- san francisco
- ♡ -
A cowboy kalapot margarétából szőtt virágkoszorúra cserélte, ami szépen megült a csapzott, göndör fürtök között. Édesen mosolygott mindenkire, aki reá nevetett, már attól boldognak és önfeledtnek érezte magát, miképp a levegőbe szippantott. Egy utcai vásáron voltak épp, az emberek hangosan kiabáltak, túlfűszerezett vidéki kaják illata lengte be a teret, és hippi zene szólt. Harry számára maga a mennyország.
Imádta a színes és mintás darabokat, legszívesebben mindent megvásárolt volna. De ő büszke volt a napszemüvegre, amivel Louis megajándékozta őt, feszesen kihúzva magát billegtette jobbra s balra fejét, hogy márpedig minden egyes járókelő jól láthassa; milyen gondoskodó az ő kék szeműje, hogy ilyeneket vesz neki, csak úgy.
Az egyik fa alatt valaki gitározott, egy férfi. Haja szőkén, egészen a válláig leért, míg homlokát bandana fedte, és serényen, szerénységet nem ismerve énekelt. A kis loknis megtorpant, ámulva nézte őt, míg fülébe beszöktek a dallamok, melyek teljesen elkápráztatták elméjét.
Louis átkarolta a derekát, majd dúdolni kezdett neki, hiszen ismerte a számot. Harry teljesen a felhők felett járt már, és csak akkor értette meg igazán, mit is értett a kócos az alatt, mikor azt mondta neki; szemei majd a fellegeket fogják kergetni, csak várja ki. Hát ő megtette; várt. Nem bánta meg, egy percre sem, sőt:
Örült, hogy végre San Franciscoban lehetett, Louval.
- ▪ -
Harry átöltözött, virágmintás blúzt húzott magára egy sárga kalap társaságában és a rózsaszín szemüvege kíséretében. Kissé mamós kinézetet adott ezzel magának, de az összhatás édesen aranyos volt, és ő jól érezte magát a bőrében, más nem számított. Az idősebb fiú is megpróbált úgy felöltözni, mint kedvese, a göndöréhez hasonló felsőt vett fel, de a kalap helyett egy baseball sapkát választott, amit megfordítva tett a fejére. Le sem tagadhatták volna, hogy egy párt alkottak, miként kéz a kézben járták a napsütötte utcákat, széles vigyorral díszítve arcukon.
- Kérsz fagyit?
Épp egy fagylaltos bódé előtt haladtak el akkor, onnan jött Louisnak az ötlet. A loknis is észrevette azt, de nem tetszett neki, hogy csak gépit adtak. Válaszul fejet rázott, hogy nem kér, nem voltak jó emlékei a gépi fagyival kapcsolatban.
- És limonádét?
- Azt igen! -felelte lelkesen, majd az azt áruló standhoz léptek.
- Kettőt veszek, hogy még esélyed se legyen meginni az enyémet.
A zöld szemű csak ráöltötte nyelvét, mire ő úgy tett, mintha le akarná harapni neki. Nevetésben törtek ki, majd csókban, egyiküket sem érdekelte az árus sokat sejtető köhintése, ahogy kezét nyújtva az üdítők árát várta.
Napsütés, szerelem, limonádé.
- ♡ -
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top