Michael szívszorító fájdalmat élt át mikor szembesült legjobb barátja halálával. Tehetetlenül térdelt a fiú teste fölött. Miközben sírt akaratlanul is előjött az a sok közös emlék amit együtt éltek át. Élete első és egyben legszebb szülinapját köszönhette neki többek között.
- Mit pityeregsz mint egy rossz buzi? Úgy is követni fogod őt hamarosan, pont úgy mint Luke. Végül aztán Monochrát és a barátját is a túlvilágra küldöm.
Luke halálhíre plusz egy vágás volt a szívén. Nico megindult felé kegyelmet nem ismerve. Michael erőt vett magán és lábra állt.
- Nem jó ötlet közém és az ebédem közé állni, fiú.
- Olyan valakiket vettél el tőlem akik nagyon fontosak voltak a számomra. Egy percig se hidd, hogy nem fogok bosszút állni értük!
- Huu, bátor szavak csak kár, hogy üresek. Te csak egy ember vagy. Mégis milyen kárt okozhatnál bennem, a legtökéletesebb tengeri élőlényben?
- Gyere és megtudod.
Itt volt az ideje, hogy használja a kardot amit Nia apukájától kapott. Nico nekiugrott de hála a jó időzítésnek a hasába döfődött a fegyver.
- Gyahahahaha!! Ennyi? Egy mezei kardal akarsz engem megállítani?
Nem volt hiábavaló ez a döfés. A Nico hátán lévő teknőspáncél szilánkokra tört.
- Ezt meg, hogy csináltad?
- Hagyd mutassam be ezt a szépséget. Poseidon kard a neve. A pengéje színtiszta igazgyöngyből készült és csak is a tengeri élőlényekben tesz kárt.
És, hogy bebizonyítsa tett egy vágást a csuklóján. Még csak meg sem karcolta.
- Ilyen nincs! Még sose hallottam ilyen fegyverről.
- Poseidon, Neptunus bátyja készítette még annak idején megrendelésre. Az utolsó lépés az volt, hogy a Kraken fivérét megölte vele. (Ez az oka, hogy a Kraken gyűlöli a sellőket)A szörnyeteg testében lévő méreganyag örökre beleitta magát a kardba. Aztán, hogy tesztelje a kardot, Poseidon végzett magával. Úgy vélem ez a "tesztelés" sokkal inkább volt bűntudat amiért megölt egy ilyen rendkívüli lényt. Mivel tudta, hogy ez a fegyver hatalmas káoszt okozna a tenger alatt az öccsére bízta a halála előtt, hogy tartsa titokban.
- Szóval ezt eszelted ki ellenem. És szerinted mégis mennyi vágás kellene ahhoz, hogy meghaljak? Több ezer tengeri lény DNS-e van bennem! Simán kettéharapom és máris védtelenül maradsz.
- Egy vízi lény se tudd kárt tenni benne. Olyan lesz ez mint a daruma otoshi. Addig gyengítelek amíg el nem érem a fejedet.

A csata kezdetét vette! Michaelnek egy csomó alkalma volt megvágni Nicot. Nem tudta, hogy mért ilyen lassú ez a dög.
- Talán csak játszik velem, vagy egyszerűen csak fél?
- Ne becsüld le Michael!
- Tudom!
- Michael! Meg kell gyógyítanod Calum testén a sebet.
- Mi van? Semmi értelme Neptun.
- Visszafog térni, higgy nekem! Szellemként megérzem az ilyet.
Nem tudott tovább beszélni Neptunusal mert Nico összeszedte magát.
- Remélem élvezted ezt a kis előnyt amit adtam neked. Nézd meg, még a rája farkam is elveszett!
Egy lépéssel oda ért és kirúgta a kezéből a kardot. A rúgás során a lába megsebesült és eltűntek a tüskék.
- Hoppá. Csak nem a gömbhal DNS?
- Dögölj meg!
Michael a kardja után futott. Neptunus utasításait követve a medált a kard markolatára tekerte. Mikor odaért Calum holttestéhez Poseidont egyszerűen beledöfte. A testén tátongó lyuk másodpercek alatt gyógyult be.
- Ez az, sikerült!
Megfordult és egy talp csapódott az arcába.
- Nem tudom miben mesterkedsz, de vége a játszadozásaidnak. Mond el az utolsó szavaidat.
- Calum lesz a te veszted.
- F#szság! Mi olyan különleges benne, hogy mindannyian őt fényezitek?
- Elmondanám, de nem hiszem, hogy megértenéd. Ti ketten teljesen más szinten álltok.
- Nem is számit hiszen úgy is halott. Itt az ideje, hogy te is kövesd!
A rákolló lesújtani készült, de egy centivel a feje elött lefagyott.
- Mi a fene?
Calum teljes Valkür alakjában ott állt mögötte.
- Itt a vége Nico.
Michael, barátja mellé sietett.
- Minden rendben Mich?
- Igen. Látom te is jól vagy.
Nico egész testében remegett.
- ELÉG VOLT! HÁNYSZOR AKARSZ MÉG TÚLJÁRNI AZ ESZEMEN TE KIS ROHADÉK?!
- Addig nem halok meg amíg úgy nem akarom.
- Örökre eltakaritalak az utambol!
Nico támadott de az útjába állt egy hatalmas jégtükör fal.
- Nézz csak nyugodtan a tükörbe Nico. Mit látsz?
- Kussolj!
Hiába támadta, a jégtükör masszívan állt a helyén.
- Az ott a tükörben már korántsem az a kis félvér fiúcska.
- Én még mindig király akarok lenni!
- Igen, de miért? Régen az volt minden álmod, hogy békét teremthess a cápák és a sellők között, most pedig csupán arra vágysz, hogy mindenki behódoljon neked.
- A sellők tehetnek mindenről! A szüleimet megölték, és engem is megátkoztak! Az anyámat a szemem előtt végezték ki!
- Te is öltél már saját fajtádbelieket. Te se vagy különb.
Cal utat nyitott magának a tükrön keresztül.
- Tudod milyen egy jó király? Nem csak hatalommal, de szeretettel is rendelkezik. Sajnos a te szíved már évtizedek óta el van sülyedve a sötét mélységekben.
- Nincs rá szükségem!
Megint támadni akart, de elcsúszott egy jégen. Cal fölé állt.
- Az igazi király elött nem csak fejet hajtanak, de fel is néznek rá.
- Én leszek az egyetlen igaz király!
- Az út amin jársz hullákal van kikövezve. A lányodat félredobtad, a testvéredet magára hagytad és még egy óriási bestiát is képes voltál ráereszteni a többi tengeri lényre. Mit mondanának a szüleid ha még élnének?

