Már egy hete is van annak, hogy véget értek a megpróbáltatásaink, de ez sajnos nem azt jelentette, hogy lepihenhetünk. Ebben az egy hétben mindenki keményen dolgozott, hogy visszaállítsuk Neo Atlantist régi állapotába. A munkások fáradságot nem ismerve dolgoztak a felhőkarcolókon, a királynő pedig azon, hogy sellőkkel töltse meg a királyságot. Én mindennap átmentem El Doradoba, hogy onnan is toborozzak lakosokat. Legnagyobb meglepetésemre cápák is akartak jönni. A többségük nem akarta megbosszulni Nicot, ebből is látszik, hogy egyáltalán nem volt jó vezér. Időközben beugrottam Luminier városába is. Niallnek sikerült minden sellőt felszabadítani és elfoglalta a helyét a trónon. A királyságában természetesen a cápák is helyt kaptak. Arzaylea és az anyukája is beköltöztek a városba, ahol egy sokkal nagyobb helyen tudják ellátni az éhes szájakat. Frostland, amennyire én tudom teljesen kihalt. Kíváncsi vagyok vajon hóapó túlélte -e? Ami a Földet illeti itt is történt pár dolog. Siva pár nap után elköltözött Atlantixba, hogy Nia mellet élhessen, Ash pedig Irissel osztozkodik egy lakáson. Michael, aki jelenleg velem él a palotában, újabb csodát hajtott végre. Mint kiderült a Kraken még nem halt meg, ezért ő meggyógyította Poseidon segítségével. Ezután a bestia teljesen megbékélt velünk. Jack, Luke bátyja elszörnyedve hallotta öccse halálát. Ő az egyetlen túlélője a Fekete Víz nevű sellőellenes szervezetnek. Hogy vezekeljen mindenért örök hűséget fogadott nekem. Azóta természetesen ő és a családja is meglátogatták a sírt.

A mai nap azt tervezem, hogy hosszú idő után újra felnézek a felszínre. Indulás elött még ránéztem anyára. Szegény ki se látszik a papírkupacok mögül.
- Ki van ott?
- Csak én vagyok az. Gondoltam megyek és szétnézek odafönt.
Fölkelt a székből és elém állt.
- Nagyon helyes, mondani is akartam. Sokat segítettél drágám, most már itt az ideje, hogy ténylegesen kipihend magad. Nem kell egyből királynak lenned, csak azt szeretném, hogy élvezd ki az életet amíg csak tudod.
- Köszönöm, anya. Szeretlek.
Ez volt az első alkalom, hogy Ariana királynőt anyának szólitottam. Hosszú ideig nem tudtunk egymásról, épp ezért idegeneknek éreztem a szavakat.
Nem tudom miért, talán ösztönösen, de azon kaptam magam, hogy Waicoco felé úszok. Mikor partra értem újfent elszorult a szívem a romokban heverő, régi falum látványátol. Kicsivel távolabb egy fiatal srác szintén a gondolataiba merülve nézelődött. Egyidős lehet velem, de magasabb mint én. A haja és a szeme egyaránt barna. Nem éreztem fenyegetőnek, ezért megközelitettem.
- Te is itt laktál?
Ijedten fordult felém, mintha csak most venné észre, hogy itt vagyok.
- Nem, csak egy barátom mesélt erröl a helyröl, gondoltam megnézem. Sajnálom ami a faluddal történt. A tűz képes válogatás nélkül pusztítani.
- Ha behunyom a szemem még mindig látom a falusiak arcát. Hiába álltam bosszút, az űr még mindig ott tátong bennem.
A fiú szomorú mosolyra húzta a száját.
- Száz százalékig meg tudlak érteni. Nekem kétszer is végig kellett néznem a szeretteim halálát.
- Részvétem haver.
- Amúgy te sellő vagy, ugye? Az illatod elárul...
- Igen, te pedig egy ifrit ha jól gondolom.
- Eltaláltad. Ha lehetne inkább ne küzdjünk, ok?
- Csak azért mert én sellő vagyok te meg ifrit? Ez butaság. Nem adtál rá semmi okot, hogy haragudjak rád...
- Shawn. Shawn Mendes a nevem. -Nyújtotta a kezét egy hihetetlen cuki mosoly kíséretében.
- Én pedig Calum vagyok. Calum Hood. Örülök a találkozásnak. Mi a baj?
Shawn dermedten meredt rám.
- Te jó ég. Azonnal velem kell jönnöd!

