Jimin Pov

Nem tudom gyermekeim, de mondtam már, hogy YeJunnak arany szíve van? Szóval a kiskiruccanásuk Daeguba kicsit hosszabbra sikeredett és egy szót sem szólt, hogy csak úgy beteget jelentettem. Persze csak JungKooknál lógtam plusz két napot még, de nem akart elengedni. Persze csak olyanok voltunk, mint két nagyon nagyon nagyoooon jó barát, nem történt semmi köztünk mégis élveztem, hogy egy kis fény ragyogott fel a szürke és semmilyen életemben. Aranyat értek számomra ezek a napok, de egyszer vissza kellett jönnöm dolgozni. Egyrészt nem akartam cserbenhagyni YeJunt mert rengeteget köszönhetek neki. Másrészt meg miért legyek haszontalan, aki mások nyakán lóg? Könyörgöm, eddig is megéltem, ezek után is meg fogok.

- Hey Chim, ma be kellene tanítanod valakit- fogadott ezzel korán reggel barátom. Meglepődve ám, de biccentettem, miután felkötöttem derekamra a kötényemet. - De ha nem baj. Nem bíznám arra a fekete hajúra. Amúgy neki egyáltalán mi a neve?

Muszáj voltam felnevetni, de csak legyintettem. Tipikus YeJUn. Azt se tudja, kit vesz fel és jobb esetben a nevét megjegyzi. Szegény fekete. Az ő nevét még én sem tudom.

- Remélem, az új gyereknek tudod legalább a keresztnevét- köszörültem meg a torkom és hátratúrtam szőke hajam. Kezd túl csúnya lenni a lenövésem. Talán idejenlenne újra festeni. De a festék is olyan drága... A havi keretbe főleg nem fog beleférni. Aish...

- Ezért fogod te betanítani, mert te megjegyzed, és majd elmondod nekem. De elvileg ismer téged, ezért gondoltam, hogy felveszem- karolta át a vállam majd kivezetett az öltözőből.

- Hát nem ígérek semmit a név mem... Tae?- be se fejeztem a mondatomat, téglalap mosolyú barátom heves integetésbe kezdett felém. - Mit keresel itt?

- Remélem nem baj- kuncogott majd szoros ölelésbe vont. Furcsa belegondolni, hogy három éve még képes lettem volna megfojtani egy kanál vízbe, vagy, hogy valamikor képes lettem volna áthajtani rajta egy szexi traktorral. Már el se tudnám képzelni. Túl sok minden változott rövid időn belül.

- Dehogy baj, te buta, de miért? JungKook nem tart el?- kuncogtam fel bár nem gondoltam komolyan.

- Utálok másnál csövezni, még ha nem is engedi, hogy valamit én fizessek. Meg míg ő az egyetemen van, unatkozok- vonta meg a vállát s barna hajába simított. - Ide meg egyből felvettek, amint besétáltam.

- Nem csak téged- kuncogtam és megveregettem a hátát. - Akkor én foglak betanítani. Első, amit tudnod kell- közelebb hajoltam a füléhez. - A fizetésed a minimál bértől is kevesebb lesz.

- Azt gondoltam- szomorúan elhúzta száját, de akkor a legfontosabbal tisztában is volt szerencsére. A többi már gyerekjáték volt.

Szerencsém volt, hogy nagyon gyorsan tanult. Az első rendeléséhez kísértem, de a két srác látványa eléggé bezavarta szegényt. Persze jót mulattam rajta, viszont néha kisegítettem egy-két mondattal. A vendégek megértőek voltak, de egy telefonszámot már kapott is.

- Ezzel mit kell kezdeni?- mutatta a számsort, mire majdnem felkacagtam.

- Felhívni, ha majd szeretnél tőle valamit. Láttam én, hogy néztél rá- böktem oldalba. Ez a nap igazából délig így ment, de nem mert belevágni a hatalmas forgalomba, ezért csak sóhajtva leült a pulthoz.

- Ez nehéz- motyogta hajába simítva.

- Kicsit, de a java most jön. Oh, Kook- szúrtam ki beigyekvő barátunkat.

- Kiszolgálhatom?- pattant fel- Tőle hátha nem kapok telefonszámot- bökött az előtte tornyosuló cetlikre. Azt hiszem ennyit még se a fekete hajú, se én nem kaptunk egyszerre, mióta itt dolgozunk. Tae tudhat valamit.

- Oh, hát ti?- nézett ránk nagy szemekkel a kinézett vendégünk, mikor beálltunk az asztalához.

- Én leülni jöttem- foglaltam helyet a "székemen" majd onnan pillogtam fel TaeHyungra.

- Én meg felveszem a rendelésetek- húzta ki magát az új munkatársam.

