Jimin Pov

- Ti egyébként hol találkoztatok?- tettem fel a kérdést,mikor már együtt hanyatlottunk le a puha kanapéjukra. Igazából elég jó környéken éltek és a lakásuk is otthonos volt.
Engem megis az érdekelt,hogy három év alatt ezek, hogy kavarodtak így össze. Mármint imádom mindkettőt és örülök, hogy boldogok, de mégis. Az a kíváncsiság akkor is ott ül bennem.

-Hát az egy elég érdekes sztori- kacagott fel Mark majd YoonGi szokásától eltérően átvette a szót s Ő kezdett bele a mesélésbe.

YoonGi Pov

És már megint. Nem hiszem el,hogy még mindig ebben a kosz fészekben kell rohadnom megalázva és jóformán semmi pénzért! Nem,nem bántam meg,hogy az a hat lüke eltűnt az életemből. Egy hiányzik...de ez egyértelmű. Napi szinten eszembe jut, hogy vajon mit csinálhat épp Jimin. Jól van..? Eszik rendesen...? Ugye nem koplal már megint...? Jó ember...van mellette?
Saját magam szenvesztettem annak a fiúnak a gondolatával... a csókjai emlékével...az érintései mámorával... az a fiú egy angyal egy tökéletes...

-Hey Min! Figyelsz?? Van egy új vendég- csettintgetett szemem előtt hosszú, műkörmös ujjaival Jiyun, az egyik... örömlány a munkahelyemen. Félreértés ne essék, én nem vagyok egy közülük, csak ez a bár ilyesmi szolgálatokat is nyújt. És mióta az eszemet tudom és itt vagyok,azóta minden egyes ismeretlen és új embert, legyen az férfi vagy nő, én tesztelek le,hogy ugyan mit is szeretne. Mert a bordélyházaknak nem kellene,hogy nagy híre legyen. Nem is verjük magy dobra. Egyszerűen csak egy bár ahova mindenki más szándékokkal jön.

- Megyek már Noona- morogtam nemlétező bajszom alatt és felkaptam jegyzettömböm. Megigazítottam a kötényem majd kiléptem az ajtón. Mondani se kellett, hogy ki az újonc, csak rá kellett nézni. Szemeiben félelem ült, ahogy meghúzta magát egy széken, de láttam rajta, hogy legszívesebben elrohanna innen. Nem hibáztatom... innen mindenki csak menekülni akar. De furcsán ismerős volt. A magy őzike szemek... a vékony testalkat... nem voltam biztos abban, hogy őt látom egészen addig míg meg nem szólalt.

- YoonGi?- lehet nem változtam annyi, azóta a meghallgatás óta, de ledöbbentem,hogy felismert. Na meg azt a bársonyos és simogató hangot egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből. Kétség kívül Mark ült előttem.

- Milyen balszerencsés módon keveredtél ide?- vontam össze szemöldököm és megtámaszkodtam egy széken. És ő tényleg semmit nem változott. Ugyan úgy édes mosoly ült az arcán, azzal a félénkséggel, amivel belekezdett abba a dalba. Hogy felejthetném el... hisz nem egyszer kapcsolódott össze a tekintetünk...
Vagy csak Jiminre emlékeztet? És akarok magamnak valamit...ami Jiminhez köt?

- Hát megszomjaztam és a nagymamám sose mondta milyen éttermek vagy hasonlók vannak erre ezért úgy gondoltam körbe nézek. És huh azt hiszem épp egy jóba, ha nem a legjobba tévedtem be- előre hajolva megtámaszkodott a könyökén. Oho Mark...oho...

- Ezesetben gyere a pulthoz. Ott jobban biztonságban vagy- fogtam meg a kezét,kérdés nélkül. Jó pontnak vettem,hogy nem húzta el,hanem erősebben fogta sajátomat.

Elvezettem egy székhez majd a pult másik oldalára álltam. Mindjárt nem volt annyira feszült,sőt, már fesztelenül mosolygott is. Mi ez a furcsa vigyor? És ez a furcsa fény a szemében... Kész kérdőjel ez a fiú számomra. Talán ezért vonz ennyire?

Megcsináltam a rendelését de szigorúan alkoholmentesre voltam hajlandó rábólintani. Valamiért nem éreztem hasznát annak, hogy leitassam. Na meg ha innen kilép,jobb ha józan marad. Kitudja milyen baja esik...
Furcsa mód mindenről el tudtunk beszélgetni. Nem hozta fel a múltat,hogy mi történt a bandával stb, se Jimint. Ami azért még furcsább volt,hisz mindenki szerint Jimin lenne az egyetlen közös témánk, de gyermekkortól megkezdve rengeteg közös vonást találtunk, amiről akár órákig el tudtunk beszélgetni. 

- És mennyit kell fizetni?-kérdezte hirtelen közelebb hajolva a kelleténél.

- Mármint?- nyaltam meg ajkaim és előre dőlve támaszkodtam a pulton, hogy még közelebb legyek hozzá. Nem tudom miért... csak kell a közelsége. A lelkem igényli.

- Azért- mutatott egy ajtóra. Egy átlagos ember azt hinné, hogy csak egy sima ajtó,de akik itt dolgoztak,nagyon is tudták,hogy az az ajtó mit rejt és kik vannak ott.

-Te megőrültél. Én nem- ráztam meg a fejem és el akartam húzódni, de kezem után kapott.

-Ne hülyíts szépfiú-azzal áthajolt a közöttünk húzódó pulton és ajkait az enyémre tapasztotta.

Túl gyors? Meglehet,de nekem az a csók elég volt ahhoz,hogy tudjam, megtaláltam a másik felem és azt,akivel le akarom élni a nyomorult életem hátralévő részét,hogy azok legalább minden egyes nap a mosolyától szebbek legyenek.

Jimin PoV

Talán kissé elérzékenyülve töröltem meg a szemem. Mark boldog. Megtalálta a másik felét. YoonGi boldog. Megtalálta azt, aki szebbé teszi a morcogós napjait. Hatalmas büszkeség áradt szét a mellkasomban.

- Nekem már csak egy kérdésem lenen- törtem mega  csendet.
Nyolc kíváncsi szempár szegeződött rám, de én egyetlen egybe néztem bele. Gyerünk Jimin. Most vagy soha. Ha esetleg elrontasz valamit, akkor majd egy traktor rajtad is átmegy, az olvasók által. Most abban semmi baj nincs.

-Szóval JungKook- szólítottam meg az előttem ülő férfit. Nagy levegőt vettem és csak kinyögtem. -Te tényleg fejbevertél egy kocsi ajtóval?

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, elnézést 😅

Huh megírtam végre xD remélem tetszett egy kicsit a MarkGi története 😆😅  gondoltam megmagyarázom,hogy ő mit és hogyan 😏😏
Na és Jimin...na igen xdd
Nem fűzők hozzá inkább semmit xD

Ha tetszett a rész, hagyjatok nyomokat ♡

Pussz: VALAKI