Szeráf - úgy is ismert mint Seraphim. A "Szeráf" jelentése "Az Égő". Ez egyfajta mennyei lény. De csak két nagy vallásban van jelen, a kereszténységben és a judaizmusban. 

Szeráf A Kereszténységben - A szeráfok állnak a legközelebb Istenhez. A Menny első szférájában lehet őket megtalálni. A szeráfok Izsák próféta által vannak leírva. Nem kevesebb, mint hat szárnyú, fénylényként írja le őket. Szokatlan mennyiségű szárnyuk miatt két szárnyat arra használnak, hogy szemüket eltakarják. A másik két szárnyuk eltakarja a lábukat. És a maradék két szárny segíti őket a repülésben. Izsák azt is leírja, hogy hogyan tisztította meg őt az egyik ilyen mennyei lény. A szeráf megérintette a próféta ajkát egy élő szénnel, mely Isten oltárjáról való. A korai szövegekben ezeket az mennyei lényeket nem tekintik angyaloknak. Csak a későbbi szövegek, például a „De Coelesti Hierarchia" miatt kezdtük őket angyal kategóriának tekinteni. A szeráf Isten gondviselője. Kötelessége folyamatosan kántálni és imádkozni Istenhez. Példák a szeráfokra - Jehoel, Metatron, Michael, Serafiel és Selafiel. 

Szeráf A Judaizmusban - A zsidó kultúrában a szeráfok az ötödikek az angyalok tízes rangsorából. Ez a besorolás Maimonides zsidó tudósnak köszönhető a 12. századból. Az angyalok tíz rangjának leírását a „Zsidó Angyali Hierarchia" című könyvében találjuk. De a Kabbalában a szeráfok a magasabb angyalok. És megtalálhatjuk őket Beriah világában. A Mennyben az elsőként létrehozott birodalomban élnek. Ezért ők Isten legközelebbi szolgái. Ezek a mennyei lények folyamatosan égnek önmegsemmisítési folyamatuknak köszönhetően. Ez a cselekvés lehetővé teszi számukra, hogy felemelkedjenek Istenhez. És akkor visszamennek a saját helyükre. A judaizmusnak már csak egyetlen egy ága van, amely még mindig hisz az angyalokban. Ez az ortodox judaizmus. A konzervatív, a reform- és a rekonstrukciós zsidók csak szimbólumként tekintenek az angyalokra.