Csak feküdtem és a fák lombkoronáját figyeltem. A madarak most mintha még hangosabbak lettek volna. Mintha tudatában lennének milyen szörnyűség is történt itt. A levelek zöldek voltak, az ég kék a talaj alattam pedig egyre vörösebb a sok vértöl ami keresztül döfött testemből áradt ki. A vérrel együtt az erő is kezdett elhagyni engemet. Iris kétségbeesetten kiabált felettem.
- Luke! Tarts ki egy kicsit! Nehogy lehunyd a szemedet! Luke!
- Cal...Hol van Calum?
- Ide fog jönni és akkor kitaláljuk mit csináljunk.
Az emlékek árvízként törték át agyam gátját. Hirtelen minden itt volt előttem. A tengerparton találkoztunk először és nyakláncot cseréltünk, aztán miután nevet adott nekem elmentünk a delfin showra. Pár hónappal később az esőben vallottunk egymásnak szerelmet mielőtt lemerültünk volna. Emlékszek, miután levágta Liam karját rám akart támadni, de én képes voltam visszahozni őt. Bárcsak most is itt lenne!

- Luke!!
Ez az ő hangja! Itt van végre.
- Mi történt vele?
- Nico keresztüldöfte. Nem tudtam megállítani. 
- Calum....
- Itt vagyok Lukey. Ne aggódj már is elviszlek valami orvoshoz. 
A karjaiba vett óvatosan, hogy ne okozzon még több fájdalmat.
- Ash. Kérlek vidd el egy orvoshoz. A te villámgyorsaságoddal secperc alatt a faluban lesztek. 
- Cal, tedd le szegény srácot. Hát nem látod milyen sok vért vesztett? Még mindig nem állt el a vérzés.
- De te gyors vagy, és biztos hogy...
- De ennyire még én se vagyok gyors! Fáj kimondanom, de Lukenak már csak percei vannak hátra.

Cal lassan de felfogta, hogy mi a helyzet. Letett és láttam ahogy barna szemei lassanként megtelnek könnyekkel. Kinyitottam a szobát, hogy Siváék ki tudjanak jönni. Ha meghalok ők örökre ott ragadnának.  Ezzel végezve nyitottam egy féreglyukat ami a Földre vezet.
- Nico már Neo Atlantisban van. Meg kell őt állítanod.
- Fogd be. Még is hogy hagyhatnálak itt?
- Calum, kérlek. Nem tudom már sokáig fent tartani. 
Cal nem indult. Mellkasomra hajtotta a fejét majd egyszer csak kitört belőle a sírás. De nem csak ő sírt. Ash, Iris, Siva és Ariana is megsirattak. 
- Köszönöm neked ezt a sok szép emléket. Ha te nem vagy, én nem jutottam volna el idáig.
- Én köszönöm neked, hogy megismerhettelek Cal. Tudom, hogy egy nap nagyszerű király fog belőled válni.
- Sose foglak elfelejteni Luke. Mindig itt leszel a szívemben.
Még utoljára egy hosszú búcsú csókot váltottunk.
- Ég veled drága Luke.
Átszaladt a portálon ami utána be is zárult. Ash letérdelt mellém.
- Én pedig köszönöm, hogy kétszer is helyre ráztál engem. Bon Voyage Luke.
- Ég veled Ash. Köszönök mindent nektek.

