2. évad 20. rész
Jimin Pov
- Te Jimin- bökte meg a vállam YeJun, miközben én megint a bevételemet számolgattam, de a kiadás még mindig több volt. Pedig már azt se tudom, mikor ettem utoljára.
- Mondd- motyogtam a bajszom alatt, bár nem különösebben figyeltem. Azon gondolkoztam inkább, hogy mikor hajtson át rajtam egy traktor. Akkor legalább nem kell se lakbért fizetnem, se kajára költenem. Olyan tökéletes lenne.
- Most már megint rózsaszín minden azzal a fiúval?- eléggé puhatolózott így felnéztem már, hogy lássam az arcát. Inkább kíváncsi volt, mint sem rosszindulatú.
- Miből gondolod?- rágtam tollam végét. Hülye megszokás. Ezt iskolában is csináltam. Már amikor bejártam persze.
- Hát mindig mikor idejön, te szinte fejvesztve rohansz meg minden második mondatod...- nem sikerült végig mondani megfigyelését, mert Tae szerencsére közbeszól.
- Jimin, pasi veszély- bökött fejével az ajtóra, míg bevitte a mosogatóba a koszos tányérokat, csészéket.
- JungKook- csillantak fel barna szemeim s egy másodperc tört része alatt rohantam elé. Most még a kabátját se volt ideje levenni. - Szia- hatalmas vigyor ült az arcomon, s vártam, hogy most vajon mit kapok.
- Szia Törpe- ölelt magához,s ajkait az arcomnak érintette. Pillanatok alatt felgyorsult a szívverésem, s a légzésem se volt teljesen normális. Mit teszel velem JungKook.
- Tae ezek most együtt vannak?- kiabálta be főnököm az épp mosogató Taehyungnak.
- Nem tudom, de valószínűleg Jimin esténként nem párnacsata miatt visít- jött a szintén kiabálós válasz, ezzel már végképp ledöbbentve minket. Annyira nem is szoktam visítani csak... csak JungKook mormolja mindig a fülembe, hogy eresszem ki a hangom meg ilyenek és...
- Jó szerintem inkább rendeljünk- kuncogott Kook bár nem úgy tűnt, mint aki zavarban van. Ennyire nyugodtan kezeli a helyzetet? Tanítson!
Tae lassacskán odaért hozzánk, mi pedig leadtuk a rendelésünket. Vagyis JungKook. Én szokásosan nem ittam semmit.
- Na gyerekek, bejelenteni valóm van- ivott egy kortyot a kávéjából.
- Ugye Jimin nem terhes?- fehéredett le Tae, de ezzel csak azt érte el, hogy Kook félre nyeljen.
- Tae én nem lehetek terhes- néztem rá hitetlenül. Ő tényleg ennyire...?
- Persze, hogy nem lehetsz, ha védekeztek rendesen- forgatta meg a szemeit. Oké, én azt hiszem, feladom. Majd ver a fejébe értelmet az, akinek van hozzá idegrendszere.
- Nem, Jimin nem terhes- sóhajtott egy nagyot beszélgetésünk harmadik személye. - Hanem meg van Jin és NamJoon.
- Mi? Egyszerre?- nőttek nagyra a szemeim.
- De hát előbb nem YoonGit kelene valahogy meggyőzni?- kérdezte halkan Tae. Még ő sem volt biztos abban, hogy valóban ezt kellene tennünk, vagy, hogy egyáltalán sikerülne-e.
- Nézzétek, én is sajnálom, hogy YoonGi nem tart velünk, de ez az ő egyéni döntése, Nem hagyhatjuk, hogy egy ilyen akadály után ne folytassuk. Már csak egy lépésre vagyunk a céltól. Vagy YoonGival, vagy nélküle. Még van ideje meggondolnia magát- akármennyire lehangoló volt, az amiket mondott, be kellett vallanunk, hogy teljes mértékben igaza van.
- Hogy találtál rájuk?- kérdeztem halkan. Mély levegőt vett majd kezét a kezemre téve elkezdte felvázolni a helyzetet.
- Épp V live-on nézelődtem egyik előadáson, mert hihetetlen unalmas volt, aztán szembejött velem. Milyen meglepő, főzős liveokat csinált, de az egyikben Nam is bement hirtelen azzal a mondattal, hogy "szívem, eltörtem a napszemüvegem"- halkan felkuncogtam majd megsimogattam a kezét.
- Szóval együtt...- gondolkoztam el. Igazából várható volt. Mindig olyan különleges volt körülöttük a levegő. Olyan... más.
- És, tudod merre laknak?- kérdezősködött Tae mintha már elvesztette volna a fonalat.
- Beszéltem vele és ők az elsők, akik várnak is minket, vagyis számítanak a jövetelünkre. Egy röpke délután lesz így YeJun nem fog megenni- kacsintott rám édes mosollyal. Oh, végre erre is figyel. Nem tudom mi lelte JungKookot, de ez a változás hihetetlen nála. Már épp oda akartam hajolni, hogy egy óvatos csókot nyomjak ajkaira, de Tae ezt is megszakította egy kérdéssel.
- De...várj ők együtt vannak?- megint olyan volt a tekintete, mint aki eddig elkalandozott.
A fiú terhesség után már esküszöm, meg sem lepődök. Ha nem ismerném, azt hinném a traktor vitte el az eszét.
Oh Boii Halii :3
Lehetnek benne hibák, elnézést szeretnék kérni ^^"
Szóval tegnap nem sikerült duplázni sajna, de ez a lustaságom miatt volt :c Bocsánat :c
És ma sem vagyok biztos abban, hogy tudok még egy részt hozni, de igyekszek, ahogy tudok ^^"
Próbáltam ezt érdekessé tenni, de fogalmam sincs mennyire sikerült ^^"
És bocsánatot szeretnék kérni a rövid rész miatt is... Most nagyon nem megy ez nekem :c
Ha tetszett a rész, hagyjatok nyomokat <3
Team Traktor <3
Pussz: VALAKI
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top