- ♡ -

Boldog mosollyal ajkain méregette magát a tükörben, míg jobbra-balra billegett, jobban szemügyre véve öltözékét. A citrom színű garbó volt rajta, amit egy barna, kordbársony trapéznadrágba dugott, hozzá pedig a magasszárú Converse cipőjét húzta, aminek az ára felért az egész nyarával, amit végig dolgozott érte. Mindkét szemével gondosan vigyázott rá, mindig megtisztította, mikor haza ért a suliból, és hiába, hogy már egy hónapja meg volt neki a darab; teljesen újszerűnek hatott.

Halk kopogtatás hallatszódott a fehérre lakkozott fán, majd egy mosolygó, teljesen üde Anne dugta be fejét a szobába, kin meg sem látszott az álmatlanság, amiért a fiatalabb mindig is irigyelte őt. Ez is egy varázserő volt, amit édesanyja birtokolt a sok közül.

- Nézzenek oda! -rikkantotta az idősebb, miként beljebb lépett fia szobájába.

Az említett rögtön elpirult, zavarában még a kezeit is zsebre dugta.

- Mit gondolsz? -kérdezte halkan, hiszen az anyja szava szentnek volt tartva.

Anne hümmögve tette csípőre kezét, míg alaposan végig mérte a tükör előtt ácsorgó fiát. Sosem hazudott neki, az igazságot tartotta fontosnak mindig, nem pedig a mellébeszédet.

- Hol van az a fekete öved?

- Amit tőled kaptam?

- Na, keresd meg gyorsan! -utasította finoman a göndört, ki már szaladt is, hogy elővehesse az említett kiegészítőt.

Ahogy felkerült, már ő is látta a különbséget; a fekete kiemelte a sárga élénk színét, mégis egy határt szabott a barna tónusnak, nem engedte, hogy a másikkal keveredjen.

- Köszi, anya -pillantott hálásan az említettre.

- Nincs mit, kicsim -mondta amaz, de még mielőtt kiléphetett volna, gyorsan vissza fordult, aztán elhadarta azt, amiért valójában jött. - Ma nem tudlak elvinni suliba, mert hamarabb behívtak a céghez, ne haragudj.

- Nem gond -mosolygott rá szelíden. - Majd biciklivel megyek.

Anne bólintott, majd sok sikert kívánva fiának végül elhagyta a szobát.

- ▪ -

A tűzpiros Colnago szépen gurult az elsárgásodó faleveleken, Harold büszkén tolta a biciklit maga előtt. Még a nagypapájától kapta azt két évvel ezelőtt a tizenhetedik szülinapjára, ez a darab épp abban az évben jelent meg. Erre is úgy vigyázott, mint a szeme fényére, minden adandó hétvégén megtisztította, és büszke volt rá, hogy magának tudhatta ezt a csodaszép példányt.

Ahogy a sarokhoz ért, ahol véget ért az utca, már épp készült felülni a bicajra, mikor is megpillantotta;

Egy 1968-as, fekete színű Pontiac Firebird pihent a gesztenyefák alatt, mely a fiú kedvenc kocsijának számított. Szívének üteme gyorsabbra váltott, tenyere hirtelen izzadni kezdett, míg érezte, miként a torkára gombóc nőtt. A késztetés, hogy odamenjen, majd közelebbről is megvizsgálja a példányt, kezdett elhatalmasodni rajta.

Tátott szájjal bámulta a napsugarakat, miként azok táncot jártak a fényezésen, megbűvölve ezzel az ámuló smaragdokat. Az autó márkáját hiába tudta, maga a kocsi és annak tulajdonosa is egyaránt ismeretlen volt számára.

Még csak nem is sejtette, hogy épp az új szomszéddal nézett farkasszemet, ki megbújva az ülésen szinte láthatatlannak tűnt.

A kukkoló ezáltal viszont rájött, mivel is tudná elsősorban csapdába csalni a kis göndört.

Lassan bár, de már közel járt.

- ♡ -