Az erdő hatalmas és lövésem se volt róla, hogy hová is futok, ugyanis a testemet megszállta a sellőkirálynő szelleme. Szerencsére az üldözőimet már sikerült lerázni. Kicsivel később egy domb mögött találtam meg a többieket.
- Ki van ott? -Kiabált feszülten Siva.-
- Én vagyok az Luke.
Rajta és a királynőn kívül még egy kislány is volt velük.
- Ő nem rossz bácsi. Érzem rajta, hogy sellő.
- Én vezettem ide.
Most, hogy felébredt még szebbnek tünt Calum anyja.
- Biztonságba helyezlek titeket.
Egy mozdulattal kinyitottam a szoba ajtaját.
- Menjetek be. Odabent senki nem talál rátok.
- És veled mi lesz?
- Vissza megyek és segítek a srácoknak.

************
Visszaérve a táborba azt láttam, hogy Nico épp dühöng amit persze meg tudok érteni. Már nekem is nagyon a begyemben van ez a bolond. Hál Istennek Ashnek nem esett baja, sőt visszahozta az életbe Irist.
- Ash! Minden oké?
- Cal?
- Hol van Luke?
- Elküldtem, hogy zsebelje be a királyi családot.
- Szuper.
Nem tudtunk gondtalanul csevegni mert Nico még igencsak jelen volt.
- Ne higyjétek, hogy győzni fogtok! Végül én leszek az aki utoljára nevet!
- Ne ábrándozz Nico! Túl messzire mentél, muszáj vagyok megállitani téged.
- Na ne röhögtess! A hatalomért vívott harcban nem lehet elég messzire menni!
- Ezzel indoklod a korábbi tettedet?
- Mire, vagy inkább melyikre gondolsz?
Iris volt olyan bátor, hogy helyettem is válaszolt. A kést egyenesen a bordái közé szúrta.
- Ezt azért, mert voltál olyan rohadék, hogy megöltél.
- Monochra drágám, ne csiklandozz.
Lendületből akkorát behúzott neki, hogy két sátron is keresztül repült.
- Iris!!
Ash utána szaladt.
- Nem menekültök!
Nico rájuk akart támadni, de sajna a lábai lefagytak.
- Ne merészeld bántani a barátaimat.
- Jaj nekem! A herceg uraság morcos lett.
- Jég velem. Polaris lándzsái.
A földből 6 jég tüske nyársalta fel a cápát.
- Utolsó szavak, Nico?
Fölnézett az égre, majd az arcán diadalittas mosoly jelent meg.
- Győztem.
Egy sirály szállt le a karjára, a lábára egy lombikot kötöztek. (69.fejezet) Nem tudtam pontosan megmondani mi lehet benne, de az a folyadék vörös volt akár a vér.
- Mi ez?
- A professzor utolsó búcsúajándéka. Emlékszel, azt mondtad, hogy túl messzire mentem. Ez eddig semmi se volt. Nem számít, hogy meghalt az az ostoba tengeriszörny. Az igazi rémálom most kezdődik!
Az utolsó cseppig megitta a lombik tartalmát.

Ami ezután jött azt nehéz lenne szavakba önteni. Nico legalább kétszer magasabb lett tőlem. Sokkalta izmosabbá vált mint eddig. Mire véget ért a teljes átalakulása, a szó szoros értelmében egy szörnyeteg állt velem szemben. A kezei helyére rák ollók nőttek, a hátát teknős páncél védte, a lábán végig tüskék sorakoztak, és még rája farka is volt ami sokkal hosszabb volt egy átlagos rája faroknál.
- Mi a jó k##va élet ez?
- Meglepődtél, mi?
Hangja is inkább egy szörnyéhez hasonlitott.
- Ez a főzet számos tengeri élőlény DNS-ét magában foglalta. Most már én vagyok a legtökéletesebb lény a világ óceánjaiban! Én vagyok az abszolút hatalom! Az én nevem mostantól Alpha!

******************

- Ne feledjétek élve kell nekünk!
Sajnos a visszafele út se lett túlságosan zökkenőmentes. Az üldözőim ismét a nyomomban voltak, és még többen mint eddig. Végül aztán sikeresen bekerítettek.
- Itt a végállomás kis halacska. - Add fel. Nem tudsz már hova futni. - Fölösleges az ellenállás.

