Jimin Pov

Mind a négyen lesokkolva pillantottak rám, hogy egy olyen sztori után,nekem miért ez maradt meg?
Magam sem értettem, de az álmom óta motoszkál ez a fejemben. Persze tudtam nagyon jól, hogy valaki fejbevert még néhány éve,de annyira be volt öltözve, hogy magam sem tudtam megállapítani,hogy ki lehetett ő. De én nem voltam beöltözve. Tudnia kell, hogy ha ő volt.

- Emlékszel...mikor egy fekete ruhás férfi kiszállt egy kocsiból és az ajtó az eltalálta a...homlokod?- kezdte halkan, bizonytalanul és lassan, de én heves bólogatásba kezdtem. Csak nyögje már ki! - Az én voltam... DE MEG TUDOM MAGYARÁZNI!

Hevesen akarta folytatni, de mély lélegzetem beléragasztotta azt a fikarcnyi magyarázatot is, amit ki akart magából préselni.

- Tudod mi az egyetlen szerencséd Jeon?- szólaltam meg halkan és kimérten. -Hogy kedvellek.

Magamat is megleptem kijelentésemmel,de igaz volt.

- Nos, mielőtt túlságosan kínosra váltódik a téma Jimin hirtelen és egyáltalán nem ide illő vallomása miatt, a lényegre térhetnénk és a válaszodat szeretnénk hallani YoonGi- köszörülte meg a torkát TaeHyung a nagy csendben. - Velünk jössz?

- Nézzétek- sóhajtott fel az említett és hátradőlt a kanapén. - Nem lehet. Én meg vagyok elégedve a mostani életemmel. Van egy csodaszép párom. Ez számomra... mindennél többet ér. Lehet nektek könnyű,mert egy csapatban vagytok-  itt rám és Kookra mutatott. -De nekem nem. Mert nagyon jól tudjátok,hogy az az élet nem csak a családtól, hanem a szerelemtől is megfoszt. És én többet abból nem kérek. Sajnálom.

Mind gondoltuk,valahol bent mélyen éreztük,hogy YoonGi nem hogy nehéz eset lesz, de ezer százalék,hogy nem jön velünk. Összenéztünk mind a hárman,majd lábra állva biccentettünk.

- Köszönjük a vendég látást- mondta mindannyiunk nevében JungKook.

- Akármikor szivesen látunk titeket- állt fel Mark majd szorosan megölelt minket.

- Mi is téged YoonGi. Főleg ha meg is gondolod magad- próbáltam szemeimmel a lelkébe látni, de túl határozott volt.

Meghajoltunk illedelmesen és távoztunk tőlük. Nem szóltunk egymáshoz egy árva szót sem egészen addig, míg kocsiba nem ültünk. Sajnos a hosszú út során egyszer tankolni kellett,de Tae vállalta azt. Azt mondta mi beszélgessünk nyugodtan.

- Ne szomorkodj- fordult hátra JungKook

Egy pillanatra néztem csak a szemébe, de utána megint a távolt kémleltem. Vagyis a mellettünk húzódó benzines csöveket. Vajon valaki jön ide mondjuk traktorral tankolni? Arra jár akció?
Körbenéztem hátha találok valamilyen táblát vagy kiírást a traktorokra vonatkozóan.

- Jimin...mit keresel?- kuncogott fel halkan a hangulat ellenére Kook.

Sóhajtva dőltem vissza az ülésbe és pillogtam gyönyörű szemeibe. Ezek a szemek régen is elvarázsoltak az már fix...

- Nélküle nem lesz ugyan olyan-vallottam be és pici ujjaimon igazgattam a gyűrűimet.

- Tudom Jimin, de meg kell próbálnunk. Már nem vagyunk messze a cél egyenestől...bízol bennem?- kezét kezemre tette,még ha elég kényelmetlenül is ült emiatt.

Csak egy mosolygós bólintásra futotta mert Tae vissza ért. Mindannyian fáradtak és nyűgösek voltunk, ezért mihamarabb haza is akartunk jutni.
Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy azt se vettem észre, amikor elhagytuk a buszmegállómat, s JungKook háza előtt parkoltunk le.

- De miért...?-értetlenül néztem a nagy lakásra majd tulajdonosára. Kiszálltunk lassacskán a járműből,de én nem indultam befele.

- Oh, teljesen udvariatlan voltam- kapott a fejéhez JungKook. - Meg sem kérdeztem,hogy van-e kedved itt aludni...veled.

Nyuszis mosolyát megvillantva várta válaszom, ami egyébként is igen lett volna.

- Szívesen alszok veled- húztam nagy vigyorra ajkaim. Még mindig nem tudom mi van velünk, de egyre jobban tetszik ez az egész.

- Fúj, de nyálasok lettetek- fintorodott el Tae. Na így kell megölni egy ritka pillanatot.

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, elnézést 😅😅

Huh gyermekeim, első rész, amit 16 évesen írtam,szóval remélem,hogy nem lett béna vagy hasonlók 😅😅 bár a vén ujjaimmal nehéz már írni XDD

Boldog szülinapot azoknak,akik ma ünneplik ♡  ikertesóók xDDD

Nos egy kicsit rövidke rész lett, de holnaptól minden újra rendes kerékvágásban lesz 🙂☺☺ remélem, legalábbis 😅😅

Ha tetszett a rész,hagyjatok nyomokat  ♡♡

Pussz:VALAKI