a sötétkék ing- nézett végig rajtam YoonGi mikor csak néhány centi volt köztünk a szűk lift miatt.

- Oh, még nem volt hozzá szerencsém. Nekem is új- nevettem fel zavartan és a tarkómra simítottam.

Ez...fura volt. Tetszett a mosolya.

- Na, a BTS végre méltóztatott időben elkészülni. Hol a pezsgő?- Byun a fekete kocsinak dőlve nézett karórájára.

Megforgattam a szemeim, de a büszke mosoly ott ült mindnyájunk szája sarkában.

- Most elmegyünk a koncert helyszínre. Nagyjából fél egyre lepörög az egész. Utána viszont egy találkozó szerűség lesz, ahol meg kellene jelennetek. Nektek csak oda kell jönni és kulturáltan, profik módjára- emelte ki a két legfontosabb szót. - viselkedni. Rendben? Csak egy órácskát kell ott töltenetek,és már jöhettek is pihenni, hogy a holnapi napotok szabad legyen.

Mind egyetértően bólogattunk. A kötelezőket meg kell tenni mindenkinek, de ezek az utóbbi időben egyáltalán nem maradtak kifizetetlenül.
Beültünk az értünk küldött fekete járműbe és elfuvaroztak minket a koncert helyszínére. Rengeteg ember, riporter és újságíró jelent meg itt is, mint úgy általában minden olyan eseményünkön, amit valami nagyobb kísér. Jelen esetben az a találkozó. Remélem csak azt fogja elősegíteni ez az egész, hogy a banda máshogy is ismertebb legyen.

- Mostantól pedig mindent úgy, ahogy szoktunk. Hajrá- szálltunk ki majd ezekkel a szavakkal lettünk útnak indítva.

Újra hallottam azokat a furcsa spanyol szavakat és kifejezéseket, amik egyre jobban kezdtek zavarni mert nem értettem őket.
Integetve és az ARMY-kra mosolyogva mentünk be egészen a nekünk kijelölt öltözőig.

- Hey, Nam- böktem meg az idősebb Hyungomat. - te érted, amit mondanak?

- Ők szerinted értik a koreait?- kérdezett vissza mintha ez tök természetes lenne.

- A legtöbbjük nem- biccentettem egy aprót.

- Akkor marad az a nyelv, amivel mi megtudjuk magunkat értetni. A zene-nagyon bölcs megjegyzését egy elégedett mosoly követett.

Rendben NamJoon, nem csalódtam benned most sem.
Pontban este 11 órára mindenki díszbe öltözve szorongatta mikrofonját. Sose léptem még fel eddig máshol,az országon kívül. Igazából azt se tudtam, hogy mit gondolnak rólam a nemzetközi rajongók. Lehet nem is szeretnek. Lehet úgy gondolják,csak befurakodtam a kedvenc bandájuk tagjai közé. És az a legviccesebb, hogy ezt én nem magamtól találom ki. Ilyen dolgokat olvastam akárhányszor csak felmentem valamelyik közösségi oldalra, ahol megemlítésre kerültünk.

- Sok sikert Chimie- susogta a fülembe egy hang, de mire hátrafordult, senki nem volt a nyakamnál. Egyedül JungKook volt egy lépésnél közelebb. Érdekes...

És ahogy elhúzódott a függöny, úgy húzta magával az én lelkemben szunnyadó félelmeket is.

***

- I love You~- Jin szokásává vált utolsó mondatát se hagyta el, amit nevetés kísért, miután levonultunk a színpadról. Fél egy van, pontosan. Az öltözőket meg se közelítettük, a vacsora terem felé vettük az irányt. Valószínűleg az ott jelenlévők mind nagy nevű emberek lehettek,már az öltözködésükből is ítélve.

- Gratulálunk srácok- jött oda hozzánk elsőnek Mr. Byun és kezet rázott mindenkivel.

- Mi köszönjük a lehetőséget arra, hogy itt is fel léphettünk és megmutathattuk magunkat- NamJoon angol tudását bevetve beszélt a körénk gyűlt rengeteg embernek.

Sajna mi hatan egyáltalán nem értettük amit mondott, ezt is csak azért mert Byun volt olyan kedves és elsutyorogta nekem, hogy mit mond az idősebb.

Aztán a kötelező rész után kezdődtek a bajok. Igazából kellő mennyiségű pezsgő után már mindenki törte az angolt. De míg az ittas állapot másokon nem látszott, nekem mar a járással bajok voltak.

-Baszd meg Jimin- motyogta YoonGi észrevéve, hogy eléggé érdekesen akarok eljutni JungKookhoz. Egyrészt az is fura volt,hogy minden asztalban megkapaszkodtam,másrészt meg józanon sose mennék ahhoz a gyászhoz.

- Hányni kell- émelyegve dőltem mellkasának. Felkapta zakóját és az enyémet is majd elhagytuk a termet. Sietősen vonszolt ki az épületből egészen hátra, a kukákhoz és engedte, hogy ott végre kiadjak magamból mindent. Csak hiába adtam ki gyomrom tartalmát, ugyan olyan részegnek éreztem magam.
Majdnem fejjel estem a kukába, de barátom megtartott. Morgolódva terítette hátamra a zakóm, nehogy megfázzak. Valamit gyorsan pötyögött a telefonján, talán egy üzenetet majd a hátára kapott, mintha csak egy zsák pihe lennék.

- Ah nyakon hánylak-fenyegettem erősen kapaszkodva.

- Ha le mersz hányni, agyon verlek!- fenyegetett meg, de bódult állapotomba ezen us csak nevetni tudtam. Hosszú folyamat volt míg hazaértünk, de bennem megváltozott valami. Egész úton nevetgéltem és hasonlók, de telefonom csörögni kezdett. Megláttam a Jeon nevet engem meg fura mód nem a düh, hanem a sírás kapott el. Letett engem Suga az agyunkra én pedig a szemeimet törölgetve  bújtam el. Utálok sírni, de most még kontrollálni se tudom magam. Egyszerűen az alkohol átvette a testemben az irányítást.

- Jimin, mi a baj?- őszinte megdöbbenést hallottam az idősebb fiú kérdésében.

- Utálom őt...mindig bánt. Nem ismer. És- hüppögtem a folyamatosan rezgő telefonomat szorongatva.

Nem értette miről beszélek ezért elfehéredett ujjaim elkezdte lehámozni a készülékről.

- Mit csinált JungKook?-leült mellém fejem pedig az ölébe húzta. Nem ellenkeztem hisz erőm se volt. Beszélni is nehezen ment.

- Mindent...érted? Mindent! Azt hiszi rajta kívül más nem létezik! Csak egy napra cseréljünk helyet! Csak egy napot töltsön el a nevelőapámmal!- kúsztak ki belőlem a meggondolatlan szavak, de a részegség tehet mindenről.

Oh Boii halii :3

Lehetnek benne hibák, bocsánat 😅

Szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi poén miatt xD engesztelésül érdekesebb és hosszabb részt kaptatok 😋😋
Jiminie kicsit lerészegedett, de ez csak jó 😋

Ezt a részt speciálba küldöm Petra Unnienak és tesójának, hogy az érettségi pacek legyen 😂 Csak miattuk igyekszek írni hátha feltöltöm őket energiával délutánonként 😂
Na de persze az összes érettségiző olvasómnak szurkolok *-* mutassátok meg, hogy mennyire ügyesek vagytok *-*

Ha tetszett a rész kérlek hagyjatok nyomokat ♡

Pussz:VALAKI