Furcsa, hogy így az elején írok, de erre a részre egy enyhe 🔞🔞 jelet szeretnék kitenni 😅 előre szeretnék szólni, hogy nekem nem megy. Mármint 2 éve, hogy utoljára én ilyet írtam teljesen egyedül, szóval ne várjatok nagy durranást 😅😅😅 remélem csalódást nem okozok 😅 most pedig csak élvezzétek 😏😂😂❤

E/3 pov

Jimin a hangos és lelkének durván eső leszidás után sietősen ment a JungKookkal közöd szobájukba. Szíve mélyén örült, hogy van kihez mennie és nem rontott el újra mindent egy meggondolatlan és semmit jelentő csókkal. Három év alatt sikeresen tisztázta magában, hogy elrontotta és semmi pénzért nem menne bele újra olyanba, amit YoonGival tettek. Rengetegszer felrémlik gondolataiban az idősebb fiú hangja és mondatai. Azok a mondatok melyekkel őt becézte és dicsérte holott ő naga, sosem volt megelégedve testével. A belsőjéről nem is beszélve.
Viszont ez egy új lehetőség volt számára. Hogy jóvá tegyen mindent. Már ha társa is így akarja.

Halkan nyitott be az egyszerű szobába, amiben az ő kellemes epres illata találkozott JungKook dominánsabb és férfiasabb parfümjével. Egy pillanat erejéig lehunyta szemeit majd belépett a nyugodt környezetbe.

- JungKook...alszol?- lépett el az ajtótól bár a vak sötétben szokatlanul bátran mozgott. De még nem is tudta, hogy szobatársa mire készült már azóta,mióta látta elmenni Sebastiannal.
Bántotta. Nem tudta mik történtek vagy épp mik nem, de bántotta, hogy Jimin nem vele ment. A törpe túl átlátszó volt, mikor bámulta. Az a kiéhezett tekintetet ezer közül felismerte volna. De nem. Neki el kellett mennie. És ezért most nem fogja megköszönni azt, amit kapni fog.

- Merre voltál?- egy ismerős hang csendült fel a sötétben. Se egy szuszogás,se egy árny az ágyon, aminek egyenletes légzése miatt a mellkasa emelkedett majd süllyedt.

Az ajtó becsukódott. JiMin hátrakapta a fejét és csak azzal biztatta magát, hogy a szellő, ami kizárt, hogy mozgott a szobába, mert kint se cirógatta kipirult arcát semmi. Kivéve Sebastian rakoncátlan ujjai, amiknek a gazdája nem tudott parancsolni. De JiMin közelében ugyan ki tud parancsolni a testének? A fiú olyan kisugárzással rendelkezett, amiről még csak nem is tudott. JungKook is nehezen fogta vissza vágyakozó önmagát és úgy járta körbe az alacsonyabb és nőiesebb fiút, mint kiéhezett vad a zsákmányát.
Jimin nem látta Kookot, de Kook se Jimin. De ő érezte...
Érezte a félelmet, a rettegést, ami a testéből áradt. Most vesztett. Azt hitte nyeregben van, pedig még a közelébe sem ért.

Egy kimért lépést tett előre. Egy hát simult mellkasának. Összerezzent az előtte álló védtelen vad és ereiben a vér is megfagyott. "Meg van", gondolta magában egyszerre a két fiú.

- Mit csináltatok?- eddig némaság uralkodott a szobában, de az idősebb ezt inkább megtörte. Kíváncsi volt. Leginkább arra mit és, hogyan mondja majd Jimin. Az igazat, vagy inkább hazudik?

- Nem történt semmi- túl egyszerűen és őszintén vallotta be Jimin. Úgy gondolta, hogy arról, ami majdnem megtörtént,de még sem, felesleges beszélni.

- Mondd a szemembe!- vágta rá JungKook kicsit erélyesebben a kelleténél. Nem akarta elijeszteni a már majdnem leigázott szépséget, de egyszerűen nem bízott abban,hogy semmi nem történt. Látta, hogy nézett Jiminre az a pöcsetlen amerikai. Az Ő Jiminére! És ezt nem hagyhatja. Nem hagyhatja, hogy újra kicsusszanjon a mancsai közül. Muszáj olyat adnia Jiminnek, ami emlékezetes lesz és utánozhatatlan.

- Nem történt semmi! Ennyire nem bízol bennem?- fordult meg tengelye körül az eddig csendes, de közel sem nyugodt fiú, hogy valóban JungKook szemébe mondja az igazságot. - Nem történt semmi! Elmentünk,jól éreztük magunkat! Le akartam győzni a félelmem,hogy büszke legyél rám! Megpróbált megcsókolni, de nem történt meg! Nem leszek mégegysz...