- Akkor én most egy espressót kérek. Jiminie?- fordult felém az idősebb fiú.

- Én nem kérek semmit, csak hogy ne rontsd el a kávéfőzőt- kuncogtam, de egy csúnya pillantást is kaptam mellé ajándékba. Mikor távozott kellemesen felkuncogtunk, de nem kinevettük, csak túl aranyos volt a próbálkozása.

- Hogy hogy itt dolgozik?- kérdezte Kook előrébb hajolva. Zavartan utánoztam tettét, de elég kellemetlen volt tőle néhány centire lenni. Mikor szokom már meg és mikor nem fogok végre fülig pirulni?

- Azt mondta pénzt akar keresni. Rossz helyre jött, de egye fene. Legalább nem unatkozok- kuncogtam lesütött szemekkel. Túl átható a tekintete, a francba.

Szép lassan az az egy kávé is megérkezett, majd hiányzó tagunk is csatlakozott hozzánk.

- És.. mi lesz így YoonGi nélkül?- kérdezte halkan és bizonytalanul Taehyung. Ez a kérdés az én fantáziámat is piszkálta, még se mertem rákérdezni. Ez volt az első bökkenő az egész tervünkben. Így... nem lesz az igazi. Ezt mindenki tudja.

- A shownak folytatódnia kell mindenütt... vagy valami ilyesmi- kavarodott bele saját hevesen kezdett mondatába JungKook. Na igen őt se az eszéért szeretjük.

***

- Mit szoktál csinálni mikor már egyedül vagy?- fogadta el a felé nyújtott seprűt Tae. Mondtam neki, hogy nyugodtan haza mehet, megoldom egyedül, de ragaszkodott, hogy segíthessen. Én többször inkább már nem utasítottam vissza.

- Meg fogsz lepődni, de takarítani. Egyelőre seperj össze, aztán meg megnézzük, mit tudok még rád bízni- kuncogva adtam mellé egy lapátot is s míg ő a padlót tette rendben, a rágókkal ismét bajom akadt.

- Oh, egy Kookie!- kiáltott fel hirtelen társam, de már meg sem lepődtem, hogy bevertem a fejem az asztal kemény lapjába.

- Baszod, legközelebb nem tudnál akkor jönni, ha már mondjuk, nem vagyok az asztal alatt?- fejemet fogva bújtam elő. Már csak az kellene, hogy legközelebb egy rágó is a tincseim közé ragadjon.

- Ne haragudj- nézett rám bűnbánóan, bár szája sarka mosolyra húzódott. - Tae, menj haza nyugodtan. Majd én segítek Jiminnek.

- Aztán óvatosan- adta át a kezébe a seprűt majd a kötényét letéve ölelt meg gyorsan. Holnap találkozunk.

- Szia- néztem utána majd átvezettem tekintetem a mosolygó, egyre inkább közeledő JungKookra.

- Szia Jimin- ölelt át szorosan. A kezemben tartott fogpiszkálót elejtve öleltem át a nyakát majd mellkasába fúrtam a fejem. Kellemes meleg járta át az egész testem, amit igazából soha senkinél nem éreztem egészen eddig.

- Szia... Kook- néztem fel a szemébe egy kedves mosollyal, de az ő szemeiben tett vágyat láttam. Egészen addig nem értettem, hogy mire készül, míg újra össze nem érintette ajkaink. Elégedett sóhaj hagyta el ajkaim miután viszonoztam lágy csókját. Talán ez volt az a sokadik csók, amit nem tudtam hova tenni. Nem tudtam a szándékait, nem tudtam semmit, hogy mi játszódik le a fejében. Mégis jó érzéssel töltött el kedveskedő érintése. Meg tudnám már nem azért.

- Miért?- kérdeztem ajkaitól néhány centire suttogva. Szerettem volna hallani komoly szándékát, ha egyáltalán van olyanja.

- Bassza meg Jimin- nyúlt állam alá, hogy míg a szemembe néz, ne tudjam olyan könnyen elkapni a tekintetem. - Életem legjobb tette volt téged fejbe vágni egy kocsi ajtóval.

Most mondjam azt, hogy ettől őszintébb vallomást még életemben nem hallottam?

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, elnézést ^^"

Huh mai első rész :3 Ha törik, ha szakad én ma duplázni fogok gyermekeim XD Bár már nagyon éhes vagyok szóval megyek és megpróbálok valami ehetőt keresni vagy csinálni XD

Kicsit nyálas rész lett, de egye fene, ilyen volt a hangulatom XD

Remélem tetszett :3

Ha igen, hagyjatok nyomokat <3

Team Traktor <3

Pussz: VALAKI