Luminier királyság, Luminier 25 évvel ezelött

A történet egy királyságban kezdődött ahol a népesség nagy része sellő volt. Mi, cápák csak egy kis negyedét tettük ki a lakosságnak. Én és a bátyám előnyt élveztünk a többiekkel szemben ugyanis az anyukánk sellő volt. Én 7 éves voltam, Vapor pedig tíz évvel volt idősebb tőlem.
- Nico! Nico! Ni...
- Mi az?
- Gyere, másszunk fel arra a mászókára.
- Nem lehet. Ezen a játszótéren tilos játszani.
- Én leszek a hét tenger ura!
- Várj! Ne menj oda!
Túl gyorsan úszott, nem volt időm megállitani. A helyzet az, hogy Vapor fogyatékosságal született. Hiába volt 17, az agya egy gyerek szintjén ragadt meg.
- Gyere vissza! Észre fog venni a Közterület Felügyelő.
- Gyere te is Nico!
Nem tudtam mit csináljak. Utána kellene másznom, hogy leszedjem de az játszásnak minősülne.
- Na megállj csak te kis gané!
A felügyelő sellő szabadjára engedte a Murénáját. A fenevad a bátyám lábába harapott, és a gazdájához vitte a zsákmányát.
- Már megint ez a kis pöcs?
Fejvesztve siettem oda.
- Kérem ne haragudjon! Legközelebb jobban oda figyelek rá!
- Lássuk csak, Vapor Bloodywater... Ez már a hatodik alkalom volt. Ez így összesen 6000 arany.
- Ha..hatezer??
- Ezuttal nincs több kecmec! Most már mindenképp fizetnetek kell!
Kezembe adta a csekket. Búskomoran haza úszkáltunk.

Otthon anya egyböl észrevette Vapor lábán az újabb Muréna harapást.
- Már megint? Te jó Isten!
- Sajnálom anya. Nem tudtam megállitani.
- Semmi baj Nico. Gyere, bekötözzük azt a csúnya sebet.
Apa is megjelent. Nem kellett sok, hogy újra dühöngeni kezdjen.
-Mi ez már megint?! Csak azt ne mond, hogy megint elkapták ezt a hülyét! Mért nem tudtál rá jobban vigyázni?
- Én próbáltam...
- Na add ide azt a csekket.
Remegő kézzel adtam át ezt a szégyenletes íratot.
- Hatezer arany?!  Honnan a francbol szedek én össze annyit? Így is kidolgozom a belemet.
- Majd megoldjuk valahogy drágám.
-  Megoldás kell? Pofon egyszerű! Mátol ez a félkegyelmű nem hagyhatja el a szobáját!

Így hát másnap egyedül voltam kint.
Szerencsére találtam egy játszóteret ahol még egy óra hosszáig lehetett  játszani. Ez a korlátozás az egész várost érintette. Boltok amik csak pár óra hosszára nyithattak ki, padok amikre nem lehetett leülni, kukák amikbe nem lehetett szemetet dobni, és még sorolhatnám. Ezek az őrült szabályok mind egy személy fejéböl pattantak ki. Ez a személy a jelenlegi sellőkirály, Blobber Soy Luminier. Mindenki abban reménykedik, hogy egy nap majd születik egy épesszű utódja aki majd mindent helyre tesz.

Épp a hintában elmélkedtem, mikor megláttam a többi gyereket akik vidáman felém úsztak.
- Óceánszem! Óceánszem!
- Sziasztok srácok.
- Kérlek mesélj nekünk ma is! Mesélj a hatalmas óceánról.
A gyerekek körében Óceánszemű Nico lett a becenevem. Ezeket a kék szemeket anyukámtol örököltem. Amikor egy sellő és egy cápa szerelembe esnek az utódaik vagy sellők vagy cápák. Én kivétel vagyok, mert én mindkettő vagyok egyszerre.
A szemeimben lakozik a Najád erőm amivel mindent láthatok ami a víz alatt van.
- A Rózsa Koralloknál egy újabb Tengeri Csikó család telepedett le. Frostland vízeinél pár Gyilkos Bálna leselkedik a fókákra.
- Mi a helyzet Bubblemion királyságban? Kész van már a hősi sellő szobor?
- Igen, sőt már ki is dekorálták hínárral és tengericsillaggal.
- Fuu, ez elképesztő. Te vagy a legjobb Nico.

Aznap minden rosszra fordult. Délután a király katonái álltak az ajtónkban.
- Jó napot. Mit tehetek önökért?
- A szabályszegő, Vapor Bloodywater után jöttünk beszedni a hatezer aranyat.
- Kérhetnénk még egy kis időt? Most épp...
- Nem várunk tovább. Amennyiben nem tudnak fizetni a fiú az életével lakol.
- Nem! Nem engedem, hogy bántsák a fiamat! Akkor inkább vigyenek el engem!
A katonák beleegyeztek. Rohantam, hogy szóljak a bátyámnak, de hült helyét találtam. Az ablakra szerelt vasrácsot átharapta.
- Utána kell mennem mielött újabb galibát csinál.
Sikerült utolérnem, de mivel én is meg akartam menteni anyát vele együtt futottam tovább. Fél órás próbálkozás után sikerült bejutnunk a palotába. A trónteremben mocskos látvány tárult elénk. Három katona dugta anyát, a király pedig csak elégedetten nézte a trónján ülve. S mikor a nő elérte a csúcsot a borotvaéles korallkard lemetszette a fejét.
- ANYAAAAA!!!!!
Nem tudtam lefogni Vaport. Kiabálva szaladt oda anyánk holttestéhez. Az a látvány végleg megváltoztatott minket. Vapor elvesztette az egyetlen személyt akiben száz százalékig megbízott. Bennem pedig felébresztette a haragot és az utálatot a sellők iránt.

Aznap ígéretet tettem a síró bátyámnak.
- Eljönn majd az idő amikor belőlem is király lesz. Megfogom menteni ezt a királyságot.
Anya nem kapott rendes temetést ahogy apa sem akit egy megvadult Muréna szétcincált.

Árvákként hagytuk el a várost. Szerencsénkre ránk bukkant egy utazó könyvtáros. A következő 11 évet nála töltöttük el. 18 évesen vissza tértem Luminierbe, de a város teljesen megváltozott. Itt már csak kizárólag sellők élhettek. A Városkaput örző katonák nem engedtek be. Kitartó probálkozások árán elértem, hogy az uralkodóhoz vigyenek.
- Mit akar tőlem egy magadfajta szaros cápa?
- Felségem! Kérem vegyen fel az udvartartásába.
- Tökéletes lennél boxzsáknak.
- Én attól értékesebb vagyok. A szemeimmel mindent látok ami a tenger alatt történik.
- Ne hazudj nekem! Erre senki se képes.
- Egy cápa sereg tart errefelé. Holnapra már itt lesznek.
- Hogy merészelsz engem fenyegetni?!
Próbáltam meggyőzni az öreget, de annyit ért mint halottnak a csók.
- Elegem van a baromságaidból! Őrség! Fogjátok le!
Lefogtak majd a só is megérkezett a konyháról.
- Te, azokkal a hülye szemeiddel rendesen felhúztál. Most megtanulod hol a helyed!

Azon a napon a só teljesen kimarta a szemeimet. Vapor mentett ki a városból. Mikor már újra képes voltam látni, rájöttem, hogy elveszítettem a képességemet. Azóta vörösek a szemeim.
- Ennyi volt Vapor. A mai naptól kezdve démonként fogom szelni a vízeket! Egy sellő se maradhat életben!

Nico és Vapor. A haragjuk kiolthatatlan.