Amint Luke kiszabadított máris Ash segítségére siettem. 
- Bármiben is mesterkedsz mi megállítunk Nico!
A cápa vörös szemei nem arról árulkodtak, hogy meglenne ijedve. Tökéletesen ura volt a helyzetnek.
-  A kis herceg is csatlakozik végre? Csakhogy nem engem kell megállítani első sorban.
- Ezt hogy érted?
Nico csak nevetett , majd felvette az arany kürtöt.
- Ez a kürt már több évszázad óta létezik. Aki ebbe belefúj az életével fizet.
- Tehát ezért halt meg Iris. Felhasználtad őt, de mégis miért?
- A kürt hangja képes csak felébreszteni a tenger mélyén alvó óriás szörnyeteget. Mit gondolsz miért hoztam létre a Fridzsidereket és az Akváriumokat? Mindegyik telis tele van finom élelemmel.
A szörnyű igazság egyszerűen lebénított minket. Nico a sellők és az emberek faját egy bestiával akarja kiirtani. Most rajtam volt a sor, hogy nevessek.
- Mi az? Elment az eszed talán?
- Úgy látszik előtted jártam egy lépéssel Nico. Az összes Fridzsidert kiürítettem hála egy Valkürnek. A tenger alatt pedig Niall intézkedik.
A cápa nyakán lüktetni kezdtek az erek, kezei ökölbe szorultak. Minden jel arra utalt, hogy sikerült felbosszantanom. Ash úgy érezte ez a remek alkalom a támadásra. Villámló öklével neki szaladt de Nico könnyedén elkapta majd kitekerte a kezét.
- Ash!
- Nem érdekel ha pár cápát fel kell áldoznom! Ma végre király lesz belőlem! Ha jól lakott a szörnyeteg automatikusan a hang irányába fog jönni és akkor végetek!
Ám előbb nem a szörnyeteg ért ide. A levegő drasztikusan lehűlt. Az erdő mélyéről egyenesen Freezia szaladt oda hozzánk. 
- Mulac. Végeztem a Fridzsiderek kiürítésével ahogy kérted. Viszont van egy kis gond. Egy 20 emelet magas óriás, gyíkszerű lény jött föl a tenger alól és majdnem a földdel tette egyenlővé egész Frostlandet. Egy magam kevés voltam a megállításához. Az összes lakost felfalta és most ide tart.
Nem tudom mi rémített meg jobban. A teljes nyugodtság ahogy ezt végig mondta, vagy a közelgő fenyegetés-e.
Hirtelen mindenre árnyék borult. A fenevad megérkezett Riviera partjára. Léptei megremegtették a földet, üvöltése dobhártya szaggató volt. 
- Most mit tegyünk Mulac?
- Oda megyünk és megállítjuk!

*********************

Calum és Freezia a szörny felé siettek. Egyedül maradtam Nicoval.
- Luke! Menj és tedd be egy szobába Sivát és a családját!
- Nem hagylak magadra Ash! Őrültség egyedül szembeszállni Nicoval!
- Az is őrültség, hogy Calék neki mentek a monstrumnak,nem? Ez most az őrültségek ideje Luke!
Luke végül úgy tett ahogy mondtam.
- Nem fogod elvenni tőlem azt az asszonyt aki még csak gyereket se szült nekem! Minden cápának megparancsolom, kapjátok el azt a sellőt!
Nico az egész tábort ráuszította Lukera. A bal kezem még épségben volt ezért azzal támadtam, de nem Nicora hanem a kürtre. A hangszernek baja se esett.
- Te meg mit csinálsz?
- Ez a kürt tartja fogságban Iris lelkét,nem? Ha elpusztítom akkor újra élni fog.
- Hahahaha! Te aztán eszes kölyök vagy Ash. Ám hadd áruljak el valamit. Ha valaki még egyszer belefúj a kürtbe a szörnyeteg visszatér a tenger alá pihenni.
Ezen most el kellett gondolkodnom. Ha visszatudnám küldeni a szörnyet Calum nem halna meg feleslegesen.
- Na mi a baj? Nem akarsz segíteni a kapitányodnak? Pedig már ő is segített neked sokszor. Itt lenne az ideje visszafizetni azt a sok kedvességet, nem?
- Na de...
- Hősi halált halnál. Legalább a lányom nem lenne olyan magányos a pokolban.
A gondolatok kavarogtak a fejemben. Vajon tényleg ez lenne az egyetlen megoldás? Calumékat leszámítva úgyse lenne hova visszatérnem. A szüleim is a túlvilágon vannak. De nem! Ezt mégse tehetem!
A bal öklömbe az eddigi legnagyobb villámomat kezdtem összpontosítani.
- ÉN AZ ÉLETET VÁLASZTOM!!
A gömbvillám amint becsapódott hatalmas pusztítást hajtott végre. Sikerrel jártam! A kürt elpusztult.