A heves Jimin hallatán JungKook vére egytől egyig felpezsdült majd olyan helyekre kezdett el száguldani, amit még álmában sen gondolt.
Ennyi volt. Megtört. Jimin heves és impulzív volt. Csak egy hajszál választotta el attól, hogy olyat tegyen, amit még ő is megbánt volna egy idő után, de szerencsére azt a bizonyos tettet, JungKook előszeretettel vállalta magára.

Megragadta a fiatalabb idegességtől rázkódó vállait majd egy megfontolt mozdulattal kapott ajkai után. Egyszer már megérintette azokat a csillogó és telt párnákat. Azóta drogként hat rá jelenléte, de álmában sem gondolta volna, hogy ekkora adrenalint fog érezni egyetlen érintésétől is. Na de mikor az alacsonyabb és tapasztalatlanabb fiú még viszonozta is... akkor már mindketten tudták, hogy leállni nem lehet.

Jimin eléggé bizonytalan volt az egészben hisz szégyen vagy nem szégyen, de három éve semmilyen szexuális érintkezésbe nem került senkivel. A teste már kívánta a törődést és a figyelmet,ez mohó és követelőző mozdulataiból is jól látható volt.

JungKook pedig... belőle minden elfojtott birtoklási vágy elő tört. Amit elnyomott már azóta, mióta egyetlen társát YoonGi karjaiban látta. Eldöntötte,hogy most felülmúlja a rappert. Kerüljön, amibe kerül.

- Uhm...- nyögött fel fiatalabb, ahogy háta a kemény falnak ütközött. Vállai égtek JungKook hirtelen szorításától,de nem kapott oda kezeivel. Nem mert. Egyszerre cikázott testében a félelem és az izgatottság. A történtektől függött, hogy épp melyik erős érzés üti fel a fejét.

- Ne fojtsd el a hangod. Hallani akarom- mély hangon mormolta ezeket a szavakat Jimin fülébe, akinek ajkai közül engedelmesen még egy nyögés kúszott ki. Szégyen érzete nem volt, de tudta, hogy ha megtudják a ház lakói, hogy ők megszentségtelenítették a hálószobát, máris talpig vörösödött.

Gondolatai közepette JungKook nem volt tétlen. Először csak nagy tenyereit simította Jimin pólója alá, de azt hamar megunta és lekapta róla. A félhomályban minden nőies porcikája a felszínre került.
Minden bizonnyal az anyagi gondok miatt Jimin fogyott, de sose gondolta, hogy ennyit. Szegény fiú bordái majdnem kiszakadtak a helyükről a vékony bőrt eltépve, ami őket lefedte.
Lehet túl sokat időzött a bámulásával, mert azt vette észre, hogy vékony karok takarják el előle a kilátást.
Azonnal visszazökkent az eredeti dolgaihoz és ismét úgy kapott a húsos ajkakért,mintha az lenne az utolsó csókuk.

Nem kellett sok idő ahhoz, hogy lassan mindketten meztelen valójukban simuljanak a másikhoz.
Jimin félt attól, hogy mik járhatnak JungKook fejében, de furcsa mód megbízott a fiúban. Valamiért úgy érezte, hogy mindenben oda fog rá figyelni. Ilyen az mikor feltétel nélkül megbízunk valakiben?

Lassan fogta meg Jimin vállait amin már szívás foltjai éktelenkedtek. Nem kellett magyarázkodni senkinek. Ez volt benne a pláne.

- JungKookh...- pihegve szólította meg a magasabb fiút, mikor kezeivel megtámaszkodott a falnál.

Az felfigyelt a félénk megszólításra és reflexből simult teljesen az előtte álló csodának. Merev tagjának nem tudott megálljt parancsolni, az szemérmetlenül simult Jimin kerek idomához. Ez a különös tett a fiatalabból kínzóan halk és magas nyögések törtek elő. Pedig még bele sem vágtak teljesen az egészbe, de már mindketten ágaskodó férdiasságokkal várták a kielégülést.

- Mondjad- suttogta fülébe majd nyugtatás képpen újra ellepte nyakát mézédes csókjaival.
Ezeknek meg is volt szerencsére a hatásuk mert Jimin máris elfelejtette, amit eredetileg mondani akart. Csak egy "csináld" utasítást tudott kikönyörögni magából. Vajon JungKooknak kellett volna több? A vezényszóra és az engedélyt megkaparintva döntötte enyhén előre az előtte pihegő csodát,hogy fenekére tökéletes kilátást kapjon. Nadrágon keresztül is sokszor illette kellemes jelzőkkel,de így, szemtől szemben már a látványa is felért egy orgazmussal. A védtelen és ártatlan csodáról nem is beszélve.

