Miracle úgy ült fel az ágyban hirtelen mintha dróton rántották volna fel. A teste tele volt energiával, olyan érzés volt mintha mindenhol áramot vezettek volna bele.
-ANYA - kiáltott fel a lány, majd megkönnyebbülten hanyatlott vissza a párnára. Sikerült... Újra tudott beszélni. Egy kisebb csoport gyűlt Mira köré, mindenki a fejét vakargatta és nem értették, hogy lehetséges ez. Csodáról beszéltek meg lehetetlenről, de Miracle nem szólt semmit, csak sokat tudóan mosolygott. Ő volt az egyedüli a szobában aki tudta, hogy nem egy csoda és nem is a lehetetlen gyógyította őt meg...

Hanem az angyala érintése.

-Miracle hall engem? - hajolt a lány arcába egy orvos és egy kis lámpával a lány szemébe világított. Mira ingerülten odébb kapta a fejét, unta már, hogy kísérleti patkánynak nézik.
-Tisztán és érthetően, de kérem hagyjanak egy kicsit... Olyan kimerült vagyok - motyogta álmatagon és már érezte is, hogy ólmos fáradtság zuhan rá. Az orvos finoman megrázta a lány vállát és kérdésekkel kezdte el bombázni, de Miracle azokból már semmit nem hallott...Mert úton volt már az ő angyalához.

A puha pázsitra érve már meg sem lepődött, hogy nem találta Felixet sehol. Az első találkozásukat leszámítva mindig más más angyal várt Mirára és ez akkor sem volt másképp. Egy hófehér hajú angyal ült le Miracle mellé a fűbe és mintha mi sem lett volna természetesebb a lány vállára hajtotta a fejét és mélyeket lélegzett az illatából.

-Olyan illatod van mint a reménynek - mosolygott édesen az angyal.
-Mindig azt hittem, hogy olyan mint a csodának - viccelődött Mira, mire a fiú nevetni kezdett.
-Jeongin vagyok - mosolygott továbbra is barátságosan.
-Hívhatlak Bambinak? - kérdezte Miracle.
-Miért? - hajtotta kissé oldalra a fejét Jeongin és úgy méregette tovább a látogatót.
-A cuki őzike szemeid miatt - felelte vigyorogva a lány.

-Szóval te vagy a mai aljas csábító Jeongin - nevetett rájuk egy ismerős hang, majd Felix hanyagul leült Miracle mögé és körbeölelte a lányt a szárnyaival.
-Valakinek foglalkoznia kell velem amíg te nem vagy itt - húzta fel az orrát sértődötten a lány, majd tüntetőleg közelebb húzódott Jeonginhoz, de valamiért az nem volt olyan jó érzés, mint Felix közelében lenni.

 
-Elmondtam már ennek az okát - vigyorgott Lix, mire Mira szemei dühösen villantak rá.
-Ne mássz bele a fejembe, ez tiszteletlenség - sziszegte ingerülten a lány, amitől az angyala még jobban nevetni kezdett.
-Nem direkt csinálom esküszöm, a gondolataid úgy ordítanak mintha beszélnél - emelte fel védekezés képen a kezeit Felix és édes mosolya továbbra sem tűnt el az arcáról.
-Bájosak vagytok hyung, akárcsak az 50 éves házasok - közölte Jeongin és miután jó alaposan összekócolta Mira és Felix haját eltűnt a fellegekben.

Miracle egy ideig szótlanul hallgatott, majd nagy komolyan a mellette ülő angyalra nézett.
-Már kérdezni akartam... Van valami jelentése annak, hogy milyen színű a hajatok?
-Igen - válaszolta kurtán Felix és kezét nyújtotta a lány felé. Miracle megfogta a felé nyújtott mancsot, majd az angyal szorosan átölelte őt és elrugaszkodott a földtől.

-Ezt sose fogom megszokni - kapott a fejéhez Mira mikor már egy felhő szélén ültek. Az angyal egy ideig csendben lógatta a lábát, majd komoly tekintetét a lányéba fúrta.
-Azt kérdezted mit jelent a hajunk színe... Hát most elmondom neked. Minél világosabb egy angyal haja annál ártatlanabb, de ezt az ártatlanságot ne úgy értelmezd mint a te világodban! Akinek hófehér a haja azzal még nem történt rossz dolog viszont akinek szőke vagy barna vagy fekete... Azzal már igen.

-Milyen rossz dolog? - kérdezte csendesen a lány, kissé félve a választól.
-Pl a társa elvesztése - mosolygott keserűen Felix, mire Miracle szemei óriásira nőttek.
-Ti... Megtudtok halni? - suttogta könnyes tekintettel.
-Nem.

-Viszont meg tudunk szűnni létezni...