- ♡ -

Harry még aludt, orcáját megvilágította a lágy, felkelő napfény, és oly békésnek tűnt akkor, hogy a kék szemű hirtelen el is felejtette azt a sok kis mocskosságot, amit együtt tettek az eddigi, közös útjukon. Nem érezte nagyon fáradtnak magát, mintha a kis göndör helyette is aludt volna az éjjel. Néha-néha a keze után nyúlt, mikor félálomban lebegett, és a pici, aprócska mancsa oly melegnek hatott, hogy sikerült lelkét is még lágyabbá varázsolnia. Már alkonyodott, mikor átlépték a határt.

Lehúzódott a legközelebbi kávézó parkolójánál, a terv az volt, hogy majd ott megreggeliznek. Szükségét érezte, hogy egy kevéske energia után jutassa fáradt szervezetét. Kinyújtóztatta elgémberedett végtagjait, majd a mellette pihenő fiú vállára vezette kezét. Finom cirógatás közepette kezdett neki az ébresztésnek.

- Angyal -suttogta halkan, orrába szívva az édes, kamilla illatot. - A hasadra süt a Nap, ébredj.

Válaszul morgás következett, aztán mocorgás. Álmos smaragdok pillantottak föl rá, és aranyos, gödröcskés mosolyt kapott mellé; köretnek. A cseresznyék ajkait kérték, s ő szívesen nyújtotta oda azokat, hogy reggeli, mámorító csókban részesíthesse szerelmét.

- Éhes vagyok -felelte a hercegnő rekedten, mindkét tenyerét hasára simítva.

- Öltözz át hátul, kérlek. Isten ments, hogy én téged ebben beengedjelek.

Harry észrevette az enyhe féltést a másik hangjában, amit imádott. Egy huncut vigyor kíséretében mászott hátra, jutalmul egy csapást kapva kerek fenekére.

Talán egy kicsit hosszasabbra sikeredett ez az átöltözés, mint amilyenre tervezték.

- ▪ -

- Hogy tetszik Arizona, édes?

Aztán kuncogás hagyta el száját, miképp elnézte a fiút, ki épp tojást lapátolt befelé, hörcsög pofát növesztve. Ízlett neki, még sosem evett ezelőtt falatozóban, így nem volt felkészülve az ízbombákra, melyek minduntalan rátörtek nyelvére, ízkómát okozva.

- Imádom -nyammogta a kérdezett két hatalmas falat között.

- Vigyázz a pocódra, baby. Nehogy megfájduljon.

- Nem fog -ígérte Harry, ki a rántotta után már készen állt arra, hogy desszertet kérjen.

- ▪ -

Mosolyogva dőlt hátra, csokoládétól maszatos szájjal. Elégedettnek tűnt és büszkének. A baj már csak az volt, hogy nem tudták; hogyan tovább. A közelben volt motel is - a kávézóhoz tartozott -, s ő épp azon volt, hogy a kék szeműt pihenésre ösztökélje. De az hajthatatlan volt, mindenképp nézelődni akart, pedig a szeme már majd leragadt. Mégsem volt neki elég az a két csésze kávé, amiket pedig megfelelőnek hitt.

- Kérlek, Lou. Egész este vezettél. Csak pár órát, legalább.

- Majd.

Aztán durcázás következett és csúnya nézés. Az azt követő lépés már a hangos hisztizés lett volna, de arra sajnos nem került sor.

- Rendben, jól van! -emelte fel megadóan kezét a kócos. - De csak ha te is jössz.

- Még szép -húzta ki magát vigyorogva a fiatalabb.

Arizona egy álmos kitérő volt, az utolsó előtti megálló.

- ♡ -