JungKook Pov

Szerencsére a Törpét nem kellett sokat győzködnöm, máris a sarkamba tapadva loholt utánam. Felettébb aranyos kutyus lenne, az már biztos.

- Mi ez a...szag?- suttogta gondolataim tárgya a fülem mellettem. Hallottam halk és szapora légvételét, ami félelméről árulkodott. Ennyire meg van ijedve egy kis piszoktól? Ez tisztaság mániás?

- Tiszta levegőnek hívják. Tudod ilyen nincs városban. És megtennéd, hogy nem lógsz ennyire a nyakamban? Kicsit nehéz veled együtt mozogni- köszörültem meg a torkom megtorpanva és megvártam, míg észreveszi magát és távolabb lép tőlem. Valahogy Tae közelének a tudatában nem akartam egy lépésnél közelebb lenni Jiminhez. nem akartam, hogy baja essen. Tudom mire képes Tae, még, ha Jimin nem is tudja, hogy tudom.

- Bo...bocsán... AH!- lépett egy nagy lépést hátra, de nem tudta befejezni elnézés kérését, mert egy nagy és fekete szőrű macska használta vállát landolásnak alkalmas helyre.

- Nyugi már, csak egy macska- néztem le a padlót fogott fiúra és kinyújtottam felé kezem, hogy felsegítsem. Ha ilyen stílussal áll hozzá ehhez az egész, nem fogja itt túlélni.

- Lucifer! Sicc innen! Ne ijesztgess másokat!- szerencsére a cica hamar kapott megszidást méghozzá Tae apukájától. Wow, még mindig rémisztően hasonlít rá a fia.

- Szép napot Mr. Kim- intettem vidám mosollyal a férfinak és felrántottam JiMint a földről.

- M..megint sáros lettem- nyafogott kezem alatt az alacsonyabb fiú, de mikor erőteljesebben megszorítottam a kezét, abba is hagyta a hisztit. Mi ő? Egy kislány? Megnézném mondjuk szoknyában meg aranyos kis harisnyában, az tény, de viselkedjen már férfiként!

- Sziasztok fiúk. Ti meg mi járatban?- tette fel a kérdést, olajos kezét egy rongyba törölve. Biztos Jimin sikítozására sietett így ki.

- Taehez jöttünk. Itthon van?- érdeklődtem egy barátságos mosollyal. Biztos készen állok én erre? Addig nem állhat össze a banda míg Tae meg nem változik. Ne értse félre senki. A kamerák előtt a személyisége hibátlan, de nem valós. És míg romlott belsővel rendelkezik... nem lehet minden tökéletes.

- Épp nem rég ment el lovagolni. Amint visszajön úgyis az istállóba fog jönni. Gyertek- invitált minket beljebb, maga után.

Enyhe lökést mértem JiMin derekára, hogy ideje megindulnia, mert eléggé kővé dermedt szegény. Legalább ez egy teljesen sikeres néhány nap lesz, ha azt is elérem, hogy JiMin ne féljen itt. Akkor már túlságosan jó lesz minden. Egyelőre.

- Miben zavartuk meg ön? Esetleg segíthetünk?- érdeklődtem társam vállát el nem engedve. Rendesen félek, hogy elájul.

- Csak a lovakat tisztítottam meg és adtam nekik enni, de azzal a segítséggel is megelégszem, ha nem hagyod azt a fiút meghalni- nevetve célzott JiMinre, de nem nevetett volna, ha tudná, hogy JiMin állapota eléggé komoly.

- Hey Törpe, minden oké?- hajoltam a füléhez és próbáltam elkapni a tekintetét.

- Uhm- biccentet, de nem tűnt teljesen őszintének.

- Nézd, tudom, hogy sose voltál még ilyen helyen ráadásul Lucifer is megijesztett, de megígérem neked, hogy nem lesz bajod és mostantól random nem fog rád esni semmiféle állat, rendben? Csak nézz rám és mondd, hogy hiszel nekem- mosolyogtam nagy, és csillogó szemeibe nézve. Kár, hogy most a félelemtől csillogott ennyire.

- Rendben- végre egy pici, de őszinte mosolyt is ki tudtam csalni belőle. Jól haladok. Csak szépen kell vele beszélni és meg kell érteni. Régen ez miért nem ment? Ah, gyerek voltam még.

- És itt is lenne, akit kerestetek- szólt közbe az amúgy rendkívül aranyos pillanatba Mr. Kim.

Patkó dobogások csapták meg a fülemet és egy ismerős hang, ami valószínűleg a lovához beszélt. Vagy tévedtem?

- Máskor húzd ki magad jobban. Úgy egyszerűbb- nem csak Tae, hanem egy másik fiú is csatlakozott köreinkbe, bár nem ő volt a legmeglepettebb.

- Hát ti meg mi a fenét kerestek itt?- hangja kemény és bunkó volt. Valószínűleg ezt az énjét annak a mosolygós farmer fiúnak nem mutatta még meg. Hülye kölyök. Majd rá jön.

- Én is örülök neked Taehyung- köszörültem meg a torkom és Jimin elől inkább mellé álltam.

