Mihelyst felébredtem az első dolgom az volt, hogy belenézzek a könyvbe. Persze ami egy káromkodással végződött. Tudhattam volna, hogy egy démon csak kihasznál. Ha már nem egy rossz tréfa volt az egész. A könyv lapjait olyan betűk, írásjelek fedték amiket én nem ismertem, és nem hinném, hogy bárki ismeri ezeket az írásokat. Még az is csoda, hogy ez a könyv nem esik szét a kezembe. A szokásos reggeli kávémért át sétáltam a konyhába, csináltam mellé egy szendvicset. Ha már képes voltam idáig eljönni, akkor most megcsinálom. Mert később abból csak vacsora lesz. Megvártam amíg lefől a kávé, majd leültem az egyik székre, az asztalra letettem a szendvicset és a kávét. Az agyam még mindig nem akarta felfogni, hogy pontosan mi történt. Tegnap este, megjelent egy démon a semmiért kötöttem vele egy alkut, és így ráfáztam az egészre. Elméletileg kaptam egy papírt, ahol minden leírtak. Vissza rohantam a dolgozó szobába, majd egy félórás keresés után megtaláltam a papírt. Tegnap még teli volt írásokkal, most meg csak az én aláírásom van ott. Az egész pedig egy vörös lap. Érdekes, tegnap fehér és teli volt fekete írásokkal, most meg már szinte vérvörös papír egyetlen egy fehér aláírással. Felnyitottam a könyvet, majd újra lapozgatni kezdtem. De semmi új nem állt benne. Lehunytam a szemeimet, majd eszembe jutott, hogy a konyhába hagytam a kávémat. De semmi kedvem nem volt vissza menni érte, sőt még éhesnek sem éreztem magamat, hogy legalább a szendvicsért menjek vissza. egyszerűen nem tudom elhinni, hogy így átvertek. Bár nem tudom mit vártam. Ha egy ember a démonnal alkut köt, akkor az ember mindig megjárja az egész életére. A démon meg boldogan csinálja ezt újra és újra.

- A kis Daniel csak nem mérges, mert nem tudja elolvasni azt amit mindig tudni akart? - Egy ismerős hang beszélt mellettem. Épp, hogy feléje fordítottam a fejemet a képembe nyomta a kávémat és a szendvicsemet. - Csak ez a buta könyv miatt, nem érdemes elhanyagolnod magadat. Mi lenne, ha megmutatnám, hogyan kell olvasni ezt a könyvet? - A démon érdeklődve nézett végig rajtam. Mihelyst feltűnt neki, hogy nem veszem át a kávét és a szendvicset, letette őket az asztalra. Nem hinném, hogy jó ötlet lenne újra belemenni, hisz kitudja mit akar tőlem ez a rémes szörnyeteg.

- Tudod Daniel, démonok tudnak gondolatot olvasni. Főleg az emberekét, olyan bugyuták vagytok. De mond csak, miért ajánlanám fel azt, hogy megtudd a mi világunk ős titkait? Miért adnám oda azt a könyvet ami maga Azazel írt, mert oly sok csatát élt át Lucifer mettle? Csak egyetlen egy okot mondj rá, hogy miért tegyem.  - Mintha az idő hirtelen megállt volna. Azazel írt volna egy könyvet, majd ez a kis semmi démon csak simán ellopta? Mégis mekkora galibát hoz ez a fejemre?

- Igazad van, te is már nyakig benne vagy az egészben. Lehet egyszerűen csak eltűnök és úgy teszek mintha mi sem lett volna. De megmutathatnák mindent, egy aprócska szívességért. - Időközben elfelejtettem lélegezni, majd amikor sikeresen be szívtam a levegőt majd kifújtam válaszoltam a démonnak.  

- Hallgatlak.

- Semmi áron nem fogsz megölni. Legyen bármi. - Lehunytam a szememet, majd egy apró bólintással jeleztem, hogy elfogadom.

- Imádom az emberek naivitását. Vagy olyan hülye, hogy feladod ezért az életedet. Ha engem megöl valaki akkor te is velem halsz. - A démon nevetése maradt csak hátra. Meg persze a madarak tovább csicseregtek. Hirtelen fekete köd jelent meg, ami elég volt ahhoz, hogy pánikban törjek ki. De ez nem tartott sokáig, igaz, hogy a testem félelemben remegett, elég hamar össze estem majd az eszméletemet vesztettem.

