Jimin PoV

Hihetetlen módon már az első oercekben rengeteg rajongó összegyűlt így feladtam azzal, hogy megpróbáljam követni a kommenteket.

- Sziasztok- hangzott mögülem JungKook mosolygós hangja miközben az ecsettel újra elkezdte a hajanat kenegetni.

Ahogy néha néha a kommentekre pillantottam teljesen elment tőle a kedvem, hisz legalább minden második arról szólt mennyire cukik vagyunk vagy épp milyen aranyos, hogy Kookie befesti a hajam.
Ha tudnák valójában milyen velem JungKook... ha tudnák, hogy valójában milyen egyáltalán JungKook... máris nem lenne ennyi imádója.

- Milyen színű lesz a hajad Jiminie?- próbált engem is bevonni a beszélgetésbe Kook.

- Rózsaszín- mosolyodtam el gyengén.

- Ah, az ARMY is támogatja- kuncogott fel én meg a rövidke hozzászólásokra vezettem a tekintetem.

Tényleg rengetegen írták, hogy biztos milyen jól fog állni és hogy egyébkent a világos jobban áll mint a barna. Ezt a régi képeimről ki tudták szűrni hisz volt anno szőke és narancssárga hajam. Mindkettő inkább a világoshoz volt köthető.

-K...köszönöm szépen- enyhén belepirultam ennyi ember hirtelen kedvességébe. Sose szoktam ilyen szavakat kapni, nem hogy ennyi mértékben.

- Igazuk van- sutyorgott a fülembe Kook és lehúzva kesztyűjét,megcirógatta a tarkóm.

Láthatóan futott rajtam végig a hideg és enyhén hitetlenül pillogtam fel rá. Ezt...képes ezt tennu a rajongók kedvéért? Így hogy hitessük el velük, hogy eszünk ágában sincs összeköltözni?!

- K...köszönöm- hálálkodtam újra s enyhén meghajoltam ülő helyzetemben.

Tudom, nem kellene ennyire tisztelnem őket, de annyi erőt és segítséget adnak még akkor is mikor mondják mennyire aranyosak vagyunk Kookkal, hogy ezt nem tudom szó nélkül hagyni. Rövid idő alatt ők lettek számomra talán a legfontosabbak.

- Jiminie és én tulajdonképpen azért indítottunk Live-ot- kezdett bele JungKook mielőtt teljesen elfelejtjük az egészet.

Mivel az utolsó szál tincsemet is bekente a világos anyaggal, lehúzta kesztyűjét és megmosta kezét a biztonság kedvéért.
Oldalra akargam húzódni,hogy hozzon ő is széket vagy valami, de visszállt mögém. Karjaival átölelte nyakam hátulról és meg merném kockáztatni, hogy ha nem lenne festékes a hajam, állát a hajamban támasztaná meg.
Akaratlanul szökött pír pufókabb arcomra.
Míg senki nem tudja a gondolataim nagy részét, azt hiszik, hogy tökéletes színész vagyok. Persze itt gondolok msof a bandára és az ügynökségre, de ha tudnák,hogy ezek a testi reakciók valódiak... pedig én nem akarom! Nem akarok így reagálni Kookra. Ez butaság!

- Láttunk cikkeket, ahol arról pletykáltak, hogy mi össze akarunk költözni- apró, zavart nevetésben törtem ki kezemet a szám elé téve. Annyira lehetetlennek tűnt még mindig az egész. Soha nem élnék együtt ezzel a fiúval önszántamból.

- És szeretnénk letiztázni, hogy mit is értettetek félre- kezdett bele JungKook én pedig innentől teljesen átadtam neki a főszerepet. Én csak vártam azt a röpke órát,hogy lemossam a festékemet és megbizonyosodjak arról, hogy nem maradt foltos a hajam. - A fiúk elutaztak a családjaikhoz. Mind nagyon jól vannak, ne aggódjatok. Jimin nem tudott hazautazni ezért itt maradtam vele.

Persze, először magát fényezi, mintha én kértem volna, hogy maradjon velem pedig én nagyon is hevesen tiltakoztam itthon maradása ellen. Ő volt a makacs.

