Nico ördögi nevetése mindenkit elhallgatatott. A tekintetek rá és a holtan fekvő lányra szegeződtek. Ám nem sokáig élvezhette ki a pillanatot mert egy villámgyors ütés az asztalok közé repítette. A helyén most Ashton állt dühtől vöröslő arccal.
- A lányod volt! A kibaszot lányod volt, és képes voltál megölni?! Te nem egy cápa vagy csak egy szimpla szörnyeteg!
Nico arcát törölgetve kelt föl a kaja maradványok közül.
- Elismerésem, ez szép ütés volt. Ám tévedsz, én nem vagyok szörnyeteg.
- Dehogynem! Most akartad megenni Irist!
A cápa megint csak nevetett.
- Ennyire elborult még én se vagyok. A lakoma valahol egészen máshol kezdődött el.

*********

Amíg Ash lefoglalta Nicot, Siváék fedezékbe vonultak. Szerencsére a lakoma miatt egy csomó sátor üresen állt, ezért nem volt nehéz dolguk.
- Itt maradunk amíg rendeződnek odakint a dolgok.
- Anyát akarom! 
- Nem lehet. Most csak maradjunk itt egy kicsit.
Szorosan magához ölelte a húgát és bízott benne, hogy senki se talál rájuk. Még mindig nem tanult meg rendesen vakon harcolni. Jó érzés volt, hogy együtt lehetnek.
- Ha ennek vége újra együtt leszünk mint egy rendes család.
Mikor már Lily elaludt, Siva közeledő léptekre lett figyelmes. Előhúzta tőrét, hogy felkészülten várja a látogatót. A sátor ponyvája félrehussant, a tőr pedig már repült is a behatoló felé. A nő két ujjával ügyesen elkapta a levegőben.
- Ki vagy és mit akarsz?
- Jézusom... Hát mégis csak eljöttél?
Siva ezer közül is megismerné ezt a hangot. Ez a hang végigkísérte a gyerekkorát, ez a hang énekelt az ágya felett altatódalokat az álmatlan éjszakákon, ez a hang melegséggel töltötte meg a szívét.
- Anya?
- Igen Siva én vagyok az. Már el is felejtetted az arcomat?
- Elvesztettem a szemem világát.
Ariana megakarta ölelni fiát, de az félrelökte.
- Mesélj el mindent. Mindent tudni akarok.
Mindketten leültek egy-egy lisztes zsákra. Siva izgatott volt, hogy végre megtudhatja az igazságot.
- Annak idején sokat voltunk együtt a Madarak Erdejében, emlékszel? Az egyik ilyen alkalommal Nico szemet vetett rám. Azt mondta, hogy szüksége van egy erős utódra akinek uralkodói vére van. Szó szerint megtiltotta nekem, hogy bárki más által teherbe essek. Attól a naptól kezdve a cápa kémjei minden egyes lépésemet figyelték. Bármikor készen álltak egy kis vérfürdőt rendezni. Calamisnak viszont szüksége volt még egy fiúra.
- Így tehát felment a felszínre és titokban közösült egy ember nővel. Így születhetett meg Calum.
- Pontosan. Kételyei támadhattak Calummal kapcsolatban ezért még egyszer együtt háltunk. Akármennyire is óvatos voltam, előbb utóbb kitudódott hogy várandós vagyok. Elkellet játszanom a halálomat, nem volt más választásom.
- De hát láttam a szellemedet.
- Az csak a képességem. Ki tudok lépni a fizikai testemből.
Siva hosszú percekig némán emésztette az igazságot. Minél többet agyalt annál idegesebb lett. Nem fért a fejébe, hogy ez az egész egy gyerek miatt volt.  
- Tudod te egyáltalán, hogy min kellet keresztül mennem? Fogalmad sincs róla, hogy mekkora sebet ejtettél rajtam aznap! A lelkemet egy sötét verembe lökted és többé nem láttam a fényt.
- Kérlek bocsáss meg Siva! Tudom, hogy mások lelkébe tiportam, de csak is a ti érdeketekben. Csak így hagyhattam el a királyságot feltűnés mentesen. Nem akartam, hogy belekeveredjetek az egészbe.
- Feláldoztad magadat értünk ahelyett, hogy ránk bíztad volna. Mi igenis erősek vagyunk, főleg akkor ha valaki a szeretteinkkel baszakszik.
- Igazad van, hülye voltam. Ezek után nem hibáztatlak ha nem tudsz megbocsájtani.
Ariana lassú, bús léptekkel ment a kijárat felé.
- Anya!
Megtorpant és a fia felé fordult.
- Én azért indultam útnak, hogy megtudjam az igazságot. Most, hogy már tudom, hogy minden okkal történt, többé már nem tudok rád haragudni. Szeretlek anya.
A sellő királynő könnyei akaratlanul is előtörtek. Hosszú évek óta végre újra melegséget érzett a szívében.

********************

Frostland partja a Huskyk vonyításától volt hangos. Mind a kilencen a tengert nézték. A kikötőben egy kereskedő hajó állt amiről éppen pakolták le az ételekkel és ruhákkal teli dobozokat. A hajó kapitányát felettébb zavarta ez a zajos fogadtatás. 
- Hallgattassa már el ezeket a dögöket!!
- Sajnálom uram, de egész nap ezt csinálják. Biztos vagyok benne, hogy van valami oka amiért ilyen nyugtalanok. Talán az a nő feszélyezi őket.
- Miféle nő?
- Egy fehér hajú, kék szemű szépség bukkant fel a szigeten. Egyesek azt mondják, hogy ő egy Valkűr. Valamiféle Frizsidert kereset.
Ez a szépség már meg is találta a keresett helyet, de üres volt.
- Egy lélek sincs abban a Frizsiderben. Talán Mulac már járt itt egyszer.
Ez volt az utolsó téli sziget ahová el kellett mennie. Végre befejezte a rá bízott feladatot, és most már visszatérhet a saját világába. Már nyitotta volna meg a féreglyukat, de felfigyelt a Huskyk vonyítására.
- A Huskyk vonyítása teli van félelemmel és aggodalommal. Megyek és megnézem mi folyik itt.
A kikötőben, a szigeti őrségen kívül senki se tartózkodott. A kereskedők már vagy negyed órája, hogy útnak indultak, ám arra egyikőjük se gondolt, hogy ez az utolsó útjuk. A tenger alól, józan ésszel fel nem fogható nagyságú állkapocs bukkant fel és egészben lenyelte a hajót.
- Mi a fene volt ez? Még soha életemben nem láttam ekkora lényt!
- Hogy mi volt ez? A fenyegetés amire a Huskyk figyelmeztettek minket.

Aznap egy hihetetlen teremtmény jött föl a mélyből. El Doradonak befellegzett?