-Nem hiszem el, már megint itt vagyok - sóhajtott Miracle, majd dühösen leült a földre és unottan a fűszálakkal kezdett el játszani.
-Szia - szólította meg egy bársonyos hang, mire a lány reménykedve kapta fel a fejét.
-Te nem Felix vagy - állapította meg a nyilván valót lebiggyesztett szájjal. A fiú arcáról továbbra sem tűnt el édes kis nyuszis mosolya, lágyan megrázta a fejét és leült Mira mellé a fűbe.

-Az én nevem Minho, egyike vagyok a 7 őrző angyalnak -mutatkozott be illedelmesen.
-Az én nevem... - kezdett bele Mira, de Minho félbeszakította őt.
-Miracle - fejezte be vigyorogva az angyal, mire a lány tányér méretű szemekkel nézett rá.
-Honnan tudod a nevem? Felix mondta el tuti - csapott a homlokára Mira.
-Nem - rázta meg a fejét a fiú. - Az a dolgom, hogy védjelek titeket embereket, így hát mindegyikőtök nevét tudom - közölte tárgyilagosan Minho és válasza hallatán Miracle egy ideig döbbenten hallgatott, majd nevetve megrázta a fejét.

-Szóval te kb 7 milliárd ember nevét tudod fejből, igaz?- kérdezte elámulta a lány.
-Igen - húzta ki magát büszkén az angyal.
-Klassz - sóhajtott fel Mira. - Nekem még a matek kettes is alig megy... - csóválta meg a fejét rosszallóan, de önkritikáján Minho roppant jól szórakozott.

-Minden élőlény másban jeleskedik Miracle, ne hasonlítsd magad a többiekhez - csendült fel egy ismerős hang a lány háta mögött. Mira arca felragyogott amikor meglátta Felixet, majd zavarát leplezni próbálta egy torok köszörüléssel.
-Ebben igazad van, de ez akkor sem igazságos - húzta el a száját a lány, mire a szeplős angyal fiú édesen elmosolyodott.
-Az élet sosem az viszont tele van lehetőségekkel. Rajtad múlik, hogy a gyengeségedből előnyt tudsz-e csinálni - mosolygott sejtelmesen Felix.

Miracle testét elöntötte a nyugalom és mint egy lágy, puha kendő körbe fonta. Úgy érezte, hogy azonnal álomba tudott volna szenderülni az érzéstől, de aztán eszébe jutott, hogy már álmodik. Nem tudta megmagyarázni, hogy mi történt vele, Minho társasága is jó hatással volt rá, de Felix más volt. A fiú mintha csak olvasott volna a lány gondolataiban széles vigyort küldött Mira felé.
-Ez azért van mert én vagyok az őrangyalod - közölte tárgyilagosan, mintha ezzel mindent megmagyarázott volna.

Felix a lányhoz lépett, megragadta a kezét és finoman húzni kezdte maga után. Minho vigyorogva integetett nekik és gyönyörű szárnyait kitárva felszállt a magasba. Miracle tátott szájjal nézte a jelenetet, majd riadtan összerezzent, amikor Felix ölbe kapta őt és sejtelmes mosolyt villantott rá.

-Nehogy sikíts - kacsintott az angyal, majd elrugaszkodott a földtől és meg sem álltak a legpuhábbnak tűnő felhőig. A fiú ott óvatosan elengedte Miraclet, leült mellé és szótlanul lógatták a lábukat a végtelennek tűnő mélységbe.
-Felix... Ezt csak álmodom, igaz? - kérdezte csendesen Mira.
-Nem - rázta meg a fejét az angyal.
-Akkor meghaltam... - suttogta könnyes szemmel a lány, mire Felix kapkodva letörölte a könnyeket Mira arcáról és bátorítóan rá mosolygott.

-Minden rendben lesz ne aggódj. Bár most még kómában vagy, de hamarosan magadhoz térsz, bízz bennem. Ilyen névvel kötelességed hinni a csodákban - mondta Felix és a mutatóujjával a lány homlokára bökött.

Miracle szemhéjai nehezen akartak elválni egymástól, olyan érzés volt mintha valaki összevarrta volna a szemeit. A feje iszonyatosan zúgott, hallása tompa volt és amint sikerült résnyire kinyitnia a szemeit azonnal be is csukta őket az éles fény hatására.
-DOKTOR ÚR AZONNAL JÖJJÖN, MIRACLE MAGÁHOZ TÉRT! - kiáltott egy női hang és Mira ösztönösen felé kapta a fejét, bár a leskelődést még nem erőltette. Egy tűzforró tenyeret érzett lassan végig simítani a homlokán, viszont amikor odaemelte a kezét nem talált ott semmit.

De a szíve megsúgta neki a választ... Jól tudta, hogy az angyala érintette meg.