Jimin PoV

Még a reggelit követően elhagytuk a szállást. Kisebb utazás volt a napunj második pontja, de hasonló időben átértünk Barcelonába, mint nem rég Madridba. Itt nem kaptunk szállást, mert amint vége volt a koncertnek muszáj volt repülőre ülnünk és utazhattunk is tovább.
Nem éreztem magam fáradtnak mégis ahogy leültem JungKook és Suga közé a repülőn, elnyomott az álom. A fejem viszont nem jó irányba dőlt...

JungKook PoV

Miért rémlik fel minden egyes alkalommal az a buta csók, amikor csak lehunyom a szemeim? Buta Jimin... kellett nekem viszonozni! Bar érzem, hogy ha nem tettem volna, csak eltolom, akkor meg az a pillanatnyi érzés ölt volna meg.
Bonyolult ez az egész dolog. De az ő nyakába meg nem akarom az egészet belezúdítani, mert szegény nem emlékszik semmire, annyira sokat ivott. Ha rájönne mi történt, valószínüleg nem hinné el, hogy ő kezdeményezett és én lennék az utolsó senki, aki merte lekapni ő felsége elkényeztetett ajkait.
A gondolatra megforgattam a szemeim, de egy buksi épp abban a pillanatban puffant a vállamnak. Édes,ha jobban megnézzük... pisze orr... szép hosszú pillák amik jelenleg azokat a gyönyörű mogyoróbarna szemeket rejtik. Ma is hányszor kellett kötelezően elvesznem abban a tekintetben koncerten.
Azt érzem mostanság, hogy nem annyira görcsösen kényszer ez az egész Jikook dolog. Mintha már Jiminnek is megtetszett volna a helyzet. Vagy legalábbis elviseli.

- Ne nézd így mert felkelted és mindjárt a szemed is kiesik- kedves gondolataim közepette egy nem kedvelt hang zavart meg.

Felvont szemöldökkel néztem át YoonGira, kinek a tekintete már a torkomat vagdosta mert rá mertem nézni Jiminre. Ch, így akar titkolni, hogy fülig szerelmes ebbe a dús ajkú fiúcskába? Aki nem mellesleg kurva jól csókol. Csak ezt soha nem fogom tudni az orra alá dörgölni, mert az a csók sose fog kitudódni. Vagyis úgy terveztem.

***

Franciaország. A szerelem elcsépelt város, ahol ha lehajolsz bekötni a cipőd, még az is azt hiszi megkéred a kezét, akit még életedben nem láttál.
Milyen szépen is el lehetett volna tölteni egy kibaszott szabadnapot, ha nem épp a lakosztályunkban kellett volna azonnal sorbaállnunk leszidást várva. Egyikőnk se tudta mire várunk,  de Byun feje majd szétrobbant az idegességtől.

- Jimin...JungKook...tudom,hogy nagyon szeretnétek teljesíteni a kérésem, de ez már sok! Mi az, hogy szabadnapon, ismétlem szabadnapon, amikor nem kell tennetek semmit kötelezően a rajongók kedvéért, ti elmentek romantikusan körülnézni és elcsattan egy csók? Ti normálisak vagytok?!- hangja csak úgy megremegtette a lakosztály falait. Hajunk mind egy szála az égig állt s csak sokkoltan pillogtunk előre. Hogy a faszomba...sötét volt...majd hogy nem korom sötét és,ha egy vaku villant volna tuti észrevesszük! Ez ki van zárva,mégis itt mutatja ez a szerencsecsomag a képet!
Szegény Jiminre rá se mertem nézni, de azt láttam, hogy YoonGi átöleli. Helyes. Ő jobban fog tudni rá vigyázni...

- Mostantól elkerülitek egymást,világos? Nem kaptok egy szobát, koncerten nem álltok egymás mellé! Nem tesztek semmit annak érdekében,hogy több Jikook-ot kapjon a nép világos?? Befejeztem! Sok sikert a készülődéshez. Aki nem lesz kész időben,gyalogolhat. És örüljetek,hogy nem függesztelet fel benneteket- idegesen trappolt ki a szobából, de mi még utána is csak döbbenten álltunk egy helyben. Egyszer csak üveges tekintetem elé Jimin került. Ahogy megláttam az arcát kis keze máris az orcám jobb felének ütközött. A másik mancsa pedig egyből utána a bal oldalra. Tudom, hogy szívesen folytatta volna, de YoonGi lefogta vékony karjait. De nem is én kezdeményeztem...

- Utállak Jeon! Utállak!- harsogása még a szobába is követett,amit jelenleg egyedül kaptam meg. De tudtam,hogy valaki mellém fog csapódni,kivéve Jimin vagy YoonGi. Jelenleg mind a kettő ki nem állhat.

Ahogy felnyitottam a telefonomat,mindenhonnan a képek kerültek a szemem elé. Szüleimtől is váratlan üzenet érkezett, miszerint egy utolsó senkiházi a gyerekük és már nem egy munkatársuk említette nekik,hogy mit láttak az internetet. Szívesen bekamuztam volna, hogy hamis és nem így történt, de a lelkiismeretem nem engedte... egyszerűen nem...

Jimin PoV

Sírtam. Bocsánat, zokogtam pontosabban YoonGi erős karjaiban, de sehogy nem tudott lenyugtatni. Csak egyre jobban és jobban előtörtek belőlem az indulatok s az, hogy legszívesebben itt helyben szétvertem volna JungKookot. Minek kapott le?? Látta, hogy nem voltam józan! Látta,hogy valószínüleg alig bírtam a lábamon állni! Kizárt, hogy ő se emlékezett rá. Nem tűnt őszintének az asztalnál se!

- Sssh Jimin kérlek. Nem lesz baj, minden a legnagyobb rendben lesz- biztatott YoonGi, de ez szinte olaj volt a bennem lobogó mérges tűzre.

- Semmi nem lesz rendben! Semmi! Ugyan úgy utálni fog mindenki, ha megtudják! És azok a rajongók, akik csak elviselték ezt??? Azok undorodni fognak tőlem!- fúrtam fejem vállába enyhén rázkódó testtel.

- Dehogy fognak. Byun elintézi,hogy ne legyen ennek nagy felhajtása. Miattatok megteszi, akármennyire volt most ideges. Ő se akarja,hogy baj legyen. Csak szépen nyugodj le és minden rendben lesz,oké?- fogta csontos kezei közé felduzzadt arcom és bólintottam. A sós cseppeim ígyis csúnyán végigmarták az arcomat. Érzem,hogy tiszta piros lesz az egész.

- Hova mész?- hirtelen kapta el rólam a tekintetét Yoongs, s én is abba az irányba fordultam. Tae a bőröndjét epp arra húzta,amerre JungKook bezárkózott. Tuti nem fogok vele soha többet együtt aludni. Főleg nem hotelekben,ahol mindig meztelen.

- Kookkal alszok- felelte röviden és többre nem is méltatott minket. Hm...
Hát te tudod TaeHyung...

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, elnézést :c

Szeretném megköszönni az alapot SanKookRiVane-nek/nak :3 tényleg nagyon imádlak és most olyanok jutottak eszembe hogy huuuh~ és azt igazán tovább tudom alakítani *-* meg lesz az első évad fő szála :3

Ha tetszett a rész, hagyjatok nyomokat ♡♡

Pussz:VALAKI