Jimin Pov

A beszélgetésünket követően elmentünk az öltözőbe, hogy összeszedjük a cuccainkat. Elgondolkozva álltam meg,egyik kezemben a táskámat fogva. Remélem semmi fontosat nem hagyok itt.

- Mindened meg van?- ölelő karokat éreztem meg a derekam körül. Egy apró áramütés futott végig az egész gerincvonalamon,ahogy egyetlen érintése ennyire levett a lábamról.

- Hát...igen. Azt hiszem- remegett meg a hangom.

- Akkor mire várunk még? Tae már kint van- ajkait nyakamhoz érintette egy pillanatra. Az egész testemen átfutott egy enyhe borzongás.

- Mi van köztünk?- fogalmam sincs mikor lettem én ennyire őszinte és, hogy mikor mondtam ki utóljára ilyen őszintén a gondolataim, de a reményem hal meg utoljára,hogy hasznos volt eme fejlődésem.

- Jelenleg?- tenyere végigsiklott keskeny derekamon és maga felé fordított. Lehet eddig nyeregben éreztem magam, de most már így,hogy szembe kell vele néznem, szó szerint... mát kevésbé vagyok annyira bátor. - Levegő. De könnyen segíthetek rajta.

Annyira elvesztem tekintetében, hogy mondata másik felét már csak a csókunk közben tudtam felfogni. Elvicceli. Számára lehet egyértelmű, de számomra teljesen ködös az egész.

- Jajj ne már. Egyszer jövök be, akkor is nyaljátok egymást!- TaeHyung puffogó hangja zavarta meg most különösen édes csókunkat.

- Örülnél,ha téged nyalnálak- csúszott ki Kook ajkai közül a pimasz megjegyzés. Ezek sosem fognak változni úgyérzem...

- Hova is kell menni?- ült be TaeHyung előre, én pedig hátra, a szokásos helyemre.

-Miért nem Jimin ül itt mellette?- vonta fel sötét szemöldökét párom...? Nevezhetem én így? Aish egy traktorba több önbizalom szorult, mint belém.

- Mert én vagyok az idősebb- pillogott nagyokat a fiú. - Meg a nagyobb is- pimasz mosolyát kedvem támadt letörölni,de inkább csak megforgattam a szemeim. Most adja vissza, hogy állítása szerint, "mindig előtte faljuk egymást".

- Lehet kicsi,de máshol nagyobb- előkeresett JungKook egy tollat,miközben ezt a mondatot csak félvállról odavágta. - Itt a cím, hogy hova kell menni.

- Hagy nézzem szerintem- vettem ki a kezéből. - Nem akarok megint az isten háta mögé kerülni a tájékozódási képességed miatt.

- Most miért? Akkor is megoldottam! Csak te veszekedtél velem mindig- görbültek le az ajkai.

- Ez tudom merre van- néztem a cetlit.

- Honnan?- ráncolta szemöldökét Tae.

- Régen ez előtte lévő utcában éltünk azzal a senkiházival- utaltam nevelő apámra majd visszaadtam a cetlit. -Megbízok benned. Menjünk.

- Érzem, többet ilyet se fogok hallani- kuncogott Kook majd beindította a motort, és valóban teljes odafigyeléssel el tudtunk menni a pontos helyre. Ilyen nincs. Rendesen büszkeség áradt szét a mellkasomban.

- Ügyes vagy- mosolyogtam rá, amint kiszálltam.

- Tudom- hajolt közelebb, hogy egy puszit lopjon, de nem is én lennék, ha nem abban a pillanatban fordítottam volna el a fejem és szegény nekem ütközött.

- aucs!- fogta az orrát, ami a fejemnek csapódott.

- Bocsi!- kaptam vissza a fejem. - Ne haragudj- nyúltam volna az arcához,hogy megnézzem mennyire sérült,de hisztisen elkapta azt.

- Nem..ez most fájt- motyogta orrhangon.

- ne haragudj- húztam el a számat. Ezt jól megcsináltan

- Srácok, nem akarok megint hangulat romboló lenni, de be kellene menni talán. Vagy felcsengetni- bökött a kaputelefonra TaeHyung és meg se várva minket, elkezdett felcsengetni.
Szegényemet felzavarja kora délután.

- Vedd már fel...- morogta halkan Kook, amint mellé értünk.

Bő két percig várnunk kellett sajna, mire egy halkan ziháló hang végre felvette.

- Igenh?- szuszogását próbálta visszafogni, de túl egyértelmű volt.

-Tae, Kook és Jimin. Felmehetünk?- bizonytalanodtunk el a válaszban.
Valami nekem nagyon furcsa volt.

-Perszeh...az ajtó nyitvah- rövidre fogta, utána le is tette, de a bejárati ajtó kinyílt.

- Nekem van egy sejtésem- jegyezte meg Kook, mikor mar fel lépcsőztünk a negyedik emeletre.

- Mégis mi lenne az?- kérdeztem egy kopogtatás kíséretében, de az ajtó kinyílt.

Valahogy a hanghoz most megláttuk a teljesen hozzá illő kinézetet. Pontosabban egy félmeztelen,kócos és kipirult NamJoont,de ahogy a tekintetünket a kanapéra vezettük egy hasonlóan kellemetlen helyzetbe kerülő Jint pillantottunk meg.

-Zavarunk?- sokkolódtunk le mind a hárman.  Azért ez elég kellemetlen volt mind az ötőnk számára.

- Dehogy...rég láttunk titeket- engedett be minket egykori vezetőnk.

Na erre a magyarázatra leszek nagyon kíváncsi.

Oh Boii Halii

Na ilyen ritka szar részt is rég írtam, de vissza kell zökkennem az egészbe... muszáj. Egyelőre sajnálom :c

Nem vagyok vele megelégedve,de az elsővel soha nem is leszek. Ez most ilyen lett, ne haragudjatok :c

Ami azt illeti, köszönöm a sok visszajelzést, hogy örültök mert visszajöttem. Az is sokat segített egyébként abban, hogy jó kedvvel kezdjek bele ebbe az egészbe ^^

Ennek a sztorimnak sajna lassan vége, de nem hagyom abba :3 jön majd a következő :3

Amennyiben tetszett a rész,hagyjatok nyomokat ♡♡

Team traktort ♡♡

Pussz:VALAKI