El Dorado legforróbb napja lehet a mai. Aki csak tehette árnyékba vonult. Én és Koda a napernyő alatt lazsáltunk. Én almalével, ő pedig vízzel
oltja a szomját. Egyszercsak, valaki másnak a jelenlétét is megéreztem. Luke volt az. Formás fenekével egyenesen az ölembe ült.
- Ugye tudod, hogy ezzel azt kockáztatod, hogy leszakad a napágyunk?
Orron pöckölt (valamiért ezt nagyon szereti csinálni).
- Ne legyél gonosz. Csak veled szeretnék lenni.
Közelebb dőlt, majd finom, lassú csókokat adtunk egymásnak.
- Szerinted Mike rendben van?
- Persze. Jó kezekben van.
- Szüksége van a pihenésre.
Hirtelen fölkeltem.
- Hova mész?
- Támadt egy jó ötletem.
A Monolith közepére térdeltem. A kezeimet a fedélzetre tettem le.
- Jég velem. Jégmenedék.
Pár perc alatt egy jó nagy igloo állt készen.
- Hüü, ez igen!
- Így most már nem sül meg az agyunk.
Luke szólt a többieknek akiket szintén lenyügözött az építményem.

******

Mikor már a nap lenyugodni készült, a hajó végében a semmiböl egy féreglyuk nyílt. Siva épp a gondolataiba merülve ácsorgott a rózsakvarccal a kezében, és arra lett figyelmes, hogy nagyon hideg lett.
- Te vagy az, Cal?
Nem Calum okozta a hideget. Az átjáróbol egy páncélt viselő nő lépett elő. Haja hófehér, szemei pedig rideg kékek.
- Már megint hova hozott a portál?
Siva megijedt az ismeretlen hangtól. Még a követ is elejtette.
- Ki az? Ki van ott?
- Nem lát engem? Talán vak?
A nő közelitett felé, Siva pedig kést rántva, támadásra készen állt.
- Ha jól tudom ez a tiéd.
A lába elé dobta a kvarcot, hogy könnyen megtalálja.
- A Rózsakvarc egyike a 3 nagy gyógyitókőnek. Ezzel visszakaphatod a szemed világát.
A fiú alig akart hinni a fülének. A legnagyobb vágya válna valóra, ha újra láthatna.
- Igazat beszélsz? Tényleg helyrehozz?
- Mi, Valkürök sose hazudunk.
Siva valami hegyeset érzet a nyakánál.
- Ha jól látom ez egy hajó. Az információért cserébe azt akarom, hogy vezess el a kapitányotokhoz. Ha ellenszegülsz, véged.
Nem tudta ki ez a nő, de azzal tisztában volt, hogy nagyon erős lehet.
- Fenébe! Nem akarom a srácokat ebbe belekeverni. Hazudnom kell.
- Én vagyok a kapitány. Halljam mit akarsz.
A Valkürt nem lehetett átverni. Végül kénytelen volt engedelmeskedni.

*******
Este volt már, de én és Luke még mindig az iglooban pihentünk.
Luke egyre sűrűbben tüsszögöt.
- Lukey, most már szerintem menjünk ki. A túl sok hideg nem tett jót neked.
- Rendben. Hapciii!
Amikor újra két lábon álltam elvesztettem az egyensúlyomat.
- Calum! Mi a baj?
- Túl sok erőt használtam el ahhoz, hogy egész nap szinten tartsam a kunyhót.
- Te lüke. Gyere, menjünk az ágyba.
Ebben a pillanatban láttuk meg Sivát egy idegen nővel az oldalán.
- Te vagy a kapitány?
Hihetetlen! Ez egy Valkür.
- Ki vagy te, és mit keresel a hajómon?
- A nevem Freezia. Egy féreglyukon át jöttem egyenesen Polarisból.
- Polaris?
-  Egy világ ahol még mindig élnek a Najádok és a Valkürök. Te viszont egyik se vagy, mégis tudtál csinálni egy tökéletes igloot. Hogy lehet ez?
- Én egy sellőherceg vagyok. Az egyik ősömtől megörököltem a Valkür erőmet.

Ha nem lenne Valkür, akkor most biztos, hogy döbbenet látszódna Freezia arcán.
- Én még sose láttam sellőt. Neked a szárazföldi alakodban nincsenek tündérszárnyak?
- Még szép, hogy nincsenek. Miért jöttél ide?
- Nem én akartam ide jönni. A dimenzióutazó erőm mostanában nem jól működik. Eredetileg egy új dimenzióban akartam szét nézni.
Luke nem bírta szó nélkül.
- Nekem is olyan erőm van, pedig csak egy egyszerű sellő vagyok.
- Az csak az erőd módosulata, én viszont külön szert tettem erre a képességre.
Mulac már nagyon a felszínre akart törni, ezért zöld utat adtam neki.
- Üdvözletem kisasszony.
- Szóval te vagy az aki a kapitány testében lakik?
- Igen. Az én nevem Mulac.
- Mulac? Az a bizonyos Mulac?
Elővettük Fenrirt. Freezia alig jutott szóhoz.
- A legendás kard ami felszabdalta a központi kontinenst. Tényleg te vagy a legendás megváltó. Mi dolgod háromezer év után, ennek a fiúnak a testében?
- Segíteni akarom élete minden percében. Az az álma, hogy olyan király lesz aki írányitja a sellőket, ugyanakkor az embereket is védi.
- Túl nagy terhet ró magára...
- Nincs olyan jéghegy amit ne lehetne megmászni segítséggel. Szeretnék kérni tőled valamit.
- Mond bátran.
- Itt, El Doradon összesen 8 téli sziget van. Kutasd fel őket és szabaditsd ki a jégbe fagyott sellőket és embereket.
- Igenis, Mulac.

Leírhatatlanul boldog voltam, hogy ezt végre eltudom intézni. Indulás előtt még Freezia mondott valami furcsát.
- Annál a vak srácnál van egy Rózsakvarc. Ez egy mágikus kő. Ha minden veszni látszik, utolsó fegyverként még használhatjátok a Finmbulwintert.
- Kösz, de nem hiszem, hogy hasznát fogjuk venni.
Aznap éjszaka én és Mulac rengeteget beszélgettünk.

Calum egy meghatározó lépést tett az úton amely a győzelme felé vezet.
Next: 75.[40.] Dolgok amiket elvesztettünk a tűzben