És ekkor valami váratlan történt. A földön fekvő Nico vérvörös szemeit apró könnycseppek hagyták el.
- Fáj... Már idejét se tudom, hogy mikor fájt így a szivem utoljára. Miért van ez?
- Ezt úgy hívják, hogy bűntudat, drágám.
Cal a kezét nyújtotta, és el is fogadta.
- Most már értem, hogy mi tesz olyan egyedivé Calum. Csupán a szavaiddal képes voltál olyat elérni ami másoknak nem sikerülne. Ilyenre csak is egy angyal képes.
- Ne feledd, mindenki képes a változásra. A sellők és a cápák is.
- Én most véget vetek ennek a fájdalomnak.
Egyetlen kezével benyúlt a szívéig és kitépte a lüktető szervet. Az olló összezárult.
- Ne aggódj. Majd én helyetted is uralkodni fogok. Igérem.
- Köszö...

****************
Már több mint egy órája volt, hogy Calum átment a Földre. Ezidő alatt Siváék ástak egy gödröt a tengerparton. Ez volt a legtökéletesebb hely arra, hogy Luke nyugodtan pihenhessen.
- Ne aggódj ez egy elég félreeső hely, erre nem sűrűn járnak cápák. Meg aztán Koda itt lesz és őrködni fog.
Ash némán bicentett.
- Sose tudhatjuk mikor fog eljönni értünk a halál. Bevallom, egy kicsit aggódok az öcsédért.
- Minden rendben lesz, pont azért mert róla van szó. Most a legtöbb amit tehetünk az, hogy hiszünk benne.
- Igazad van. Én mindig hinni fogok benne.
- Gyere, menjünk vissza az erdőbe.

Mikor visszaértek két ismeretlen alak csapódott a többiekhez. Az egyik egy szőke kislány volt, a másik pedig egy barnahajú, jóképű férfi.
- Kik vagytok?
A kislány örömtelien futott oda Sivához.
- Sivaaaaa!!
- Ez a hang... Rosetta?
- Igeen! Úgy örülök, hogy éppségben vagy!
- Valaki beavatna engem is? - Fakkadt ki Ash.
- Ők ketten El Dorado védőszentjei. - Magyarázta Iris.
A férfi kezett rázott vele.
- Üdvözöllek, az én nevem Szent Clement, ő pedig a társam Szent Rosetta.
- Sose mondtad, hogy te is szent vagy.
- Bocsika, de el kellett játszanom a szerepemet, hogy jó útra téritselek.
Szent Clement Siva elé állt.
- Siva, tartozok neked valamivel. Kérlek hunyd be a szemedet.
A sellő engedelmeskedett. A férfi finoman megcsókolta.
- Most már kinyithatod.
Amit ekkor átéllt azt nem lehetne egy szóval leírni. Ez egyszerre volt öröm és döbbenet is.
- Hét tenger minden kincsére! Én...én újra látok!! Köszönöm neked!  Hálásan köszönöm!
A többiek mosolyogtak de valami zavarta őket.
- Mi a baj srácok? Végre látlak titeket!
- Siva... A te szemeid kékek lettek.
Szent Clement egyböl magyarázatot adott.
- Senkinek se volt hiábavaló a halála. Nico azért halt meg, hogy megörökölhesd az óceánszemeit, Luke pedig azért, hogy a lelke működtethesse a Korall erdei Tengerszemet.
Ebben a pillanatban egy féreglyuk nyílt és a túloldalárol Calum és Michael lépett ki.
- Gyertek srácok. Itt az ideje, hogy hazatérjünk.

A várva várt nap eljött. Calumék elérték céljaikat. Itt az ideje, hogy egy új királyság csillaga ragyogjon fel az égen.
Utolsó fejezet: Egy jégforró befejezés