JiMin Pov

Újra a kávé és süti illat kavalkádjának a közepébe vetődtem már bő egy hete. Hoseokkal azóta szerencsére napi szinten tartom a kapcsolatot, ami boldogsággal tölt el. Visszakaptam egy régi barátomat és jobb a kapcsolatunk, mint valaha. Kell ennél jobb érzés? Bár, ha még ezt is tetőzni akarom, most is JungKookra várok, mint minden délben, hogy megjelenjen az ajtóban, leüljön a szokásos helyére. Zakóját a mellette kévő székre terítse, de még véletlenül se a vele szemben elhelyezkedőre. Hogy barna szempárját végigvezesse a pincéreken, majd megakadva rajtam elmorzsoljon egy kedves mosolyt. Kedves, de barátságos mosolyt. És ez számomra elég. Nem akarom másodjára is elrontani mindent. Egyszer már megszívtuk. Kétszer nem kellene.

- Csak nem őt várod megint?- zavarta meg bámészkodásomat YeJun. Francba már. Ennyire feltűnő? Pedig szigorúan csak öt percenként nézek az ajtó felé és minden pillanatban, mikor a felette lévő kis csengő megszólal a nyílászáró nyitódása következtében.

- Én? Nem. Inkább vissza is állok dolgozni. Ma nem pihenek- szálltam le a pultnál lévő székről, de megint felcsendült az apró csengő nagy hangja. Ismeretlen, vagy talán túl átlátszó okból, de odanéztem. Nem csalódtam, csak késett egy kicsit ezek szerint. Lassan visszacsukta az ajtót, mikor látta, hogy senki nem szeretne távozni, vagy bejönni. Már az asztalhoz vezető úton megszabadult a zavaró zakójától és letette egy székre. Szigorúan csak a mellette lévő székre tette le hátsóját. Jól láthatóan vett egy mély levegőt, mielőtt körbenézett. Sose értettem, hogy nem akad meg tekintete egy-egy formásabb pincéren. Hisz abból van egy pár. Nem véletlen, hogy ennyien járnak ide. A helyes és szép személyzet sokat dob egy ilyen üzleten.

- Nyomás. majd dolgozol utána- bökte meg a vállam barátom, és ezzel a kezdő lökettel invitált meg JungKook felé. Gyerünk Jimin. Ne most futamodj meg. Minden délben ezt csináljátok. Csak minden délben az a fura érzés ugyan úgy ott lapul a szívem mélyén...

- Szia-, varázsoltam elő leg őszintébb mosolyom. Mellette még ez sem nehéz. Főleg mikor viszonozza is a mosolyomat. A napom egyetlen fénypontja. Nem mintha olyan fényesek lennének a napjaim. Szürkék és egyformák.

- Szia. A szokásosat- mivel még mindig pincér voltam, kikérte rendelését. Nem is értette soha, hogy miért tőlem akarja kérni. Akárki örömmel menne az asztalához, ahogy leül. Még a vendégek is! Képtelenség és érthetetlen az egész.

Ismét saját kezűleg készítettem el a cappuccinoját és vittem az asztalához. Már kintebb volt húzva a székem így hát elfogadtam a néma felkérést és helyet foglaltam előtte.

- JungKook- szólítottammeg a szokatlanul csendes fiút. Az egyetemi órái után nem szokott ennyire magába zuhanni legyenek akármennyire unalmasak. - Történt valami?

- Minek kellett volna történnie?- vonta össze szemöldökét, de ajkai néhány milliméterre elnyíltak. Hazudik.

- Még mindig semmi hír a többiek felől?- kérdeztem rá, de ahogy lesütötte a szemeit éreztem, hogy telibe találtam. - Hoseok se tud semmit??

- JiMin mi gőzerővel keresünk, de semmi. Még egy apró nyomot se találtunk. Hoseok túl könnyű volt ez mindketten tudjuk. A többiek már nem ilyen egyszerűek- temette tenyerébe arcát. Valóban túl elveszettnek és kimerültnek látszott. Alszik ez mostanában eleget?

- De ilyen nincs... Yoongi... Nam... Jin... Taeről csak tudsz valamit elvégre együtt voltatok!- csaptam gyengén az asztalra, ami miatt összerezzent.

- Előbb keressük meg a többieket- vágta rá kemény hangnemben.

- De, mint látod róluk semmit nem találtál már egy hete legalább. Én nem vagyok hajlandó örökké várni. Ha nem megy, fel kell adnunk. Még időben.

- Kizárt, hogy oda velem jönnél- szólalt fel mondatom közben.

- Miért vagy ebben olyan biztos?- vontam össze szemöldökeim.

- Csak tudom és kész- forgatta kezei közt lassan teljesen üres csészéjét.

- Valóban nem a legnagyobb vágyam Tae után rohangálni, de ha ez az ára annak, hogy rendbe hozzam az életem, ám legyen. Akárhol is legyen, veled megyek- próbáltam elkapni a tekintetét, de nem igazán hagyta. Mindenhova nézett kivéve őszinte, barna szempáromba. Nem tudom mi történt köztük, de ezek szerint nem is fogom megtudni, ha ennyire nem akar róla beszélni. Erőltetni meg nem fogok semmit. Az egyáltalán nem az én stílusom.

