Jimin Pov

"3 év hosszadalmas idő, nem de? Ezt persze az egykori BTS tagjai is érzékelhették már saját bőrükön. A volt hatalmas banda feloszlásának harmadik évfordulóját ünnepelheti. Nem tudjuk, hogy együtt, vagy külön, vagy, hogy milyen maradt a kapcsolatuk a feloszlást követően. Mr. Byun így nyilatkozott fiai elvesztéséről: "Szép volt, míg tartott. Sajnos sehogy sem volt az igazi. Jimin belépése előtt a banda eladásai nem lépték meg a várt eredményeket és az összegek se azt mutatták, hogy a karrierjük szárnyal. Lehetnek akármennyire tehetségesek, ha egyszerűen nem tudjuk úgy eladni őket, hogy az a banda fenn is maradjon. Jimin belépését követően pedig annyi pletyka és vád érte a srácokat, hogy nem csak mi, az ügynökség, de a banda is rosszul viselt. A bevétel lecsökkent, a bandatagok közötti feszültség túl nagy volt. Arra a döntésre jutottunk, hogy mindenkinek jobb külön" Vajon tényleg így gondolták a tagok is?"

Egyértelműen nem!
Idegesen csaptam le a pultra a reggeli újságot és szőke tincseim közé túrtam. Valóban eltelt három év? Nem hazudok, engem is érdekelne mi lett a többiekkel. Remélhetőleg nem csúsztak le annyira, mint én.
Bár mit panaszkodok? Legalább van állásom. Még ha nem is a fővárosban, de haza tudtam jönni szülőhazámba. Itt az albérletek ára sincs az egekben, mégis a fizetésemből konkrétan egy lyukat tudok fenn tartani.
Zavar? Nagyon, de nem tudok mit tenni. Utolsó gondolataim között volt, hogy akármikor visszamenjek a nevelőapámhoz.
Róla többet már hallani se akarok. Még a temetéséről sem. Érett tizenkilenc éves fiatal fiú vagyok. Megvagyok egyedül is. Még a munkahelyem se a legalja. Csak sokat kell dolgoznom kevés pénzért.

- Jimin várnak a négyes asztalnál. Két lány. Dobd be magad- vágott hozzám egy konyhakendőt munkatársam, ezzel megszakítva gondolatmenetemet.
Nem szabad a múlton rágódni! Csak előre kell nézni, mert ha nem tekintesz múltként a múltadra, akkor sose fogod megtudni, mit tartogat számodra a jövőd.

- Megyek már- tettem vállamra a kendőt és a jegyzetfüzetemet előkeresve lépdeltem a két valóban csinos lányhoz.

Szemeik felcsillantak a fiatal pincér láttán. Kár, hogy meleg vagyok, nem de?

- Mit hozhatok hölgyeim?- vetettem be édes mosolyom.

- Legyen két hosszú kávé, és a pincér telefonszáma- vetette be magát azonnal a vörös hajú, szemüveges lány. Így ránézésre egyidős lehetett velem, de lányoknál sose merek így tippelni. Nem egyszer buktam már be.

- Hogy szeretnétek a kávét és a számot hova írhatom?- folytattam szokásos játékom és leírtam a lapra, hogy mennyi cukorral kérik, na meg aláfirkantottam egy telefonszámot is. Letéptem a cetlit s egy kacsintás kíséretében nyújtottam át a vörösnek. A másik elég félénknek tűnt, mert csak pirosodó arccal bámult ránk. Pedig csak egy mosolyt küldtem felé.

- Azonnal hozom a kávét- fordultam sarkon és visszamentem a pult mögé.

- Na, oda adtad nekik?- kérdezte YeJun . Na, igen, nekem soha az életben nem kellene egy lány sem, de arra jó vagyok, hogy drága munkatársamnak, aki előszeretettel dobál meg konyharuhával, felszedjek néhány csinosabb lányt. Jobb esetben nem utasítják őt vissza, miután megtudják, hogy nem én vagyok az.

- Persze. Még ma hívni fog. Ezt garantálom- veregettem vállba és indultam is tovább, hogy több rendelést is felvegyek.

Sajna rövid időn belül eléggé megtelt a kis kávézó, hisz néhány méterre van tőlünk az egyetem. Délben pedig mindegyik hallgató rendes ebéd helyett beül ide, hogy egy kis energiát szerezzen az elkövetkezendő órákhoz. Ezért nem megy csődbe ez az egész hely.

JungKook Pov

Még hogy mi akartuk! Ennek a férfinak még mindig minden szava hazugság! Remélem, ezek után az egész Big Hit csődbe megy!