- Aztán csinálni szerettem volna reggelire palacsintát. Jimin erősködött, hogy hagy süsse ki őket. Egyetlen egyet engedtem neki, akkor is a fejére ejtette a félig megsült tésztát és a serpenyő eltört mert leesett a földre- még én is felnevettem halkan mert tényleg túl abszurd volt visszahallani mennyire szerencsétlen is voltam reggel. - Aztán elmentünk keresni egy ugyanolyat, hogy Jin ne akadjon ki. Ennyire egyszerű volt. Jiminnel nem tervezünk összeköltözni.

S lezárva a mondandóját heves bólogatással nyugtáztam. Minden szava így volt, még ha ki is nevetett.

- De Jin valószínüleg rá fog jönni, ezért már nem aggódunk. Mi megpróbáltuk helyrehozni- simítottam tarkómra.

Hosszú percekig nevetgéltünk a kommenteken, ahol rengetegen mesélték el hasonló történeteiket. Igaz, olykor nehéz volt követni, mert mire az előző közepére értünk volna, ugrott fel a következő.
Furcsa mód elég könnyedén kezeltük a helyzetet JungKookkal. Az apró érintések megmaradtak mert azért a látszatot fennt kellett tartanunk, mint például, hogy a vállára hajtottam a fejem, akkor szorosan magához húzott. Ujjai elég sűrűn vándoroltak a nyakamra, ami azért egy eléggé érzékeny pontom volt ezért akárhányszor csak megsimította azt a területet, kirázott a hideg.

- Én elmegyek, letusolom a hajam- néztem az órára. Olyan érzésem volt, mintha a mutatóknak lába nőtt volna s rohanásban tették volna meg az elmúlt másfél órát.

- Utána még majd magoldom. Csak mosd ki alaposan- utasított lágyan mosolyogva majd egy kacsintást is kaptam. Jajj, JungKookie rám kacsintott. Hova rohanjak? Omo!

Mikor már nem voltam a kamera látószögében, megforgattam a szemeim jól láthatóan, hogy JungKook is lássa.
Lekaptam magamról felső ruházatom és belehajoltam a kádba, hogy a zuhanyrózsával leöblítsem a hajam.
Hallottam, hogy JungKook tovább is az ARMY-kkal beszélt, de csak néhány szó ragadta meg a figyelmem. Mondjuk az,hogy szerinte tehetséges vagyok és nagyon ügyes. Képes volt akkora áhitattal beszélni, ami nem lehetett hazugság. Mégis furcsáltam.
Mire visszamentem volna vizes hajjal, már befejezte a Live-ot.

- Miért kapcsoltad ki?- törölgettem a hajam, de a vízcseppek benedvesítették fehér pólóm.

- Mert nem tudtam már tovább hazudni rólad. Egyszerűen felfordul a gyomrom-hangja megváltozott. Teljesen. Már nem olyan kedvesen szólt hozzám mint néhány perce. Most újra olyan bunkó és lekezelő volt a hangsúlya, mint legelső találkozásunknál.

Tartottam a szikla szilárd jellemem s ahelyett, hogy hagytam volna könnyeim kifolyni, amiket nem a szomorúság idézett elő, hanem a megbántódás és elgondolkozottságom szavai által. Igaza lehet...? Amiket mindenki mond vagy mondott... egy nagy hazugság és valójában egy senki vagyok?

Oh Boo Halii :3

Ebben tényleg lehetnek hibák mert jegyzetbe írtam és az átolvasás már lassan egy éve nem az én műfajom 😅 bocsánatot szeretnék kérni a hanyagságom miatt 🙁

Boldog pénteket gyermekeim~♡ remélem nem volt megterhelő. napotok xd bár remélem csak én vagyok olyan szerencsétlen akinek majdnem 4-ig kell pénteken is ott ülnie 😅
De ma diák nap volt én meg "rosszul lettem" így egy órával hamarabb eljöttem xdd #követendőpélda xD

Ha tetszett a rész hagyjatok nyomokat ♡♡ lehet Kookiet szidni xddd

Pussz:VALAKI