- Mikor indulunk?- kérdeztem már sokkal lágyabb hangnemben, hátha összeszedi magát és nem az elveszett kis fiú énjét fogja felém mutatni, hanem azt a magabiztos és fölényes JungKookot, akit én megismertem és akibe...

- Az lenne a legjobb, ha holnap hajnalban. Kicsit messze van Daegu. Bár nem az az egyetlen bajom, elhiheted- gondterhelten dőlt hátra. A hála apró fénye csillogott barna szemeiben. Még mindig olyan szépek. Mint két csillag... Akik csak akkor csillognak, mikor tulajdonosuk valóban nagyon boldog.

- Akkor újra szabadságot kell kérnem?- kérdeztem rá sóhajtva és nyűgösen néztem YeJun felé. Kizárt, hogy újra elengedjen. Nem rég jöttem vissza.

- Nem nyafog, hanem nyomás. Még rengeteg dolgot kell megbeszélnünk. Leginkább azt, hogy megígéred, hogy nem rohansz haza, még mielőtt leparkoltam volna- kért meg szokatlanul komolyan.

- Hát nem terveztem kiugrani egy kocsiból sem szóval azt hiszem, ezt be fogom tudni tartani- kuncogtam majd felállva a székről indultam meg főnököm felé, de szerencsére JungKookkal a nyomomban.

- Mit szeretnétek?- kérdezett rá újra ő, mert megint nem mertem megszólalni. nem vagyok az ilyenekhez hozzászokva. Tehetek én arról?

- Hát megint kivenni egy...- néztem Kookra, hogy mennyi időre akar megint elrabolni. Mármint nem ő hanem a munkánk. Bár azt se bánnám, ha ő tenné... Vagy mi a szösz... Jezusom miket beszélek.

- Ismét kiruccannánk egy hétre- karolta át újra vékony derekam. És én még csodálkozok, hogy YeJun azt hiszi, együtt vagyunk? Meg sem lepődök. Lassan én is azt hiszem!

- Megint? JiMin tellik abból a kevés fizetésedből?- lepődött meg a főnököm. A főnököm is tudja, hogy az a fizetés, amit kapok, még éhen halni is kevés. Ez...szégyen.

- Csak engedj már el...- morogtam a nem létező bajszom alatt.

- Tudod megtetszett múltkor a hangja, már ha érted- fogta suttogóra a hangját JungKook s pimasz mosollyal néztek össze mind a ketten. Oh, hogy baszódnál meg Jeon!

- Ez esetben jó szórakozást. Jimin te meg néha engedd el magad. Mindig be vagy feszülve- kacsintott rám, s alig tudta visszatartani a nevetését.

Ezt még vissza fogja kapni JungKook. Ebben biztos lehet.

***

Másnap megint korán keltett, de most volt cukrom, amivel meg tudta ízesíteni, az amúgy szörnyű ízű kávét. Meg tudnám szokni, hogy minden nap ő kelt. Csak nem úgy, hogy majdnem betöri az ajtóm vagy rátapad a csengőre. Akkor képes lennék addig verni míg még mozog. Hanem mondjuk, ha mellettem kelne... Az se lenne a legrosszabb.

- Most... JungKook a köves út arra van- mutattam az ellenkező irányba, mikor az autó alatt már poros út ropogott.

- Nem ugrassz ki. Megígérted- figyelmeztetett mielőtt még az ugrás megfogalmazódott volna a fejemben. Mi ez a por? Oké, hogy nem a város legszebb negyedében élek, de akkor is a városban!

- Én nem fogok faluban lenni egy hétig!- jelentettem ki hisztérikusan.

- Nem is kell mert- fordult le, bár szerintem ott csak egy kitaposott ösvény volt. itt meghatározott utak sincsenek! Hova hozott ez az állat?? - Mert egy tanyán leszünk- mutatott el jobbra, mire félve, de arra vezettem a tekintetem.

Ezt nem mondja komolyan. Nem mondja komolyan, hogy ott él Tae. Nem mondja komolyan, hogy Tae még jobban visszavonult, mint én...

- Megérkeztünk- állította le a motort és kicsatolta a biztonsági övét.

- JungKook, én nem- mondtam határozottan.

- Gyere már JiMin- bökte meg a vállam majd kiszállt napszemüvegét magával hurcolva. Nem éjszakázhatok itt a semmi közepén egy kocsiban.

- Ne hagyj itt!- kiáltottam utána és merészkedtem kiszállni, de valamibe beletapostam, amekkora lendülettel kiszálltam és szét se néztem a lábam alatt, így a jobb cipőtalpam alatt nem volt kemény a föld. - Ez meg...

- Reménykedjünk, hogy sár volt- kuncogott Kook majd megveregette a vállam. - Gyerünk városi. Dolgunk van.

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, elnézést ^^

Mai első rész :3 Lehet kicsit rövid lett, de ezt olyan bevezető résznek szántam a következő küldetésük előtt x3 Remélem nem lett túl rövid ^^

Igyekszek ma is dupla részt hozni, de az csak delután 4 után lesz kint. Azt hiszem egy rész delelőtt és egy rész délután. Ez még így jól is van felosztva XD Főleg, hogy olyan három órára kész szokott lenni az is csak szeretek várni XD ma azt hiszem még jövök a díjak második felével is, ha már ilyen korán kezdtem XD

Ha tetszett a rész, hagyjatok nyomokat <3

Pussz: VALAKI