Jimin Pov

- Szóval, összegezzünk- támaszkodott YoonGi hátával a pultnak miközben JungKook, a fő kolompos elkezdte felvázolni neki, hogy miért és hogyan jöttünk el ide. Az egyértelmű volt, hogy érte,de mégis. Elsőre én se nagyon tudtam összerakni JungKook felbukkanását. - ti újra össze akartok állni?

Ahelyett, hogy Kook legalább tizenöt percig vázlatolta, egyetlen mondatra le lehetett egyszerűsíteni.  Téged se az eszedért szeretünk JungKook.

-Valami olyasmi- bólogatott TaeHyung és még mindig a fülét fogta. Na igen, Őt kellően megrángatta YoonGi.

- Nézzétek hízelgő, de- hirtelen és nagyon hevesen akart belevágni, szerintem abba, hogy ő nem akar ebben az egészben részt venni. És minden bizonnyal ész érvekkel akarta alátámasztani az egészet, de egy kedves fiú hang megzavarta komoly társalgásunkat.

- Szívem, megjöttem- az ajtó felől jött a hang, de nemsokára a tulajdonosa is felbukkant. Mindenki illedelmes üdvözlést várt volna, kivéve Suga. Ő tudta. Ő már tenyerébe temette homlokát.

- Mark?!- bukott ki belőlem a cseppet sem halk megnyilvánulás s állam egészen a padlóig hullott. Mikor láttam én őt utóljára? Talán még több, mint három éve.. eltűnt. Eltűnt és nem keresett! Haragudni viszont egyáltalán nem haragudtam rá. Csak adjon magyarázatot. Vagy egy traktorral hajtok végig rajta és akkor már nem is kell magyarázkodnia.

- Jimin?!- ő se tűnt úgy, mint aki számított volna ránk. -Úristen, de rég láttalak- jött közelebb majd szoros  ölelésbe vont.

Viszonoztam férfias, s meleg üdvözlését. Jól esett végre egy kedves és baráti megnyilvánulás. Persze a sok bunkó beszólás mellett, amit JungKooktól kaptam.

- Várj te nem az a gyerek vagy,aki anno énekelt Jiminnel?- nézett ránk szemöldök ráncolva TaeHyung.

- Úgy látszik te férfiasodtál,nem úgy, mint Chimi- YoonGi ezt igazából nem hiszem, hogy rossz néven szánta, hisz mikor voltak azok a kalandosabb estéink, nem egyszer jelentette ki, hogy ő bizony szereti a nőies vonásaim. Az már más,hogy most inkább vézna és csontos vagyok.

- Jimin igy tökéletes. Remélem felfogtad- motyogta JungKook,de mindenki jól hallotta.

Alap esetben elvörösödtem volna, de most csak felhorkantottam.

- Egészségedre seggfej- öleltem meg inkább újra Markot. Hiányzott. Mi tagadás. Hiányzott.

- Remélem van kedvetek átjönni hozzánk- lépett YoonGi mellé majd megfogta annak a kezét. Uwu ezek együtt vannak?
Persze mindenki azt hinné,hogy YoonGi nekem jelent úgy valamit, holott nem. Imádom,mint egy jó barátot. Ez tény és való. De soha nem kezdenék ki vele újra.

- Ha a morgósnak se zavarunk- kuncogva karolta át Tae YoonGi vállát, de az megdermedt, s nyakán az erek kidagadtak.

- Nem zavartok, de ha nem engedsz el, nagyon mérges leszek- söpörte le magáról a nem kívánt érintést, de még szépen is fejezte ki magát.

- Akkor Tae velünk jön. Ti meg majd erre a címre utánunk- a jegyzettömbjére felírt egy címet YoonGi majd a kezembe adta.

- Én miért nem mehetek veletek??- értetlenkedtem.

- Ha esetleg Jungkook eltéved, de bolyongjon szegény egyedül. Imádlak te is tudod- ölelt meg Mark majd a fülembe suttogott,hogy csak én értsem. - és egy kis idő kettesben sosem árt.

-Na azt már nem!- mérgesen néztem utána,de akkor már csak nevetve távoztak mind a hárman. Az anyjukat... ezért még kapni fognak.

-Megnézhetem?- nyúlt a cetliért Kook, de olyan közel volt és olyan hirtelen szólalt fel, hogy muszáj voltam elugrani onnan.