************

Körülbelül kétszáz cápa volt a nyomomban. Kizárt dolog volt, hogy eltudjak bújni. Párat bekebeleztem a féreglyukkal de hamar kimerültem.
- Most megdöglesz kis sellő! Egy magad kevés vagy ellenünk!
Igaza volt nem tudtam mit tegyek. Hirtelen egy nő jelent meg a semmiből
- Majd én gondoskodok róla.
Valamiért őt nem merték megtámadni.
- Lehet hogy ő Siva anyja?
Ezután valami furcsa történt. A nő megszállta a testemet és futni kezdtünk.

************

A tengerparton a szörnyeteg válogatás nélkül zabált fel minden élőlényt. Én és Freezia teljes erőnkből támadtuk de épphogy tudtunk egy kicsit ártani neki.
- Ha legalább az egyik lábát megtudnánk fagyasztani akkor nem lenne képes mozogni.
- Ez így nem fog győzelemhez vezetni.
- Akkor mit tegyünk?
- Használnod kell a Finmbunwintert a szörnyen. Ha képes egy egész világot lefagyasztani akkor ezt a dögöt is.
Egyáltalán nem így terveztem felhasználni a követ.
- Nem fogom használni azt a technikát. Nem fogok addig meghalni amíg király nem lesz belőlem.
- Akkor majd én.
Freezia lefagyasztott, és villámsebessen kivette a zsebemböl a Rózsakvarcot.
- Ezt érted Mulac.
- Várj! Ne tedd...
- Finmbulwinter!
A Valkür nő testéböl egy gigantikus jég sugár tört ki ami az óriás gyíkot tetőtől talpig lefagyasztotta.
- Freezia!!
Oda siettem de már csak percei voltak hátra.
- Semmi baj. Mindig is hősi halált akartam halni. Én legyőztem a szörnyt, most rajtad a sor. Öld meg Nicot. Kérlek a testemet temesd el majd Polarison.
Freezia meghalt, a Rózsakvarc pedig szilánkokra robbant. Siva utolsó esélye is szertefoszlott arra, hogy újra láthasson.

A lehető leges legszörnyebb jött ezután. A jéghegy széttört, a szörnyeteg pedig újra mozgásba lendült. A lábaimbol kiszaladt az erő. Térdre rogyva figyeltem a pusztitást.
- Hát hiába halt meg Freezia? Mit tehetnék én egy magam?
Összetettem a kezem és egy csodáért imádkoztam. Ami azt illeti be is vált!
Az égbolton egy meteor jelent meg. Egyenesen a szörnybe csapódott bele.
- Na ne! Ez lehet, hogy az a meteor amivel legelőször találkoztunk? (lásd:44. fejezet)
Az óriás bestia azon nyomban szörnyet halt!

A Mennyország kijátszotta az utolsó ütőkártyáját. Vajon Niconak van még valami a tarsolyában?