A hajón senki se volt, csak a lusta Huskym aki egy árnyékos részen szúnyokált.
- Hajóőrzö,mi? Na persze...
Tétlenül álltam. Lehet, hogy valaki elrabolta.
- Ha Michaelt keresed, ő nem rég elment sétálni.
- Köszi, Neptune.
Elindultam a part mentén. Tíz percen belül meg is találtam. Egy idegen öregemberrel volt együtt.
- Mike! Végre megvagy.
Barátom nem válaszolt. Fapofával bámult maga elé.
- Oh, a másik is előkerült! Micsoda meglepetés, Calum Hood.
Sose láttam még az öreget, de valami azt súgta, hogy nem szabad benne megbíznom.
- Ki maga? Honnan ismer engem?
- Guhihihihi. Én vagyok a professzor bá. A főnököm már nagyon várja, hogy találkozzatok.
- Nico Bloodywater? Én is várom már hogy kifingathassam. Gyere Michael, visszamegyünk .

Michael meg se hallotta amit mondtam. Úgy állt ott mint egy zombi.
- Michael. Mi a baj?
- Attól tartok a barátod már nem hallgat rád.
- Micsoda? Mi a szart műveltél vele?!
A professzor ördögien vicsorgott.
- Mindjárt meglátod. HMP134! Töröld képen a fiút!
Michael szó nélkül engedelmeskedett. Tényleg behúzott nekem egy jobb egyenest! Az ütés nyomán vér kezdett lefolyni az orromon.
- Mich...miért csinálod ezt? Valamivel megbántottalak?
- Az ő neve HMP134! Azt se tudja, hogy ki vagy!
- Fogd be! Ez csak egy rohadt hazugság!
- Ide figyelj! Az a Michael akit te ismersz, nem létezik. Az a személy csak egy microchip ennek a fiúnak az agyában.

Most az egyszer nem tudtam eldönteni, hogy igazat beszél vagy sem. Totál össze lettem zavarodva.
- Szóval azon a chippen egy másik személyiség van elhelyezve, és ez az egész az agyára van csatlakoztatva?
- Pontosan. Ezzel a kapcsolóval váltottam "adást".
És, hogy bebizonyithassa, nyomot is egy gombot. Michael egy pillanat alatt megváltozott.
- Calum? Te is itt vagy? A srácok épp.....
- Guhihihihi! Látod milyen remek kis játékszerem van?
Mich megint átment zombiba. Vegyes érzéseim voltak, egyszerre voltam dühös és rémült.
- Te szörnyeteg! El se tudom képzelni, hogy miken mehetett ketesztül szerencsétlen fiú, hogy ilyen az eredeti valója.
- Guhahahaha! Az ám a remek sztori! HMP134. Tudod, minek a röviditése? Humanoid Machine Project (emberi gépezet Project)! 133 gyereknek kellett meghalnia mire meglett a tökéletes alany.
Alig jutottam szóhoz. Életemben először értettem meg igazán az őrült tudós kijelentést.
- Oh, igen. Emlékszek azokra a napokra amikor még a kisfiú úgy visongatott mint egy malac.