*

Egy üvöltéssel ébredtem fel. Az egész csak egy rémálom volt. Minden úgy volt, ahogy tegnap este hagytam. Ahogy az álomban az első dolgom a kávé volt. Kell a Koffein, egyszerűen szükségem van rá. Most úgy döntöttem, hogy nem szendvicset csinálok hanem veszem a fáradságot és csinálok egy tojásrántottát. Amit kevesebb mint öt perc alatt bepucoltam. Legalább most nem korog a gyomrom, szóval délig nem kell enni való miatt aggódnom. Elmosogattam a koszos tányérokat és evőeszközöket, majd elmentem zuhanyozni. Hisz a  higiénia  fontos. Ezek után sikeresen újra eljutottam a dolgozó szobámba. Kényelembe helyeztem magamat az öreg székemben, majd fellapoztam a könyvet. Elsőre pontosan ugyan úgy nézett ki, mint az álmomban. De minél tovább lapoztam itt-ott neveket és szavakat tudtam kivenni. Megdörzsöltem a szememet és rákellet jönnöm, hogy még mindig nem tudom ezt olvasni. Nevek és szavak nem voltak ott. Bekapcsoltam a gépet, majd megnyitottam egy új böngészőt. Egyszerűen az álom nem hagyott nyugodni, és ki tudja. Lehet a könyv tényleg Azazelé. Az interneten elég sok mindent lehet róla találni. Van ahol Hercegnek tartják, van ahol a  Slaanesh egyik harcosa, ahol a második rangon van. Elég hamar elérte a pozíciót  amivel Slaanesh  hadseregét vezetni tudta. Azazel maga volt a fekete mágia mestere. Azazelt talán az egyik legszebb démonnak, vagy inkább bukott angyalnak írják le. " A bőre oly fehér mint a legsimább porcelán, szemei ártatlanok és mégis hidegek.  A fekete haja hosszú és oly puha mint a vászon. Csillogó szarvak díszelegnek a gyönyörű homlokán. A mozgása oly kecses, hogy elbűvöl. A démoni kardja úgy forog a kezében, mintha csak életre kelt volna. Szárnyai szebbek, mint egy hattyúé és selyem ruha takarja az ékszerrel befedett testét."   Érdekes, mit ne mondjak. Szerintem most miden egyes nő térden könyörögne neki, hogy legyen a barátja. Újra ránéztem a könyv első lapjára, amit sikeresen eltudtam olvasni. Vagy csak megint hallucináltam és ez miatt volt ott csak valami olvasható. 

"Gyere fogadd el a kezem!
Nincs olyan kérés amit én nem tudok teljesíteni, nincs olyan vágy amit ne tudnék kielégíteni.

Felejtsd el az Isteneidet, a családodat és a szeretteidet.

Mit tudnak ők adni neked! Én sokkal többet tudok neked adni, többet, mint valaha is álmodtál.
 Én tudok neked olyan dolgokat mutatni, olyan finomságokat ábrázolni. 

Nincs olyan erős szeretet, mint az enyém! 

Ugyan már, kövess engem!
Ez egy olyan egyszerű lépés, oly egyszerűen megvan! 
Igen, így jó, így tökéletes.
Gyere el hozzám én Bajnokom, és maradjál örökké..."

Ezek a szavak vagy éppen mondatok halálra rémisztettek. Sőt maga az a tény is halálra rémisztett, hogy a szöveg ott marad ahol volt és nem tűnt el. Újra átlapoztam a könyvet de a többi oldal olvashatatlan volt. Nem tudom mi folyik itt, de nagyon annak tűnik, hogy az álmom igenis valóság volt. Tehát tartozok egy ismeretlen szívességgel a démonnak és mindent meg kell azért tennem, hogy életbe tartsam, ha nem akarok meghalni. Mit ne mondjak szép kezdet. Egy ismeretlen világba meg kell olyas valakit védenem, akit nem ismerek és a másik része, hogy olyan lényektől kell megvédenem amik ellen semmi esélyem nincsen. Plusz ha nem akarok nagy gázt a fejemre, akkor meg kell szabadulnom a könyvtől. Bár nem hinném, hogy akkor megszabadulnék a készítőjétől. Szerintem mihelyst rájön, hogy a kezembe volt ez a könyv előszeretettel fogja kitekerni a nyakam. Egyenlőre az a legfontosabb, hogy kitaláljam mégis mivel tudom megvédeni magam. Vagy éppen rendes szövetséget kötni azzal a seggnyalóval.

- Én voltam oly kedves, odaadtam ezeket a dolgokat te pedig csak egyszerűen seggnyalónak nevezel!  - A hangtól annyira megijedtem, hogy sikeresen a a földön landoltam amit a seggem fogott fel.

- Miért nem vagy az? Mindenikek csak hízelegsz?! - Vakkantottam vissza.
- Ha ez a bajod, akkor lehetek más milyen is! - A démon férfi létére teljesen úgy hisztizett, mint egy nő.

- ...És legyen akármi ha TÉGED megölnek, akkor én is halott vagyok. Kölcsönös. Úgy, hogy nem hagyhatom, hogy valaki egy karcolást ejtsen rajtad. Nem akarom, hogy a gyönyörű testem megsérüljön. - Ennek mégis mi a fasz baja van? Legszívesebben most azonnal fejbe verném. De egyenlőre nem tehetem. Mind a kettőnknek életben kell maradnia.