Jimin Pov

Tae sajnos nem tudott velem ott maradni egészen estig, de nem is marasztalhattam. Biztos van jobb dolga is, mint ülni és nézni, ahogy dolgozok. Na meg, mint mesélte, ma elmennek, benéznek Hope-hoz hátha ő azóta tud valamit a többi, elveszett tagról. Mivel nekem tényleg életbevágóan fontos, hogy ne haljak éhen, már az nem este bent maradtam, hogy több pénz üsse a markomat. Persze egy leheletnyivel több csak. De akkor is több mint a semmi. Az asztalok alját ismét végig kellett járnom, és rá kellett jönnöm, hogy az emberek nem változnak. Még mindig ugyan annyi, ha nem több elhasznált és odaszáradt rágógumi éktelenkedett az asztallapok alján. Legközelebb, ha valakit meglátok, hogy erre készül, egy csészével fogom fejen verni! Ne csináljon már nekem az eddigitől is több munkát, köszi.

- Oh...- ismét felkaptam fejem a csengő hangjára, de megint az asztal alatt kaptak el, így sérülést szenvedve álltam fel fogva a buksim. Ezt nem hiszem el!

- Mi a francot akarsz már?- hangnemem nem érintette meg a kedveset, bár JungKook meg sem érdemelte azon kívül sem, hogy miatta már másodjára szenvedek fejsérülést.

- Közöd?- vonta fel a szemöldökét és látszott rajta, hogy nem ilyen szándékkal és kedvvel jött, viszont hallva egyáltalán nem kedves és szeretetteljes beszédemet, ő is felvette ezt a nem kívánatos stílust. Most tehetek róla, hogy ahelyett, hogy szólna vagy figyelmeztetne, rám tör?

- Zárva vagyunk amúgy is- dobtam ki az üres fogpiszkálós dobozt, mert ismét egy egész csomagot fel kellett használnom.

- Az ajtó nyitva volt, szóval ezt megcáfolom- dobta le kabátját az egyik székre, de most nem fogott meg semmilyen olyan tárgyat, amivel segíteni tudna, hanem leült a pulthoz. Akkor üljön itt magának, nekem dolgoznom kell. Vagy ha így akarja, akkor be is zárom, de a buszt is el kell érnem. Tae azt mondta nem tudta elrángatni, akkor most mi a francnak van itt? Menjen haza a tökéletes és gyönyörű házába. Menjen Taehez és húzzon innen azzal a méretes seggével! Takarodjon az életemből, ha eddig nem akart a része lenni, csak a helyzet kényszere miatt volt!

Idegesen vágtam le a rongyot az egyik asztalra, amivel elkezdtem végigtörölgetni a kávéfoltos és morzsás felületeket, de nem bírtam a jelenlétét. Minden percben, amikor meghallottam hangos levegővételét, a mellkasom összeszorult és a légzés egy lehetetlen folyamat lett számomra. Nem akarok megfulladni, köszi, szóval inkább beviharoztam a konyhába, hogy ott hátha egyedül leszek.

A mosatlan most is ott várt, de ahelyett, hogy eldugtam volna a sietés miatt, vizet engedtem és elmosogattam azokat.

Ilyen egy lenéző...idióta... arrogáns.. megvető...lekicsinylő embert életemben nem láttam még! Mit akar még tőlem? Még jobban a porba alázni? Feltartani, hogy lekéssem a buszom és utána itt hagyni a fenébe? Kinézem belőle! De akkor hajtok át rajta egy traktorral! Miért teszi még ezt velem?! Elveszi a szüzességem, eldob és még ez is! Mi a fene járhat a fejében?!

- A picsába- szisszentem fel, amikor az egyik fehér tányér a földre hullva tört nagyobb, s kisebb darabokra. Mérgesen nyúltam utána, de hiba volt, mert hirtelen mozdulatomnak köszönhetően az ujjamat felsértette a porcelán éles éle.

- Nem- kapta el a csuklóm, kizárásos alapon, mivel csak ő van itt rajtam kívül, JungKook és elhúzta a tányér közeléből enyhén vérző kezem.

- Minek vagy még mindig itt?- néztem a szemeibe dühösen. Választ nem kaptam, csak nadrágja hátsózsebéből egy ragtapaszt húzott elő, majd azzal megszakítva a vérzést, beragasztotta sebemet.

- Mindig hordasz magadnál?- böktem fejemmel bizalmatlanul a sebtapaszra.