- Hey, mitől vagy ennyire ideges?- kapta ki a kezemből az újságot MinJi az egyik előadás közepette.
Mikor az óra elején meghallottuk a tanár szájából azt az egy mondatot, hogy majd átküldi az anyagot, onnantól mindenkit elvesztett. Sajnáltam szegényt, mert szinte magának magyarázott, de nem is csodálom, hogy már ő is unja. Még nekem is unalmas pedig ezekről eddig egész éltemben nem hallottam. Könyvelőnek lenni is unalmas így nem is értem mit vártam.

- Reggel nem volt időm otthon belenézni aztán elhoztam, hátha valamelyik órán lesz kedvem, vagy csak unatkozok szokás szerint. De bár ne tettem volna- temettem kezeimbe az arcom s legszívesebben ordítottam volna egy nagyot.

- Mekkora egy kamu gép!- háborodott fel a göndör hajú lány is. Pedig neki csak elmeséltem mindent, ami történt.

Mondhatni legjobb barátommá vált már a gólyatáborban. Rajta kívül mindenki unalmas itt. Ő tűnt a legizgalmasabb személynek, akivel megérte beszélgetni és barátkozni.

- De már nem számít. Az éneklős karrieremnek annyi. Bár, ha eddig egyikőjük sem gondolkozott azon, hogy valaha is újra kezdjük, akkor felesleges reménykednem- vontam meg a vállam, de nagyon nehéz volt mai napig beletörődnöm abba, hogy a szüleim nyertek. Nem jött össze a szereplés és az éneklés. Örökre egy irodában kell ülnöm a rengeteg papír felett. Megérte? Megérte YoonGival emiatt veszekednem? Nem, de mai napig nem tudtam neki megbocsátani, amit tett. De nem csak neki... Jiminnek sem. Nem értem. Mostanáig is értetlenül állok a helyzethez, de azt hiszem, ezt soha nem fogom megérteni. Baj lenne? Nem hiszem.

- Gyere, menjünk, igyunk valamit. Egy kávétól úgyis jobb kedved lesz- ragadta meg a karom mikor vége volt a másfél órás előadásnak és szinte rohanvást húzott egy kisebb kávézó felé. Mennyien vannak te jó ég. A dolgozók biztos rohadt jól keresnek.

Belépve az üzletbe, leültünk egy szabad asztalhoz. A díszítés valami eszméletlen volt. Minden barna és fehér színekben pompázott. Egyből egy habos kávé jutott eszembe a színek kavalkádjáról. Máris megkívántam egy finom italt.

- Mit hozhatok?- egy magasabb pincérlány mosolygott felénk, leginkább rajtam legeltetve szemeit.

- Én egy espresszót az úr pedig?- adta le saját rendelését MinJi, rám várva.

- Legyen egy cappuccino- vontam meg a vállam.

- Azonnal hozom- dobta hátra hosszú fekete haját majd elballagott.

- Csak nem tetszik?- bökte meg lábával a lábam barátnőm.

- Nem fiú, szóval nem igazán- kuncogtam fel. Rengeteg lány próbálkozott már, de mind pofára esett, miután kinyögöm identitásomat. Azokért az arcokért élek. Hihetetlen vicces. Egyszerre döbbent, dühös és lesápadt.

- És azzal a sráccal ott mi van? Jobb a segge, mint a legtöbb lánynak te jó ég- bökött mögém ledöbbenve. Na, erre kíváncsi vagyok.

Felvont szemöldökkel fordultam hátra, de szemeim a kétszeresükre nőttek. Nem, nem a segge miatt. Persze az is kegyetlen jól nézett ki csak ezt a hátsót ezer közül felismerném. A vékony alkatot, a szőke hajat, ami még a rózsaszínnél is jobban nézett ki... Jimin te vagy az?

- Megnémultál. Ennyire tetszik?- kérdezte a velem szemben ülő lány hatalmas vigyorral.

Lassan visszafordultam felé és győztes mosoly terült szét az arcomon. Talán még sem kell ezt az egészet végig csinálnom. Ha a tervem működni fog persze....

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, elnézést x3

És a második évad első része! 🎆🎊 Lehet kicsit utáltok most, hogy érthetetlen meg ilyenek, de említettem már, hogy mindent meg fogtok érteni ^^.
Kíváncsi vagyok hány ember elméletének lett igaza x3. Azt úgy írjátok már le kommentbe légyszi XDD

Remélem azért csalódást senkinek nem okoztam és fennt tartom az érdeklődést, hogy vajon mit akarhat JungKook :3. És hogyan is akarja :3

Ha tetszett a rész, hagyjatok nyomokat <3

Pussz: VALAKI