- És az a vézna törpe mit keres itt? Csak nem visszakönyörögte hozzád magát miután kidobtalak?- szállt le a gyönyörű fekete lóról és levette barna haját takaró sisakját.

JiMIn értetlennek tűnt a hajszál információk elhangzása miatt, de láttam, hogy nagyon erősen próbálkozik, hogy összerakja a történteket. Akárhogy próbálkozol gyönyörűm, ezt nem fogod megtudni.

- Még köszönni is elfelejtettél?- provokálta tovább JiMInt, mire elé álltam.

- Miért a kisebbel szórakozol? Tudtommal, te nem ilyen vagy- húztam gonosz mosolyra ajkaim. Most meg vagy.

- Nem tudsz te rólam semmit!- idegesen lökte meg a vállam ezzel hátra tántorítva, de apukája időben közbe avatkozott.

- Menj és zuhanyozz le. Remélhetőleg addig kitisztul a fejed. Ti fiúk pedig menjetek be. Hyuna örömmel lát benneteket- küldött el mindhármunkat két külön irányba. Jelenleg valóban az volt a legjobb, amit tehetett. Főleg hogy Tae jelenleg túl idegesnek tűnik ahhoz, hogy normálisan lehessen vele beszélni.

- Jól vagy?- kérdeztem JiMintől a biztonság kedvéért.

- Én azt hittem meg is fog pofozni, szóval a vártnál jobban- vallomása őszintén megmosolyogtatott. Tetszik ez a JiMin, akit néhány hete ismertem meg.

JiMin Pov

- Nem hittem, hogy újra foglak látni- vizes hajjal ült le Tae a velünk szemben levő fotelba. nem változott sokat. Talán izmosodott, de tényleg csak ennyi. A tekintete ugyan olyan gonosz, mint volt. És egyre jobban érdekel, hogy mi volt kettőjükkel. nem akarok kérdezősködni, de na... kíváncsi fiú vagyok

- Értem én, hogy utálsz Jimin, de legalább ne ilyen feltűnően tedd- intézte nekem csípős megjegyzését a fiú. Túl csúnyán néztem túl sokáig? Upsz.

Elfordítottam a fejem, hogy még csak vádolni, se tudjon ilyenekkel. Legalább itt bent a házban úgy érzem magam, mintha városban lennék. Szokatlanul modern egy tanyához képest, vagy hol is vagyunk.

- Mindegy Tae, nem azért jöttünk, hogy folytassátok azt a gyerekes ellentétet, ami köztetek van. Felnőttek vagyunk nem? És eltelt három év. Csak komolyodtál valamit- nézett JungKook könyörgően a vele szemben ülőre.

- Meddig maradtok?- kérdezte hűvösen. Ez nem hat rá... Ennek nincs lelkiismerete!

- Ameddig nem vagy hajlandó beadni a derekad, hogy újra összeálljunk- adta a választ Kook, bár azért ez kicsit tág fogalom volt.

- Nem sokáig vettem ki szabadságot- szóltam közbe halk és félénk hangomon.

- Majd azt mondod YeJunnak, hogy kevés volt egy hétig egy ilyen félistennel- húzta pajzán vigyorra szép ajkait Kook, ezzel újra előidézve tegnapi zavaromat.

- Tudtam! Szóval most rá vetettél szemet Jeon?- mielőtt visszavághattam volna, Tae megelőzött.

- Neked szerintem ahhoz pont semmi közöd- vette el épp felém igyekvő kezét Kook. A francba. Pedig talán megfogta volna a combomat...

- Amit egyszer megtett, szerinted nem fog többször? Te ettől okosabb vagy JungKook- utalt a YoonGival való félrelépésemre. Ami igazából nem volt az, hisz egyedülálló voltam lényegében...

- Szóval? Segítesz nekünk, vagy még itt kell ülnünk?- JungKookon kívülről nem tűnt úgy, mintha meghatotta volna, de kitudja, ilyenkor mi jár a fejében... Te jó ég...

- Még átgondolom- fogta meg a mellette pihenő lovagló sisakot majd az ölembe dobta.

- Ez meg mi?- rezzentem össze majd értetlenül néztem, ahogy felállt.

- Hajrá városi kölyök- lépett el a fotel közeléből majd távozott a konyhába.

Nem vagyok városi... csak különc..

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, elnézést :3

Gondoltam ideje már egy kis JK szemszögnek is :3 de nem túl sokat~
Egyébként elnézést, hogy későn tettem ki,csak belemerültem a sorozatomba és az egyik cuki olvasó figyelmeztetett, hogy haho, mikor lesz rész? XDDD
Bocsánat xD

Amit még szerettem volna mondani, hogy hétvégén csak napi 1 rész lesz. Kevesebb az időm sajna. És, hogy hétfőn szintén nem lesz időm írni, de akkor egyáltalán. Kicsit ki kellene már ruccannom 😅 de utána újra gőzerővel írni fogok :3 megígérem :3

Sajna visszaestünk a 31. helyre de... a btsfanfiction kategóriában a 2. Helyen vagyunk szóval nem is tudom, hogy sírjak vagy örüljek xD mindegy is.

Ha tetszett a rész, hagyjatok nyomokat ♡♡

Pussz:VALAKI