- Nesze- nyomtam a kezébe nem viszonozva kedvességét. -Fasznak nem én mentem velük- rúgtam ki az ajtót majd a bejáratot is hasonlóan nyitottam ki. - Igen,mindig velem kell kibaszni. A hülyéje meg nem tud semmit- álltam meg a kocsi mellett majd mérgesen összefontam mellkasom előtt a karom.

- Ha kihisztizted magad drága Jimin,  akkor be is ülhetnél a kocsiba- nyitotta ki az ajtót.

- Majd akkor beülök, ha én akarok- morrantam rá újra. Remélem ezek miatt megunja velem a beszélgetés. Vagy a légzést. Az se lenne rossz.

Mindketten bevágódtunk a saját ülésünk be majd újra megnézte a kezében tartott cetlit. Nem kérdeztem,hogy tudja-e merre kell menni, tudtam hogy úgy se tudja. Ő sem a tájékozódásáról híres.

- Gratulálok- néztem ki az ablakon, ahol sajna csak távolba nyúló napraforgó ültetvényt láttam. Kizárásos alapon Mark és YoonGi nem valamelyik virág alatt lakik, hanem tökéletesen eltévedtünk.

- Maradj csendbe- nyomkodta telefonját JungKook s már ő sem volt olyan nyugodt.

-Oh miért is? Mert kibaszottul elbasztad? És kibaszottul eltévedtünk?- nevettem fel gúnyosan. Megérdemli. Megérdemel minden egyes kibaszott szót amit hozzá akarok vágni...mindet!

- Neked mi bajod van?- most már ő sem bírta tovább,elordította magát majd felém nézett bár szemei vérben úsztak.

- Hogy mi bajom? Hogy nekem mi bakom?- kérdeztem vissza hitetlenül. - Talán az,hogy egy idegesítő,gerinctelen seggfej vagy, aki mindenkin képes átgázolni csak azért,hogy ő előrébb jusson! Mindenkit lenézel, de ha kell valami, akkor azonnal kedvesebben állsz hozzá! Tőled gusztustalanabb személyt életemben nem láttam még! Átversz! Visszaadtad amit én neked, de én nem így tettem... én nem fosztottalak meg attól az egy dologtól, ami fontos volt számodra és nem vettem el vele együtt az utolsó szem büszkeségedet is!- észre se vettem,hogy ordításom közepette már könnyeim patakokban folytak végig az arcomon hogy pólómon hagyjanak nyomot. - Semmim nincs JungKook! Semmim! Nem vagyok gazdag,vagy híres... a lakásomat is elfogom veszteni mert nem lesz pénzem,hogy a lekbért kifizessem... ez az egy volt nekem! Csak ez!

Nem hittem volna, hogy annyira megindító és sajnálatra méltó lesz az,amit közöltem vele, hogy csak kezei közé fogra arcom majd olyan gyorsasággal szüntette meg a köztünk lévő levegőt, mintha az élete múlna rajta.

Hajrá Jimin... már semmi veszteni valód nincs. Nem tudod mit akar, de ha neki nem jelent semmit, és csak a sajnálat tette ezt, akkor neked sem fog jelenteni semmit

Meggyőzve magam, viszonoztam JungKook lágy mégis szenvedélyes csókját. Nem tudtam eldönteni,hogy mit akar velem közölni, de inkább ki is ürítettem az elmém. Csak az érzésre és a pillanat megélésére koncentráltam. Majd beszél ha akar...

Igazából magam sem tudtam, hogy mennyit időztünk el egymás ajkaival, de az egy helyett még néhány ugyan olyan hosszú és szerelmes csók el csattant.

-Erről...- szuszogott az idősebb fiú miközben lassan elhajolt, hogy újra egyenesen üljön. - Majd beszélünk még...

Nem mert a szemembe nézni, amit furcsáltam,de bólintottam. Szép lassan mindketten lenyugodtunk és újra, együttes erővel kezdtünk neki a lakás felkeresésének. Így...mennyire könyebb minden.

Oh Boii halii :3

Lehetnek benne hibák, elnézést 😅

Mégis összehoztam valamit, mert nem akarok nektek csalódást okozni 😅 nem lett olyan jó vagy profi, mint az előzők,de egye fene. Remélem tetszett :3
Jk-t nem szabad utálni babáim xdd

Ha tetszett a rész, hagyjatok nyomokat ♡♡

Team Traktor ♡♡

Pussz:VALAKI