******************

Minden nyugodt volt. A nap hét ágra sütött, az emberek jókedvűen töltötték az idejüket. Egyesek napoztak, mások strandlabdáztak, és voltak akik hamburgerrel tömték a fejüket. A felszínen béke honolt ám a felszín alatt épp egy kegyetlen háború dúlt. Miután Nia hazatért bátyja holtestével, az apja bosszúból megesküdött, hogy kiírtja a cápákat. Így aztán nem csoda, hogy amint szárnya kelt Neo Atlantis elfoglalásának, az Atlantixi sereg megindult. Nia éppen bort töltött apja kupájába. Az öreg úgy megitta mintha csak víz lenne.
- Rohadék cápák! Nem nyugszanak amíg ki nem irtanak minket teljesen!
- Ne aggódj. A legerősebb harcosainkat küldted oda. Biztos győzni fogunk.
- Legyen igazad tengeri csillagom. Csak hogy tudd, a mai nap nem hagyhatod el a palotát. Ha téged is elveszítelek, akkor vége lenne mindennek. 
Egy katona szaladt a trón elé.
- Felség! Egy idegen tört be a királyságba.
- Ha cápa azonnal végezzétek ki, ha nem, hozzátok elém.
Öt perc múlva meg is érkezett az idegen. 
- Ki vagy te fiú?
Nia könnyedén megismerte.
- Michael!
Gyors léptekkel ott termett előtte. 
- Szép napot Delphinia kisasszony. 
- Mi dolgod van itt, és honnan ismered a lányomat?! Ha az a terved, hogy megölöd akkor jobb ha már most elhagyod a királyságot!
- Apa, nem! Ne gondolj rosszra. Ő egy jó barátom.
A király visszaült a trónjára. Michael válaszolt a másik kérdésre.
- Azért jöttem, hogy egy kis segítséget kérjek. Neo Atlantisba megyek de útközben eltévedtem. Kérhetnék egy kis útbaigazítást?
- Minek mész te oda? Az egész királyság hemzseg a cápáktól. 
- Tudom. Szeretnék egy kis takarítást tartani ott, ha érti mire gondolok.
- Felesleges. A katonáim épp ebben a pillanatban kezdhettek bele a harcba.
- Így igaz, nem menj Mikey. Inkább maradj itt és beszélgessünk egy jót. 
Mike lehunyta a szemét és rámarkolt a medáljára.
- Most mit csinál?
- Beszélget Neptunusszal. 
Pár percen belül döntésre jutott.
- Megyek és kész. Nem maradhatok tétlenül amíg a barátaim az életüket adják a jó cél érdekében. Kérlek, csak mondjátok el hogy milyen irányban ússzak tovább. 
A király otthagyta a trónját. Közelebbről is megnézte magának Michet.
- Nem!
- Kérem, felség!
- Fegyver nélkül nem engedlek utadra.

******************

Michael még sose látott ilyen heves csatát. Habár a cápák voltak túlerőben, mégis a sellők tűntek erősebbnek a borotvaéles korall kardjaikkal. 
- Van fegyverem, de nem tartom okos ötletnek, hogy csak úgy közéjük rohanjak.
- Akkor mit fogsz tenni?
- Támogatom őket.
A medál segítségével képes volt távolról gyógyítani és erősíteni a sereget. A katonák nem értették mi történik velük, de mindenképp örültek ennek a csodának. Egyszer csak egy ismerős sellőt látott meg a vár felé úszni.
- De hisz az ott Calamis király.
- Vajon hol volt eddig?
- Nem tudom, de oda megyek. 

Michael sikeresen bejutott egészen a trónteremig. Odabent mindent vér és holtestek fedtek be. A király egy szörnyeteggel beszélgetett épp. 
- Ki a fene vagy te? 
- Az aki elfoglalta a királyságodat. 
- Szóval ez a sok hulla itt a te műved?
- Ezek csak veszteségek. Elvégre nincs háború áldozatok nélkül. A következő áldozatom te leszel király uram. 
- Ha azt hiszed, hogy győzhetsz akkor ostobább vagy mint egy bohóchal. Még ha meg is ölsz nekem van egy titkos fegyverem ami végezz veled.
- Titkos fegyver? Tényleg azt várod, hogy megijedjek? Én vagyok az abszolút hatalom! Még is miféle fegyver lenne képes engem megállítani? 
- Az a neve, hogy Calum. Ő az egyetlen aki idáig túljárt az eszeden, nem?  Hisz ő már eleve úgy született, hogy te nem tudtál róla.
- Ariana fattya? Attól a kis sz#rkupactol várod a megváltást?
-Megfizetsz mindenért Nico! Amit a népemmel tettél arra nincs bocsánat!

Óriási vízsugár törte át a falat. Nico a szomszédos szobában találta magát. Ilyen erős támadás bárkit darabokra tépne, aki nem szörnyeteg.
- Jegyezd meg öreg. Az én nevem Alpha!!
Természetfeletti gyorsasággal tért vissza. A királynak még csak védekezni se volt ideje. Az olló összezárult, a feje pedig már a földön gurult tovább. Michaelt teljesen leverte a víz.
- Hihetetlen. Ekkora erővel szemben senkinek sincs esélye.
A cápa eltűnt.
- Nem vagy már egy kicsit nagy a bújócskához?
A hang a háta mögül jött. Mich megfordult és máris gyomron rúgta őt a fenevad. Egészen a terem közepéig repült.
- Se nem sellő, se nem cápa. De tudod én nem válogatok. Én mindenkivel végzek aki az utamba áll.
Már azt hitte, hogy mindennek vége, ám ekkor nyílt a trónterem ajtaja.
- Nocsak, nocsak. Maga az Mr. titkos fegyver?

A legutolsó pillanatban érkezett. Az utolsó csata a következő fejezetben gőzerővel startol!!