Ujjait lassan vezette Jimin bejáratához, de mutató ujjával néhány kört írt le. Ánusza, ahogy befogadta első ujját, szűk volt. Érezhető rajta, hogy eddig senki nem érintette meg őt így. Büszke volt magára,hogy ő volt az első. De nem szabadott sietnie vagy elrontania a helyzetet. Csak ennyi volt rossz benne. A lassúság és a figyelem. De mindent megérdemelt.

Jimin nem tudta mit kell tennie. Először kellemetlen volt számára az az egy ujj is, de lassan már három is olyan könnyen járt ki s be, mintha oda születtek volna. El jött a pillanat. Tudta, hogy most fog megtörténni,pontosan azután, hogy JungKook kihúzta belőle ujjait és duzzadt merevedését érezte meg,ahogy bepozícionálja magát.
Készen volt rá. Már három éve készen volt arra,hogy végre, nem valaki, hanem JungKook tegye magáévá.

Habozott. Vajon tényleg így kellene ezt? Nem egy tökéletes randi után? Ahol elviszi egy gyertyafényes vacsorára. Utána táncolnak a holdfényben majd egy hotel szobában végre egymásé lehetnek...
Nem. Erre nem várhat tovább! Ráadásul meg már mindketten olyan izgalmi állapotban vannak,hogy azt nem lehet itt és most megszakítani!

Nagy tenyereit a vékony csípőre helyezte majd hogy ne legyen kínzóan lassú és sokáig fájdalmas, egyetlen mozdulattal hatolt belé.
Remegett. Fájt neki hisz felüvöltött. "Nyugalom Jimin... csak néhány perc".
Vöröslő fejét a nyakába fúrta,ahogy ráhajolt testére. Gyengéd és szeretetteljes mozdulatai megnyugtathatták az alatta vonagló angyalt is mert már csak szaporán szuszogtak mind a ketten.
JungKook próbálta türtőztetni magát, de annyira szűk, forró és pulzáló volt Jimin, hogy néhány lassú és gyenge lökést muszáj volt megengedni magának. Nem érezte hibának. Így talán segít Jiminnek, hogy hamarabb hozzászokjon.

Tudta, hogy JungKook türelme sen véges. Minnél előbb el akart lazulni és ez a kellemesen lágy ölelésnek hála el is érte. Megmozdította csípőjét,a másik mozgásával ellentétesen. Hangosabban nyögtek fel te egyszerre. Ez a jel elég volt arra,hogy innentől a fájdalmat át veszi egy bizsergető érzés. Maga a megtestesült élvezet.

JungKook csak gyorsított és gyorsított miközben erősebben markolta a másik vékony csípőjét. Hangosak voltak. Túlságosan is. Jimin hangja akár egy angyal boldog sikítása. Fejét hátracsapta és kezeivel a falat karmolta. Félt, hogy lábaiból elvész az erő s összecsuklik. Ezért tartotta olyan erősen JungKook.

Hirtelen összesimuló testük körül a levegőt robbantani lehetett volna. JungKook bal kezét Jimin combja alá vezette majd az felhúzta, hogy egyszerűbbé tegye magának az élvezet után sóvárgó mozgást. Jobb kezét pedig végigvezette partnere hasán,egészen le a már előváladéktól nedves és kemény tagjához. Nagy tenyerét köré kulcsolta, s vele ellentétes mozgásban, de a tempónak megegyezően kezdte az érzékeny bőrt fel s le húzni rajta.

Jimin már látni alig látott az őt érő hatásoktól. Szemei rendszeresen fennakadtak, ahogy gyönyörközpontját megtalálták. Vége volt. Számára azok voltak az utolsók, de ahogy gondolta JungKooknak is, mert erősödtek és gyorsultak lökései.

- Hm...kookh... jungkh... szeretlek!- egyre többször és többször szaladt ki száján JungKook igéző neve, de ahogy egyszerre érték el a gyönyör kapuját... jelentőségteljes mondatára válasz nem érkezett.

Oh Boii halii :3

Lehetnek benne hibák, elnézést 😅

Baszki... 1700 szó és ez eddig a leghosszabb rész 😅😅 bár érzéseim szerint nem a legjobb... egyszerűen ennyi ment. Sajnálom, de az én lelkem túl prűd 😅😅 ne kövezzetek meg 😅
Imádlak titeket és azért remélem valakinek tetszett 😅😅

Ha igen, hagyjatok nyomokat ♡♡

És szeretném újra bejelenteni,hétfőn nem lesz rész. 😣

Pussz:VALAKI