- Nem- felmutatta mutató ujját. Az orvosiban kaptam ma, veszélyes volt az ebéd.

Akaratlanul kuncogtam fel, de a konyhaszekrényig húzódtam, hogy annak vessem a hátamat. Nem bíztam benne még mindig, de jólesett, hogy nem hagyott elvérezni, még ha nem is akkora az a seb.

- Röhögni vagy itt?- tettem fel a bunkókérdést, de egyszerűen nem tudtam máshogy viszonyulni hozzá.

- Olyan gyerek vagy még- fonta össze karjait a mellkasa előtt.

- Mondja ezt az, aki simán szórakozik más komoly érzéseivel. Most ezt őszintén JungKook?- húztam össze szemeimet nyomatékosítva szavaimat.

- Szerintem az első most a banda. Arra koncentráljunk. Meg van YoonGi- dőlt a másik pultnak háttal, de csak csípőjéig ért fel az egyébként elég magas konyhapult.

- Hízelgő, hogy idejössz és közlöd, de mint látod, dolgozok- mutattam körbe. - Nem léphetek le újra. YeJun így se akar teljes havi fizetést adni...

- Mondj fel- vonta meg a vállát.

- Már bocs Mr. Pénzes vagyok, akármit megtehetek, de ez nem olyan egyszerű. Mondjak fel és kerüljek utcára?- tártam szét karjaim csöppet mérgesen. Nem képes átérezni a helyzetemet!

- Költözz hozzám- ajánlotta fel, de reflexből horkantottam fel.

- Inkább megdöglök az utcán- tápászkodtam fel, hogy folytassam a mosogatást.

- Jimin, szükségünk van rád... csak gondold át. Holnap indulunk- azzal elhagyta a kávézót.

Nem akartam, de mind tudtuk, hogy mit fogok választani...

***

Mi a francot keresek már megint JungKook méregdrága autójában? YeJun csak egy üzenetet kapott tőlem, hogy szörnyen lebetegedtem és, hogy nem bírok bemenni dolgozni. Csak reménykedni tudok, hogy nem megy el a lakásomhoz, hogy leellenőrizze a szavaim hihetőségét. Az egyetlen olyan állással játszom, ahová felvettek. Mit meg nem teszek ezért a kétszínű pöcsért.

- Szóval, most újra Daegu. YoonGi is visszajött ide. A szülei végre hajlandóak voltak válaszolni a rengeteg üzenetre, amiket hagytam nekik- kezdte a terv felvázolását a sofőr. Ismét csak hátul húztam meg magam és csendesen voltam egész úton. Ők ketten elintézik a dolgokat, akkor nem értem nekem miért kell itt lennem. - Egy étteremféleségben dolgozik, vagyis ahogy a címre rákerestem neten. Nem mondom, hogy a gazdag negyedben van, de muszáj megtalálnunk és, kirángatni abból a környezetből.

- Éhen fogok halni...- suttogtam arcom felfújva, bár nem olyan hangosan.

- Akkor legalább nem kellesz hallgatni a folytonos nyafogásod, hogy kevés a pénzed, utcára fogsz kerülni egyebek. Csak rád kell nézni, de még sajnáltatod is magad...- lehet nem akart a végére így elbizonytalanodni, amilyen hevesen kezdte, de már kimondta és akármilyen sajnálkozó tekintettel néz rám a visszapillantó tükörből, elfordítottam a fejem. Nem szóltam egy árva szót sem, de mind a hárman tudtuk JungKook most milyen témát érintett. Olyat, amit megbocsátani soha az életben nem fogok tudni. Még egy ok, hogy örök életemben gyűlölettel éljek a szívemben. Gratulálok.

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, elnézést ^^"

Lehet utálni Jk-t XD Szegény mindig elcseszi valahol a francba is már XD
Ma ígérem duplázni fogok és kiírom a lelkemet is a tegnap miatt mert hihetetlen bűntudatom van, hogy pihentem XD Tudom, hülye vagyok, de eh. Nem érzem azt, hogy azt a támogatást és bíztatást visszaadnám nektek, amit adtok <3
Szóval most eltűnök enni és folytatom nemsokára : 3

Ha tetszett ez a rész, hagyjatok nyomokat <3

Boldog születésnapot és névnapot azoknak, akik ma ünnepelnek <3 Team Traktor <3

Pussz: VALAKI