Épphogy felkelt a nap a keleti horizonton, én és Calamis király már a tengerparton álltunk. Miközben néztük a vízen megcsillanó nap narancsos fényét nagyokat ásitoztam.
- Fáradt vagy Liam?
- Hány óra van?
- Reggel hat óra tizenkét perc.
- Hajnal! - Javitottam ki.
- Kezdésnek futhatnál egy kicsit, attol majd felébredsz.
Így hát elkezdődött az aznapi edzés. 5 km-ert futottam a part mentén oda vissza, 200 fekvőtámasz, és 300 guggolás. A végére maradt a légzőgyakorlat.
- Figyelj a légzésedre. Orron be, szájon ki.
Természetesen ez ment mint a karikacsapás.
- Most nehezitsünk. Szívd be a levegőt és fújd ki a karodon.
Ehhez már erősen koncentrálnom kellett. Fejemben egy kép jelent meg a tűzjobbomrol, ebbe kapaszkodtam. Sikerült is létrehozni a hiányzó végtagomat kb három másodpercig.
- Szép! Jobb mint a múltkori. Segítségként gondolj a célodra amit el akarsz érni.
Ezen a mondaton elfintorodtam.
- Minek gondoljak rá, ha ő már többet nem gondol én rám?
- Tudod jól, hogy ez nem igaz! Shawn...
- Ki ne merd ejteni ezt a nevet! Ő az, akit nem nevezünk nevén...

Reggel 9-kor már a városban sétáltunk. Kávéra volt szükségem ezért kerestünk egy Starbucksot ahová beülhetünk. Miközben vártam a Capucinomra azthittem, hogy menten megfulladok. A levegőben tömény kókuszillat terjenget.
- Rengeteg sellő lehet itt.
- Pontosan. Sok sellő dolgozik az ilyen kávézókban. Ez a mi kémhálózatunk. Látod azt a srácot? Ő az én személyes informátorom. Hé, Connor!
Connor amint idenézett el is sápadt.
- F...Felség?!
Kezei elengedték a tálcát. A csészék hangos csörömpölésekkel törtek szét a kávézó padlóján. Siettem, hogy segítsek neki ebben a kínos helyzetben.
- Semmi baj haver. Egy-kettőre összeszedjük.
Mikor rám nézet félelmet véltem felfedezni kék szemeiben.
- Te... Te vagy az...! Húzz el innen! Ne gyere a közelembe! Menj el innen!

A kávézó elött ácsorogtunk míg nem Connor is kijött. Rám nézett majd a királyára. Láttam rajta, hogy össze van zavarodva.
- Nézd, nem tudom mi rosszat tettem veled, de tőlem hülyeség félni. Én a sellők barátja vagyok.
- Múltkor a könyvtárban még meg akartál ölni. Calum mentette meg az életemet.
Fejemre csaptam.
- Oh, már emlékszek! Ne haragudj Con akkor még egy másik Liam voltam.
- Én is egy másik Connor vagyok. Egy elbocsájtott...
- Huu, öregem az szívás.
A fiú csak megvonta a vállát.
- Felség. Mit keres maga a felszínen?
Calamis most pontosan olyan volt mint egy kisgyerek akitöl számon kérik, hogy hol az eldugott csoki.
- Találkoztam valakivel akit már régen nem láttam. Ne aggódj, a várat most a Kraken védi.
- A Kraken? Szent Isten...
- Mi a baj?
Mindketten tisztán láttuk azt a jeges rémületet Connoron.
- A cápák sikeresen elfoglalták a királyságot. Mindenkit megölltek, beleértve a Krakent is.
Calamis remegve térdre rogyott.
- Neo Atlantis... Az én szeretett királyságom.....elbukott?

**************
Másnap engedélyt kértem Camerontol, hogy elhagyhassam a szobát.
- Mégis hová akarsz menni?
- Csak szét akarok nézni a hotelben.
- Hát persze. A végén meg én leszek a hibás, hogy visszaszöktél Larryhez.
- Liam a neve!
- Tök mindegy, itt maradsz a szobában.
- Feláldoztam mindent, hogy újra veled lehessek. Szerinted ezek után megszöknék? Még egy rohadt köszönömöt se mondtál!
Cameron felhúzta a szemöldökét.
- Mégis mit köszönjek meg? Azt, hogy aznap elárultál? Igen Shawn, újra és újra fel fogom hozni, ha tetszik ha nem.
- Köszönd meg azt, hogy újra itt vagyok neked.
- Ohohohó! Hát persze, micsoda megtiszteltetés ez nekem!  Figyelj csak, elárulok valamit.
Olyan közel jött hozzám, hogy szinte belemászott a képembe.
- Engem k#rvára nem izgat, hogy élsz- e vagy halsz. Ez a srác itt (magára mutatott) már nem a barátod. Valószínűleg már Liam se az miután olyan csodásan otthagytad. Lásd be Shawn, te ehhez értesz. Remek érzéked van hozzá, hogyan veszíts el mindenkit magad körül.
Ránk zárta az ajtót. Rosszul éreztem magamat, le kellett ülnöm az ágy szélére. Ryan leült mellém, és a hátamat simogatta.
- Én még itt vagyok neked, cimbora. Esküszöm, ha legközelebb meglátom ezt a csótányt saját kezűleg tépem ki a nyelvét.
Hasogatott a szívem mintha bármelyik percben szétszakadhatna. Forgott velem az egész szoba.

Vacsoraidőhöz közeledve már kellőképp kisírtam magamat és a tervem is készen állt. Ryan tárcsázta a recepció számát.
- Halló, miben segíthetek?
- KÉREM SEGÍTSENEK!! MEG AKAR ÖLNI!
- Uram...
- GYORSAN! VALAKI SEGÍT...ÁÁÁÁÁ!!
5 percen belül meg is érkezett az akire számitottam. Cameron gúnyos arca még a félhomályos szobában is jól kivehető volt.
- Gratulálok Shawn. Remek előadást adtatok elő.
- Nem előadás. Megöltem Ryant és kidobtam az erkélyen.
- Hahahahaha! Fejezd már be! Te még egy hangyának se tudsz ártani. Tudom jól, hogy ez egy csapda.
- Akkor miért sétáltál bele?
- Hogy még egy alkalmam legyen megalázni téged. Most én kérdezek. Miért van az a poroltó a kezedben? Ugye nem hiszed, hogy azzal elolthatod a lángjaimat?
- Ez a poroltó pontot tesz a barátságunk végére.
- Ez a legnagyobb hülyeség amit valaha hallottam.
- Az én hibámbol lettél ilyen, de látom már nincs remény arra, hogy visszakapjalak. Cameron aznap végleg elégett az iskolában.
- Így van! Végre beláttad. Ezért volt hülyeség velem jönnöd.
- Te már régen nem a barátom vagy csak egy töketlen k#csög.
Amint ezt végig mondtam, Ryan kiugrott az akasztós szekrényböl, és egy lángoló rugással eltalálta a fiú péniszét.
- Rohadt életbe!! A tököm...
Nem volt ideje reagálni, azonnal fejbe vágtam a poroltóval. Cameron mély álomba szenderedett.
- Látod, tudom használni.
A vicc kedvéért még utólag lefújtam a fejét.
- Kötözd meg jó erősen, és tedd be egy kádnyi vízbe.
Amint ezzel végeztünk, lementünk vacsorázni. Engem viszont előbb érdekelt egy bizonyos hely.

Shawn lezárt egy fejezetet a múltjábol. Most már csak előre szabad tekinteni