Egyre szűkebb lett a kör ahogy közeledtek felém. Én viszont nem estem kétségbe.
- Gratulálok fiúk. Nyertetek egy jegyet a világűrbe. Dimenzió aknák, aktiválás!
A földön véletlenszerű helyeken féreglyukak nyíltak amiknek a másik oldalán maga az űr tátongott.  A cápa katonák felével végeztem is.
- Tartogatnom kell az erőmet. Jobb lesz ha visszasietek Calumhoz.
Mikor visszaértem a táborba Nico helyén egy szörnyeteget láttam.
- Calum, Ash! Mi a fene folyik itt? Ez a mutáns itt Nico?
- Igen ő az, azaz most már Alpha de ez lényegtelen.
- Ha már ilyen szépen összegyűltetek, akár mind a hárman is rám támadhattok. Vagy talán berezeltetek?
Calra néztem és láttam, hogy hezitál. Ez természetes hisz ilyen lénnyel még sose kerültünk szembe. Rák ollók, mérgező gömbhal tüskék, cápafogak és szikrázó rája farok. Nico már korántsem az a kis kék szemű, félvér fiú aki egy jobb birodalmat akart felépíteni.
- A táborban van! Elfogni!
A katonák is megérkeztek, ám amikor szembesültek a vezetőjük új kinézetével mindannyian megálltak.
- Remek. Jöhet egy kis ízelítő az új erőmből.
Elszáguldott mellettünk. A saját embereit pillanatok alatt lemészárolta. Mire végzett az egész testét vér borította. A kezeit visszaalakította normál kezekké.
- Kellesz nekem Lulu.
Egy lépéssel ott termett, gyomron vágott, majd velem és Irissel elszaladt.

A Madarak Erdejének egy félreeső részén álltunk meg.
- Mit akarsz tőlünk?
Az ollóját Iris nyaka köré szorította.
- Nyiss nekem egy portált Neo Atlantishoz vagy különben a lány feje leröpül.
Abban nem kételkedtem, hogy valóban képes lenne ilyesmire. Iris szemei megteltek a könnyekkel.
- Ismerlek már nagyon is jól, de tudod ez nekem azért fáj. Hát egy kis szeretetet se érzel a tulajdon lányod iránt? Mikor még gyerek voltam olyan sokat nevettünk együtt. Még is mi változott meg apa?
Most először halottam, hogy Nicot az apjának szólította.
- Ahogy teltek az évek egyre inkább rá kellett jönnöm, hogy te csak egy kudarc vagy Monochra. A szem képességemet teljesen eltorzulva örökölted meg, és egy orvos se tudott ezen segíteni. Ha rád néztem eszembe jutott az a mocskos sellőkirály aki egy életre elvette tőlem az óceánszemeket. Na de nyisd ki azt az átkozott portált!
Nem csináltam semmit csak is a síró Irist néztem. Tudta végig, hogy ez a helyzet, de most így kimondva még jobban fájt neki.
- Rendben van. Itt a portálod.
A féreglyuk másik végén a tenger feneke látszott. Nico elengedte a lányát, de amint közelebb ment dühbe gurult. A rendes kezével elkapta a nyakamat, és a levegőbe emelt.
- Te rohadék! Még is milyen dimenzióba akarsz te engem küldeni? Olyan korallok nincsenek a földön amik lávát termelnek. Engem nem tudsz átverni. Az agyam fel lett turbózva a delfinek intelligenciájával. 
A kis trükköm sajnos nem vált be. Kénytelen voltam engedelmeskedni neki. A féreglyuk egyenesen  a kagylóvárra nézet.
- Ez már is jobb. A trón már csak egy karnyújtásnyira van tőlem.
- Úgy is utánad megyünk és megállítunk.
- Én abban nem lennék olyan biztos.
A rák ollójával egyenesen keresztül döfte a testemet. Nevetve lépett át a Földre.

Luke végzetes sebet kapott, Nico pedig egy lépéssel közelebb került a célja elérésében. Minden a következő pár órában fog eldőlni.