Sikeresen bejutottam Nico táborába. Az erdőben bekentem magam sárral, hogy ne tudjanak kiszagolni. Eljutottam egészen a vezetői sátorig, de amit bentröl hallottam teljesen földbe döngölt. Nicoék életét egy sellőkirály tette tönkre. Ezek után teljesen jogosan utálhatja a fajtánkat.
A felismerés villámcsapásként ért, mikor belegondoltam, hogy mennyire hasonlitunk egymásra.
- Bosszút akar állni azzal, hogy megöli a sellőket, de én is ezt akartam tenni csak a cápákkal.
A zsebemben még mindig ott volt a bátyámtol elcsent kő.
- Majdnem elkövettem egy nagy hibát ami az életembe is kerülhetett volna. Ez a Rózsakvarc Sivát illeti.
Annyira máshol járt az eszem, hogy észre se vettem, hogy valaki ott áll mögöttem.
- Fel a kezekkel!
Egy igazán csinos hölggyel, és a kezében tartott lándzsájával néztem szembe.
- Ki vagy te, sellő?
Tudja, hogy mi vagyok? Ahogy éreztem belőle is áradt a kókusz illat.
- Én csak eltévedtem...
- Jobb ha velem jössz mielött még valaki más észrevessz.
A nő egy éléskamrába vitt. A hely teli volt dobozokkal és ketrecekkel. A lándzsája tompa végével hátba lökött, be a ketrecbe a malacok közé. Az ajtót természetesen rám zárta.
- Később még visszajövök érted.
Indulni akart de nem tudott ugyanis a bal lába a földhöz fagyott.
- Azthitted, hogy nem jövök rá, hogy ki vagy?
A nő dermedten bámulta a lábát majd engem.
- Te...te vagy a fattyú fiú?
- A nevem Calamis De Mare Atlantis. Siva öccse.
- Te ostoba. Mi a fenét keresel itt? Nico elől nincs menekvés.
- Ki beszélt itt menekülésröl? A szart is kifogom verni belőle! Utána pedig visszatérhetünk a mi szeretet királyságunkba.
Odakintröl nevetést hallotunk. Maga Nico volt az aki bejött a sátorba.
- Gondoltam ránézek az én kis guppimra, hogy mit csinálhat, de ekkora meglepetésre nem számitottam. Úgy látom minden kész a lakomához.

***********

Már egy órája bolyongtam az erdőben. A hülye madaraktol már kezdtem megbolondulni. Minden bizonnyal eltévedhetem hisz már ötödjére mentem el ugyanamellet az akácfa mellett.
- Ebben a hangzavarban azt se hallom meg ha valaki a közelben ólálkodik. Résen kell lennem.
Amint ezt kigondoltam, valaki hátulról fellökött. Fölnéztem és láttam, hogy Siva az.
- A frászt hoztad rám, haver!
- Ash? Hál Istennek, hogy beléd botlottam! Már kezdtem bepánikolni.
Szegény egész idáig úgy közlekedett, hogy a szemeire és a füleire se hagyatkozhatott.
Együtt mentünk tovább egészen egy barlangig. A barlang bejáratát vasrács zárta le, a rács mögött pedig egy kislány aludt a kavicsos talajon. A barlang elött két cápa őrködött.
- Ki kell szabadítanunk.
- Tudom. Bízd csak rám.
Amint megláttak, fegyvert szegeztek rám az őrök.
- Állj! Ki vagy?
- Én csak egy kóbor angolna vagyok.
- Mi van?
Szavak helyet hagytam, hogy a villámaim beszéljenek helyettem.

A kislány felébredt mikor bementünk hozzá. Ijedten beljebb hátrált.
- Mit akartok tőlem?
- Azért jöttünk, hogy megmentsünk téged.
- Nem fogtok bántani?
- Még szép, hogy nem. Sellők vagyunk mint te. Az én nevem Ash, ő pedig Siva.
A lány meglepődött.
- Siva? Anya mesélte, hogy van egy bátyám akit így hívnak.
Barátomra néztem, aki most alig akarta elhinni amit hallott. Életelen szemeivel próbált a lány felé nézni.
- Én vagyok az, Liliana. Eljöttem érted és anyáért.
Lily sírva szaladt oda hozzá. Boldog volt, hogy végre maga mögött hagyhatja ezt a helyet.
- Gyerünk Siva. Caluméknak szükségük van ránk.

**********
Nico egy almát dobálgatott egyik kezéböl a másikba, miközben vörös szemeivel végig engem nézett. Csak mi ketten voltunk az éléskamrában, Ariana ki lett küldve.
- Végre láthatlak Calamis. Te vagy annak a szajhának a másik fia, ugye? Jobb helyen nem is lehetnél most, mint a malacketrec. Én magam fogom azt a hülye fejedet leharapni!
Bekapta az egész almát.
- Rohadj meg! Meg fogsz fizetni mindenért!
Párat rágott még az almán majd a csutkát a homlokomra köpte.
- Ezek csak üres szavak. Ha tényleg ki akarnál csinálni, már rég kitörtél volna onann. Félsz tőlem?
- Egy frászt! Ki nem állhatom a magadfajta köcsögöket!
- Csillapodj, moszat.
Mindenesetre abban igaza volt, hogy nem tudom megtámadni. Mióta hallottam a múltját, elbizonytalanodtam. Tényleg helyes dolog lenne végeznem vele?

- Lulu! - Kiabált ki a cápa, majd nem sokkal rá megjelent Luke.
- Bemutatom neked az új kedvencemet, Lulut. Önként csatlakozott hozzám.
Luke szégyelte magát, nem mert a szemembe nézni. Biztos voltam benne, hogy jó oka volt ezt tenni.
- Nem haragszok rád Luke. Hamarosan mindennek vége lesz.
- Rendben, Calum. Szeretlek.
Nico megragadta a fejét és beleverte egy dobozba.
- Mondtam, hogy csak akkor beszélhetsz ha engedélyt adok rá!! Kotródj el, és hozz egy kötelet!

Megkötözve hagytam el a kamrát. A tábor közepén rengeteg asztal és szék sorakozott. Az asztalok roskadásig tele voltak a szebbnél szebb sültekkel. Engem egy karóhoz kötöztek ki. Mikor már elég sokan összegyültek, Nico belekezdett a beszédébe.
- Kedves cápa társaim! A mai nap egy nagy nap! Ma végre győzelmet fogunk aratni! Úgy gondolom illik méltó módon megünnepelni ezt. Monochra drágám, gyere.
Iris nem túl jó kedvel, de odaállt apja mellé.
- Mit akarsz?
- Látod ezt az arany kürtöt? Ez itt a Moebius kürt. Fújd meg, hogy hivatalosan is megkezdődjön a lakoma.
Mivel a sellőknek és a cápáknak nagyobb a tüdejük mint az embereknek, Iris könnyedén hangra bírta a kürtöt. A zúgás az egész tábort megremegtette. Mikor már minden elcsendesedett a lány szíve megállt. Holtan esett össze Nico lábai elött.
- HAHAHAHAHAHAHA!!! KEZDŐDJÖN EL A LAKOMA!!

Nico őrült nevetése a nyitánya valami igazán szörnyűnek. Ami ezután jött arra senki se volt felkészülve.