Egy órával később már Waimanaloba értünk. Shawn mindent elmondott nekem a buszon. Alig vártam, hogy láthassam Maliékat. Elötte még beugrottunk egy ABC-be venni pár gyümölcsöt. Én természetesen vettem magamnak pár kiwit. A kórház folyosóján végül megláttam a családomat.
- Anya! Mali!
Mind a ketten úgy néztek rám mintha délibáb lennék. Mali ujjongva borult a nyakamba.
- Végre visszatért a kedvenc kisöccsém!
- Mi történt az arcoddal?
- Csak egy kis baleset... Hé így kell engem fogadni?
Sértődötten válon boxolt.
- Örülök, hogy látlak Caly.
- Én is örülök nektek. Istenem, marha rég nem láttalak titeket. Liam?
- Éppen alszik.
Egy kicsit se zavart, bementem hozzá. Shawn nagyjából elmesélte mi történt mégis szarul esett így látni régi barátomat. Bal keze vastagon be volt gipszelve.
- Te marha. Még a végén kéz nélkül maradsz.
- Felébresszem?
- Hagyjad csak, hagyd pihenjen.
Már épp menni akartam ám Liam felébredt.
- Már vissza is értél? Mi ez a tömeg itt...?
Elakadt a lélegzete mikor meglátott.
- Jézusom... Calum?
- Hali.
Mint egy veszett egér, úgy ugrott ki az ágyból, mit sem törődve a kezével. Hosszasan magamhoz öleltem.
- Úgy örülök, hogy végre itt vagy. Oh Istenem.- Mondta sírva, fejét a vállamra hajtva.
- Szörnyen hiányoztál Liam. Ha tudnád milyen sokszor gondoltam rád.
- Gondolatban végig te adtál nekem erőt Cal. Kicsit se haragszok rád, hogy levágtad a karomat. Neked köszönhetően megtanultam értékelni az életet.
Egészen addig beszélgettünk amíg le nem járt a látogatási idő. Időközben szóba került a jövő is.
- Úgy döntöttem, hogy ha meggyógyul a karom, el fogok utazni a szüleimmel Angliába. Évekig nem láttam őket, szeretnék egy kis időt eltölteni velük.
Mindenkit felzaklatott ez a kijelentés. Mali elszomorodott, Shawn pedig tátott szájjal csodálkozott.
- Jogod van hozzá. Én nem tartalak vissza Liam.

A kórház után mindenki hazament. Anya és Mali Dr. Ricknél laknak, Shawn pedig a TTT-ben ahol már várja Ryan, Andy és Cameron. Három hónap múlva eljött a nagy nap. Este rendeztünk egy nagy búcsú bulit ahol mindenki ott volt. Másnap a búcsúzás kapott főszerepet. Liam és Mali sokáig összebújtak.
- Ígérd meg, hogy vissza fogsz jönni.
- Ígérem kicsim. Egyszer mindenképp visszajövök hozzátok. Szükségem van rád.
Hosszú búcsú csókot váltottak amiben minden érzésük benne volt. Shawnhoz lépett.
- A jobbkezemre is szükségem lesz.
Ahogy Mali Koát, őt is megcsókolta. A fiú teljesen belevörösödött.
- Szeretlek mindkettőtöket teljes szívemből.
Mi kézfogással búcsúztunk el.
- Calum nem tudom eléggé kifejezni, hogy mennyire örülök, hogy megismerhettelek. Minden jót a továbbiakban.
- Jó utazást barátom. Mi mindig tárt karokkal fogunk fogadni téged.

Aznap még meglátogattam Lukeot. Épphogy letettem a virágcsokrot, Koda véres pofával szaladt elő a fák közül.
- Szia, nagyfiú. Látom épp ettél.
Ahogy a szél feltámadt, vadul kezdte ringatni a cápafogas nyakláncot a fakereszten. A levegőben eső illat áradozott. Nem rég eshetett.
- Szia Lukey. Képzeld nem rég búcsúztunk el Liamtöl. Nem aggódok érte, elég erős ahhoz, hogy tudjon vigyázni magára. Remélem te is jól pihensz odaát. Az, hogy találkoztam veled anno, életem legnagyszerűbb pillanata volt. Remek kalandokat éltünk át együtt, és minden percét élveztem. Megismerhettem saját magamat és a sorsomat, mint sellőkirály. Mindig itt leszel a szívemben, akármi is történjék. Mostantól mindig csak előre nézek. Alig várom, hogy mit tartogat számomra a holnap!
Az égre tekintettem ahol egy gyönyörű szivárvány foglalt helyett.
- Srácok! Akármilyen akadályt állít elétek az élet, sose adjátok fel. A kitartó küzdelemnek meg van az eredménye. A barátaitok mindig ott lesznek mellettetek, hogy segítsenek nektek!

https://youtu.be/U-V5sRovrHU

Következő fejezetben egy nagy köszönet mondás nektek drágáim!!