Egy falkányi, harcedzett Dobberman támadt ránk a nyílt tengeren. Nem volt időnk meglepődni, harcolnunk kellett. Pár percig tartott csupán.
- Az utolsó is lejegelve. De vajon mit kerestek a tenger közepén?
- Ezt nézzétek! Kiáltott Ash.
A hajó mellett egy tucatnyi, nyitott tetejű hordó uszkált.
- Ez egy szándékos támadás volt.
Biztos voltam benne, hogy ez a cápák műve. Hamarosan meg is jelenhetnek. Szokatlan ötletem támadt.
- Luke! Csinálj egy szobát. Azt akarom, hogy mindenki benne legyen. Nem akarok felesleges áldozatokat.
- Hadd harcoljunk veled. Nem fog bajunk esni.
- Nem azt mondtad, hogy te mindig velem leszel?
Luke a szemeit forgatta, majd egy sóhaj után csettintet. A féreglyuk azonnal megjelent. Mindenki szépen besétált, csak Luke és Iris maradtak kint.
- Én is cápa vagyok. Hadd próbáljak beszélni velük.
- Nem! Menj be hozzájuk kérlek.
- Meg akarod ölni őket, igaz?
- Valószínűleg ezt fogom tenni...
Irisnek ennyi elég is volt. Nekem szaladt és egy erős mozdulattal a lyukba lökött.
- Zárd be! Zárd be! -Kiabált Lukenak, és ami a szomorú, hogy engelmeskedett is neki.

*********

Amint bezártam a lyukat, három cápa férfi a hajóra ugrott.
- Lám, lám. Egy halacska és egy cápa lány.
Közelebb mentem hozzájuk. Szemeikben óriási vérszomjat láttam. - Mit akartok tőlünk?
- Hahahahaha! Hülye kérdés. Megölünk titeket és elvisszük az aranyotokat. Biztos erős lehetsz, ha te végeztél a kutyákkal. Érdekes lesz.
A késemért nyultam. Itt a beszéd már nem segít.
- Szóval idáig süllyedtünk mi, cápák? Képesek vagyunk a saját fajtánkat megölni? Mitől lesz jobb nektek?
- Úgy látszik veled kell kezdenünk, kislány.
A férfi szemei csillogtak az éhségtöl. Készen állt rá, hogy felfaljon minket, ám az egyik társa az utolsó pillanatban állitotta meg.
- Megállj! Én ismerem ezt a lányt. Ő Nico lánya.
- Mii? Biztos vagy te ebben?
Iris nem hagyta veszni ezt a mentőkötelet.
- Jól mondja. Én vagyok Nico Bloodywater egyetlen lánya, Monochra Bloodywater. Azt akarom, hogy vigyetek az apám elé. Vigyétek a sellőfiút is.
Meglepődtem a helyzet alakulásán. Ez a lány egy zseni! Így a lehető leggyorsabban jutunk el Nicohoz. Erősen megkötöztek, hogy véletlenül se tudjak menekülni.
- A hajóval mi lesz?
- Azt jobb ha elfelejted. Csináltunk az aljára egy szép nagy léket. Negyed órán belül már a tenger fenekén fog díszelegni.

***********

Hogy mérges voltam-e? Az nem kifejezés! Fel alá járkáltam ebben a dimenziónális szobában. Olyan volt mint egy átlagos szoba, semmi különleges. Mondjuk az elég bizzar volt, hogy az ablakon kinézve láttam a világűrt, de ez már csak ilyen.
- Nem fáradtál még el?
- Ideges vagyok Ash! Valahogy le kell vezetnem.
- Nyugodj meg. Épp most megyünk Nicohoz.
A plafonon volt egy hangfal. Ennek köszönhetően hallottuk a hajón történt beszélgetést.
- Igen, az remek.
- Hát akkor? Lukeért aggódsz? Ha baj van bármikor előhívhat minket.
- Tudom.
- Iris a baj, ugye?- Kérdezte Siva miközben Koda hasát simogatta.
- Igen, ő. A nézeteink eltérnek. Ő hisz benne, hogy létezhetnek jó cápák is, szerintem pedig mindegyik egy gonosz dög.
- Nos az igaz, hogy elég zűlött egy faj, de Irissel értek egyet. Ne feledd mindenki megérdemel egy második esélyt.
Idegesen felnevettem.
- Hát, sajnálom de nálam már teljesen leszerepeltek. Ezt ti még nem tudjátok, de amikor gyerek voltam, három jó barátomat veszítettem el cápa támadásban. Az utolsó eset után egy jó ideig féltem bemenni a vízbe, pedig valami mindig azt súgta, hogy az igazi helyem ott lenne a tengerben. Most végre esélyem nyílt rá, hogy megbosszulhassam őket.

Mindenhol csend, csak Ashton közeledő lépései csaptak zajt. Ismertem ezt a nézését. Ez a legrosszabb. A kanóc meggyújtva, a bomba bármikor robbanhat.
- Minden cápával végezni akarsz, mi?
- Pusztulniuk kell. Irist életben fogom hagyni, ne aggódj.
- Oh? Valóban? Milyen nagylelkű ez tőled. Szóval életben hagynád miután végig nézte a fajtája halálát? Ha egy cápával kivételezel, hogy akarsz igazságos lenni?!
- Ash, kérlek értsd meg! Jobb alkalmam nem lesz...
- EZ NEM A KICSESZETT BOSSZUDRÓL SZÓL! EGY EGÉSZ FAJ SORSA FOROG KOCKÁN!
Siva a vállamra tette a kezét. Hangja csalódotságrol árulkodott.
- Calum, nem játszhatsz Istenesdit csupán bosszúbol. Ez királyként, sellőként és emberként is elitélendő dolog.
- Igazad van bátyám. Sajnálom.
Átöleltem, de ez több volt egyszerű ölelésnél. Ügyesen kicsentem a zsebéből a Rózsakvarcot. Senkinek se tünt föl.

Hőseink egyenesen a végállomás felé tartanak, de van egy kis gond. Calum teljesen meghülyült.