Visszaemlékezés

Robogott a kocsi az óriási Silvergate hídon. A 7 éves Gordon nagyon izgatott volt már. Aznap lesz az első, hogy ténylegesen meg lesz tartva a szülinapja.
- Apa, most már levehetem a kendőt?
- Nem, Gordon. Azt szeretném, hogy meglepetés legyen.
- Olyan izgatott vagyok. Kapok majd tortát is?
- Ha hazaértünk.
- Remélem anya is otthon lesz.
- Biztosan ő is ott lesz.
Gordon nem tudta mire vélni apja hirtelen kedvességét. Otthon a szülei mindig veszekednek. Általában ő a veszekedés tárgya, úgyanis Paul nem akart gyereket, de a felesége viszont igen. A Gordon nevet is csak úgy hozzá vágta az apja három éves korában.
A kocsi megállt. A fiú hiába kérdezősködött, nem tudta meg hol vannak.
- Itt van ahogy ígértem.
- Remek. Parancsoljon, a 2 millió dollár az öné.
Gordon levette a kendőt, és egy gyanús külsejű alakot látott meg. A férfi megragadta a karját, hogy erőszakkal magával vihesse.
- Gyere fiú. Apád épp az imént adott el téged.
A fiú tudta, hogy az apja utálta, de ez mégis nagyon fájt neki.
Egy földalatti intézménybe mentek ami teli volt fehér ruhás alakokkal. Bedobták egy szobába ahol semmi se volt csak a négy fehér fal.
- Kisfiam? Te is itt vagy?
- Édesanyám?
Gordon sírva szaladt oda az anyjához aki szintén csak sírt.
Innentől kezdődött el a pokol a gyerek számára. Megismerkedett a professzoral akinek az volt a célja, hogy minden emberi érzést kiöljön belőle. Szörnyűbbnél szörnyűbb dolgokat kellett megtennie. Ha ellenkezet, annak az anyja itta meg a levét.

Három évvel később, egyik éjszaka a fiú nem bírta már tovább.
- Meg akarok halni!
- Kicsim ilyet nem szabad mondani.
- Pedig jó lenne. Ha én nem lennék, nem kellett volna annyit veszekednetek apával.
- Figyelj rám! Az életed egy kincs, nem szabad csak úgy eldobni magadtól. Hinni kell benne, hogy minden jóra fog fordulni.
- Hiszek benne...
- Azt szeretném, hogy mindig a jó úton járjál.
- De akkor te megsebesülsz!
- Velem ne foglalkozz, drágám. A lényeg, hogy mindig a tanitásaim szerint élj. És, hogy tudd én mindig szeretni foglak téged.
A folyosórol már hallatszottak a közelgő lépések.
- Anya, én veled akarok maradni.
Puszit adott a homlokára.
- Majd holnap, Michael.
- Michael?
- Az a te neved. Szerintem jobb mint a Gordon.
- De hát nekem itt nem lehet nevem.
- De azért tetszik, nem?
- Igen, tetszik. Tetszik mert ezt tőled kaptam.

Másnap még több gyilkosság várt Michaelre. Sorra hulottak el a kutyák és a macskák, ám volt egy amire nem volt felkészülve.
- Guhihihihi! Eddig egészen ügyes voltál HMP134, de lássuk ezzel mit kezdesz. Látod azt a csecsemőt az asztalon? Öld meg a késeddel.
Michael egyszerűen képtelen volt rá.
Tudta, hogy ha nem tesz semmit akkor az anyukája fog rosszul járni, de nem vitte rá a lélek.
- Azt mondtam öld meg! Megsüketültél?
A fiú összeszedte minden bátorságát.
- Nem. Te leszel az aki meghal!
Rátámadt, de sajnos ezzel a gyilkossági kísérlettel csak azt érte el, hogy a professzor  még mérgesebb lett. A sokkolójával könnyedén megállitotta Mikeot.
- Remélem jól az emlékezetedbe vésted anyukádat, mert ma reggel láthattad utoljára!

13 éves korában már rá se lehetett ismerni Michaelre. Aznap mikor látta az anyukáját meghalni, végleg megtört. Mostanra már szinte minden érzést száműzött.
- Jó reggelt HMP134. Hogy vagy?
- Sehogy.
- Éhes vagy? Hoztam reggelit.
- Nem vagyok éhes. Csak akkor ehetek ha maga azt mondja.
- Guhaha, helyes válasz. Tegnap szép kis mészárlást hajtottál végre az idősek otthonában. Csináltam neked egy kis meglepetést.
Egy parányi kis fém darabka volt a tenyerében.
- Ez egy microchip. Ezzen egy másik személyiség van. Befogjuk majd ültetni az agyadba. Ezzel majd könnyebben el tudsz vegyülni nagyobb közösségekben mint pl az iskola. A neve pedig Michael. A név amihez régen annyira ragaszkodtál.

A fiú kettős élete elkezdődött. Calum vissza tudja még szerezni a barátját?
Next: 71.[36.] Apró tűz